2011. szeptember 26., hétfő

John Bunyan: A zarándok útja 12.

Láttam ezután álmombam, hogy Értelmező karonfogván őt, egy kis szobába vezeté, hol két gyermek ült. Az öregebbet Szenvedélynek, az ifjabbat Türelemnek hívták. Szenvedély igen elégedetlennek látszott, de Türelem nagyon csendes volt. Keresztyén kérdezte tehát, mi az oka Szenvedély elégedetlenségének? Értelmező így válaszolt: nevelőjük azt kívánja, hogy a legjobb dolgokra a jövő év elejéig várjanak, ez mindent most akar, Türelem ellenben készséggel várakozik. Azután láttam, hogy valaki Szenvedélyhez jött, egy zsákot hozva neki tele drágaságokkal, melyeket lábaihoz kiönte. Ő felemelte, örült neki, s Türelmet gúnyosan kineveté. De láttam azt is, hogy rövid időn mindent elfecsérelt s e dolgok salakjánál egyebe nem maradt.

Magyarázd meg, kérlek, világosabban e tüneményt, így szólt Keresztyén Értelmezőhöz.

Értelmező tehát így beszélt: e fiúk ábrázolatok; név szerint Szenvedély e mostani világ gyermekeié, Türelem pedig a jövő világ gyermekeié. Miként itt is látod, hogy Szenvedély, mindent ez évben, azaz e világban óhajt bírni; olyanok e világnak fiai, akik minden jónak azonnal akarnak birtokába jutni, s a jóból nekik járó részre a következő évig, azaz a jövő világig nem tudnak várakozni. Ama közmondás: Jobb ma egy veréb, mint holnap egy túzok, többet ér nekik, mint minden isteni bizonyíték a jövő világ javairól.

Miként azonban láthattad, hogy melegibe mindent elfecsérelt s csakhamar salaknál egyebe nem maradt, ez fog történni e világ végével minden ilyen emberrel. Most már jól látom, mondá Keresztyén, hogy Türelem több okokból a legnagyobb bölcsességgel bír, először mert a legnagyobb javakra várakozik, másodszor mert kincseit teljes fényükben fogja bírni, amidőn a másiknak salaknál egyebe nem leend.

Értelmező. Valóban! és még hozzáteheted, hogy a jövő világ dicsősége soha sem enyészik el, míg e világ kincsei hirtelen elmúlnak. Épp ezért nem volt annyira oka Szenvedélynek Türelem felett nevetni, hogy ő a maga javát előbb bírta, mint inkább Türelemnek van oka Szenvedélyen nevetni, azért, hogy ő a maga javát később bírja; mert az első az utóbbinak engedni kénytelen, mivel az elsőnek jövőjének kell lenni, az utóbbi pedig egyébnek nem csinálhat helyet, miután nem marad fenn semmi, ami még azután jöhetne. Aki tehát először nyeri el részét, idejének is kell lenni, hogy azt felemészthesse, aki pedig részét utoljára kapja meg, állandóan bírandja. Azért mondatott a gazdag embernek: "Javaidat elvetted a te életedben, hasonlatosképpen Lázár is az ő nyavalyáit, most pedig ez vigasztaltatik, te pedig gyötrettetel! (Luk 16,25)

Keresztyén. Azt értem, hogy nem legjobb a jelen javak után igyekezni, hanem várni kell a jövendőkre.

Értelmező. Igazat beszélsz, "mert amelyek láttatnak, idő szerint valók, de amelyek nem láttatnak, örökkévalók." (2Kor 4,18) Azonban jóllehet ez így van, de azért a testi gyönyörök s látható dolgok közel rokonok; a jövendő dolgok s a testiség pedig mindig idegenek egymáshoz s épp azért tanácsos, hogy az első kettő épp oly közeli barátságban legyen, mint a két utóbbi folyvást bizonyos távolságban maradjon egymástól.