2011. szeptember 7., szerda

John Bunyan: A zarándok útja 5.

Akik a törvény cselekedetiből vannak, átok alatt vannak. (Gal 3,10)

Amint most Keresztyén magánosan tovább folytatta útját, már távolról észrevett valakit, ki a mezőn keresztül haladva felé jött. Éppen ott találkoztak egymással, hol egyik a másiknak útján akart keresztül haladni. Azon úr neve, ki vele találkozott, Világbölcs volt, s lakása Ravaszság városa, nagyon nagy város, s igen közel is feküdt ahhoz, melyből Keresztyén jött. Ezen ember, ki itt Keresztyénnel összejött s egyet mást már hallott is róla (mert Keresztyén kiköltözése Romlás városából mindenütt feltűnést okozott, s nem csak azon helyen, hol lakott, hanem más helységekben is általános beszéd tárgya lőn), midőn sóhajait s nyögéseit hallá, így szólott hozzá.

Világbölcs. Ej! hogyan, merre szándékozol így megterhelve, barátom?

Keresztyén. Valóban, így megterhelve! megterhelve, miként tán egy árva teremtmény sem! s ha azt kérdezed, hova szándékozom? azt válaszolom, uram, hogy azon szoros kapuhoz megyek, mely előttem fekszik; mert ott fognak, amint értesültem, oly útra vezetni, melyen megszabadulok nehéz terhemtől.

Világbölcs. Nincs feleséged és gyermeked?

Keresztyén. De van; azonban e teher annyira nyom, hogy nem találom bennük, mint az előtt, boldogságomat. S úgy tetszik, mintha nem is lennének (1Kor 7,29).

Világbölcs. Akarsz-e rám hallgatni, ha tanácsot adok?

Keresztyén. Ó, igen, ha jó, mert jó tanácsra úgyis szükségem van!

Világbölcs. Én azt tanácsolnám neked, hogy magad magadat szabadítsd meg mielőbb terhedtől, mert addig soha sem fogod kedélynyugalmadat elérni s nem örvendhetsz az áldásoknak, mikben Isten részesülni enged.

Keresztyén. Hisz éppen azon igyekszem, hogy e súlyos tehertől megmenekedjem; de én erre képes nem vagyok, s nincs is oly ember országunkban, ki vállaimról levehetné. S azért haladok ezen az úton, amint már mondottam neked, hogy terhemtől megszabaduljak.

Világbölcs. Ki mondotta neked, hogy ezen az úton haladva terhedtől meg fogsz szabadulhatni?

Keresztyén. Egy, nekem nagy és tiszteletreméltónak tetsző ember, kinek neve, ha jól emlékszem, Evangelista.

Világbölcs. Fordúlj el tőle és ne hallgass tanácsára. Nincs a világon veszélyesebb és fárasztóbb út, mint amelyre utasított. Ezt majd észreveended, ha tanácsától engeded magadat vezettetni. Amint látom – ezt már eddig is tapasztaltad; iszapot látok rajtad Csüggedés mocsarából. E mocsár azon szenvedéseknek pedig még csak kezdete, mik mindazokat kísérik, kik ez úton járnak. Hallgass reám, én tenálad öregebb vagyok, azon úton, melyen mégysz, alkalmasint fáradalmat, kínt, éhséget, veszélyt, megfosztattatást, fegyvereket, oroszlánokat, sárkányokat, sötétséget, egyszóval a halált s még ki tudja mit fogsz találni. Ezekre bizton számíthatsz, mert már több tanú erősítette. S miért tenné valaki megfontolatlanul kockára életét egy idegen tanácsára?

Keresztyén. Ó, uram, a hátamon levő teher mindazoknál, miket említettél, rettenetesebb nekem; azt hiszem, nem szabadna kérdeznem, mi érend utamon, csak azon célomat érjem el, hogy terhemtől megszabaduljak.