(23,5) 4-5. v. A páska.
Emlékeztető ünnep és a megváltásra mutat, ami alapja minden áldásnak. Krisztusnak, a mi húsvéti Bárányunknak előképe, aki megáldoztatott értünk (1Kor 5,7; vö. 1Pt 1,19). A páska volt az első zsidó ünnep, és niszánnak, az első hónapnak tizennegyedik napján ünnepelték.
(23,6) 6-8. v. A kovásztalan kenyerek ünnepe.
Ez az ünnep a Krisztussal való közösségről beszél, Ő a kovásztalan kenyér, és a megváltásnak és a szent életben való járásnak teljes áldását szemlélteti. Nagyon szép az isteni rend; első a megváltás és azután következik a szent élet. Vö. 1Kor 5,6-8; 2Kor 7,1; Gal 5,7-9. Ez az ünnep niszán hónap 15. napján kezdődik és egy héten át tart.
(23,10) 10-14. v. Az első zsenge ünnepe.
Ez az ünnep a feltámadást jelképezi – elsősorban a Krisztusét, és ezután azokét, akik a Krisztuséi az Ő eljövetelekor (1Kor 15,23; 1Tesz 4,13-18). Ezt az ünnepet ugyanazon a héten tartották, mint a kovásztalan kenyerek ünnepét, niszánnak, az első hónapnak tizenhatodik napján, az árpaaratás kezdetén.
(23,16) 15-22. v. A hetek ünnepe, a pünkösdnek nevezett aratási hálaünnep.
Előképe a Szent Szellem eljövetelének, hogy megalakítsa a Gyülekezetet. Azért van jelen a kovász, mert a Gyülekezetben ott van a bűn is (Mt 13,33; Apcsel 5,1-10; 15,1). Figyelemre méltó, hogy itt kenyérről van szó, és nem lazán összekötött kévékről, a részek valóságos egyesüléséről, melyek egynemű testet alkotnak. A Szent Szellem, aki pünkösdkor leszállt, egy élő szervezetté (organizmussá) formálta a különböző tanítványokat (1Kor 10,16-17; 12,12-13.20). A pünkösdöt az első zsengék bemutatása után ötven nappal tartották, a nyár kezdetén.