Azért itt megállott, s nem tudta mit cselekedjék; terhét is nehezebbnek érezte, mint midőn előbbi útján ment. Tüzes villámok is lövelltek ki a halomból s Keresztyént félelemmel töltötték el, hogy megég. Itt tétovázott s reszketett a félelem miatt (Zsid 12,21); s nagyon megbánta, hogy Világbölcs úr tanácsát követé. Ily gondolatok közben meglátja Evangelistát, ki feléje jött, s kinek látásakor a szégyen miatt elpirult. Evangelista egyre közelebb jöve, s midőn odaért, szigorú s fenyegető arccal tekintett reá s így kezdett vele beszélni.
Evangelista. Mit csinálsz itt Keresztyén?
Keresztyén e szavakra nem tudta, mit válaszoljon, szótlanul állott előtte. Te nem az az ember vagy, folytatá Evangelista, kit én Romlás városának falai előtt jajveszékelve találtam?
Keresztyén. De igen, uram, az az ember én vagyok.
Evangelista. Nem megmutattam-e neked a szoros kapuhoz vezető utat?
Keresztyén. Igen, jó uram.
Evangelista. De hát miként történt, hogy ily hamar letértél róla; hiszen most más úton jársz.
Keresztyén. Csüggedés mocsarát már túlhaladtam, midőn egy úrral jöttem össze, ki rábeszélt, hogy az előttem fekvő városban egy emberre fogok akadni, ki terhemet le tudja venni.
Evangelista. S ki volt az?
Keresztyén. Előkelő embernek látszott, sokat beszélt velem, s végül rávett, hogy beleegyezzem, így jutottam ide; de midőn e hegyet észrevevém s így az út felett függeni láttam, hirtelen megállék, nehogy fejemre omoljon.
Evangelista. S mit beszélt az az úr veled?
Keresztyén. Kérdezte, hogy hová megyek? s én megmondottam neki.
Evangelista. S mit mondott azután?
Keresztyén. Kérdezte, hogy van-e családom? igen, válaszolám, de oly súlyosan nehezedik e teher hátamra, hogy mint azelőtt, bennük sem találhatok most semmi örömet.
Evangelista. S mit mondott erre?
Keresztyén. Ajánlá, hogy terhemtől, amily gyorsan csak lehet, igyekezzem szabadulni. Azt mondám erre, hogy én is könnyebbülést keresek, s épp azért megyek a szoros kapu felé, hogy ott további utasítást nyerjek, miként érthetném el a szabadulás helyét. Ekkor ő azt mondotta, hogy nekem egy jobb, rövidebb, s nem oly sok nehézséggel járó utat fog mutatni, mint milyet te, uram, mutattál. Ez út, így szólt, egy úr házához fog vezetni, ki igen nagy ügyességgel bír ily terhek levevésében. Én mindezt elhittem neki, s előbbi utamről erre tértem, remélve, hogy terhemtől csakhamar megszabadulandok. De midőn idejöttem s meggyőződtem a dolgok valódi állásáról, félelemmel telve állottam meg a veszély előtt. S most már nem tudom, mitévő legyek.
Evangelista. Várj egy kicsit, hogy elmondjam neked Isten igéit! Ekkor reszketve megállott s Evangelista így beszélt: "Meglássátok, hogy meg ne utáljátok azt aki szól. Mert ha azok meg nem menekedtek, akik megvetik vala azt, aki az Isten képében szól vala e földön, sokkal inkább mi, ha azt megutáljak, aki mennyből vagyon (Zsid 12,25)." S továbbá még : "Az igaz ember pedig hit által él: és aki elvonandja magát, az olyant az én lelkem nem kedveli (Zsid 10,38)." Ezt most reá alkalmazta; te vagy azon ember, ki nyomorúságba rohan; már csaknem életveszéllyel kezdted elvetni magadtól a legmagasabb tanácsát, s kezdtél a béke útjáról visszavonulni.
Ekkor Keresztyén halottként esett lábai elé s így kiálta fél: Jaj, oda vagyok! – de Evangelista ezt látva – megfogta jobb kezét s így szólott: "minden bűn és káromlás megbocsáttatik az embereknek (Máté 12,31)." S ne legyetek hitetlenek hanem hívők (Ján 20,27). Ez némileg felüdíté Keresztyént; reszketve felkelt, s újból, miként előbb, Evangelista elé állott.
