(15,1). A puszta szükséges nevelési eszköz volt a megváltott nép számára, de a vándorlás éveire nem lett volna szükség. Ezek az évek csupán a Kádes-Bárneánál tanúsított hitetlenség következményei voltak. A Vörös-tenger, Mára, Élim és Sínai, Isten útját jelentették, melyek által érlelte és nevelte a népet, és ellenképük szükségszerűen megtalálható a keresztyén élet tapasztalataiban is:
(1) A Vörös-tenger a keresztre mutat (Krisztus számára halál, nekünk élet), a kereszt elválaszt minket Egyiptomtól, azaz a világtól (Gal 6,14);
(2) Mára, Isten hatalma, amely képes arra, hogy a bajokat áldássá tegye;
(3) Élim, Isten ereje, amely nyugalmat és felüdülést készít számunkra az útra; és
(4) Sínainál meglátjuk Isten szentségét és saját mélyen begyökerezett gonoszságunkat, ahogy azt a Róm 7,7-25 leírja.
Eddig ez Isten útja volt, és ma is az. De Kádes-Bárneától Jordánig minden (kivéve Isten kegyelmét hitetlen népe iránt) figyelmeztetésül és nem követendő példaként íratott meg számunkra (1Kor 10,1-11; Zsid 3,17-19).Most már megvan Isten nyugalma, amelynek előképei a szombat és Kánaán, s ebbe a nyugalomba minden hívő bemehet, és be is kell mennie hit által (Zsid 3-4).
(15,38) A kék zsinór. A kék az ég színe, a papok köntöseire erősítve azt jelenti, hogy Isten szolgáinak a mennyeiekhez kell alkalmazkodniok engedelmességben, jellemvonásaikban, és el kell szakadniok minden földi becsvágytól és kívánságtól.