2011. szeptember 7., szerda

Scofield: Mózes 4. könyve 12-14. fejezet

(12,3) Voltak, akik kétségbe vonták, hogy ezt a kijelentést valóban Mózes írta. A Biblia, mint Istentől ihletett könyv, nem titkolja el a jellemek gyöngeségeit, hibáit; de erényeikről is nyíltan beszél. Bár családja alaptalanul ítélgette őt, Mózes nem igyekezett védeni magát, míg végül az Úr lépett közbe (4Móz 12,4. v.). Hogy ezt az esetet igazán megértsük, tudnunk kell azt, milyen szelíd volt Mózes. Ez a megjegyzés nem mond ellene Mózes szerzőségének.

(13,33) Ez a megjegyzés Kánaán hadseregének nagy erejére vonatkozik, amely bizonytalanná teszi az életet, de semmiképpen nem vonja kétségbe az ország bő termékenységét.

(14,1) Mivel néha ismétlések fordulnak elő, egyesek azt állítják, hogy a 13. és 14, fejezet egymásnak ellentmondó tudósításokból áll. Az ÓSZ-ben azonban szokásos dolog az ismétlés, amikor hangsúlyozni kíván valamit, és minden állítólagos eltérés megoldódik, ha a részleteket azok egységének összhangjában nézzük.

(14,23) Kádes-Bárneának szellemileg óriási jelentősége van Izráel hitetlensége, és a hitetlenségre tett isteni kijelentés miatt (22-38. v.; 5Móz 1,19-40; 1Kor 10,1-5; Zsid 3,12-19). A nép engedelmeskedett Istennek, amikor a vért ráhintette ajtajára (2Móz 12,28), és amikor kivonult Egyiptomból, de Kánaán nyugalmába nem mehetett be hitetlenség miatt (Zsid 3,18-19). Bár megváltott nép volt, mégis negyven éven át csak szomorúságot okozott az Úrnak.