Amit nékem ád az én Atyám, énhozzám jő, és azt, aki énhozzám jő, semmiképpen nem vetem ki. (János 6,37)
Végre felérkezett Keresztyén a kapuhoz, mely felett ez állott írva: "Zörgessetek és megnyittatik néktek." (Máté 7,7.8)
Néhányszor tehát bekopogtatott-e szavakkal:
Vajj, béjutok-e én? Megnyílik-e nekem,
Kit gondok terhe nyom s ki csak békét zavar?
Zendülj meg akkoron dicsérő énekem,
S hangoztassad nevét, míg sírom eltakar!
Idők forgásival!
Végül egy Jóakaró nevű tiszteletreméltó ember jött a kapuhoz, s kérdezte, ki volna itt, honnan jön, s mit kíván?
Keresztyén. Itt egy szegény terhelt bűnös áll. Romlás városából jövök s a Sion-hegy felé törekszem, hogy a jövendő haragtől megszabaduljak. S óhajtanám tudni, miután hallottam, hogy az út e kapun keresztül vezet arra, hogy te, uram, kész volnál-e bebocsájtani.
Jóakaró. Szívesen megteszem – s azonnal kinyitotta előtte a kaput.
Midőn Keresztyén be akart lépni, a másik hirtelen megtaszítá.
Mit jelentsen ez? kérdé Keresztyén; a másik pedig mondá: nem messze e kaputól egy erős vár áll, melynek Belzebúb a parancsnoka, s melyből úgy ő, mint mindazok, kik vele vannak, nyilat lődöznek azokra, kik e kapun feljönnek, hogy őket, ha csak lehet, megöljék, mielőtt beléphetnének. Ah, így szólt Keresztyén, örülök és reszketek is. Mikor már benn volt, kérdezte a kapus, hogy ki utasította ide.
Keresztyén. Evangelista parancsolta nekem, hogy ide jöjjek, s zörgessek, (mit meg is tettem), s azt mondotta, hogy te, uram, utasítani fogsz, hogy mit kell tennem.
Jóakaró. Ím itt előtted van egy megnyílt ajtó, melyet senki be nem zárhat (Jel 3,8).
Keresztyén. Merész vállalkozásomnak arathatom tehát előnyeit.
Jóakaró. De miként történik, hogy egyedül vagy?
Keresztyén. Mert szomszédaim egyike sem ismerte fel úgy veszedelmét, mint én a magamét.
Jóakaró. Tudták néhányan ideutazásodat?
Keresztyén. Igen, nőm és gyermekeim láttak meg először, s utánam kiabáltak, hogy forduljak vissza; néhányan szomszédaim közül is kiáltoztak utánam, s szintén visszatérésre nógattak, de én befogtam füleimet, s így folytattam tovább utamat.
Jóakaró. De egy sem ment utánad, hogy a visszatérésre rábeszéljen.
Keresztyén. De igen, egyszerre ketten is: Makacs és Hajló. Azonban látván, hogy nem boldogulnak velem, Makacs csúfolódva visszafordult, Hajló pedig még egy darabig velem jött.
Jóakaró. S miért nem jött veled egész idáig?
Keresztyén. Csüggedés mocsarához érvén, ebbe véletlenül beleestünk; s emiatt Hajló szomszédom elveszté bátorságát s tovább nem merészkedett. Ezért így szólott hozzám, a házához legközelebb eső oldalon kikapaszkodván, hogy ő bizony nem bánja, ha egyedül nyerendem is el ama dicső vidéket; s így ő a maga útján, én is a magam útján mentem, ő Makacs után s én e kapu felé.
Ah! szegény ember, mondá Jóakaró! oly kevésre becsüli hát a mennyei dicsőséget, hogy nem tartja érdemesnek érte némi akadályok leküzdését kockáztatni?
