(20,8) Ennek az eljárásnak súlyos voltát a következő részletekből láthatjuk:
(1) Mózes magának tulajdonította, amit Isten tett („fakasszunk-e?"), 10. v.;
(2) engedetlen volt Istennel szemben, mert nem szólt a kősziklához, 11. v.;
(3) haragra gerjedt (kétszer ráütött a sziklára, amikor Isten azt mondta, hogy szóljon annak), 11, v.;
(4) nyersen szólt a néphez („ti lázadók", vö. Zsolt 106,33), 10. v.;
(5) bosszantotta a szükségük és visszautasította azt („fakasszunk-e?"), 10. v.;
(6) hitetlenül cselekedett, mert nem bízott Isten erejében, mintha Isten erejének az ő segítségére lett volna szüksége („mivelhogy nem hittetek nekem"), 12. v.;
(7) nem dicsőítette Istent a nép előtt („hogy megdicsőítettetek volna engem Izráel fiainak szeme előtt"), 12. v.; és
(8) ellenszegült Isten szavának, 24. v. Áron vele együtt vétkezett, így neki is hasonlóan kellett bűnhődnie.
(20,14) A 4Móz 14,45 és 4Móz 20,14 között kb. harmincnyolc év telt el (vö. 5Móz 2,14).
(20,28) Áron halálával véget ért a vándorlás. Ettől kezdve Izráel vonult vagy megállt, de nem vándorolt.
Hitre Hangolva - Keresztény blog, online magazin
