Ezékiel Vasserpenyõje
Pál apostol a nehézségek, sorozatos támadások, üldözések közben is arra a következtetésre jutott, hogy „sem a halál, sem az élet, sem angyalok, sem fejedelmek, sem a jelenlegi körülmények, sem az ezután következõk, sem erõk, sem magasság, sem mélység – és semmiféle más teremtmény sem lesz képes elválasztani bennünket Istennek a Jézus Krisztusban, a mi Urunkban lévõ szeretetétõl!” (Róm 8:38–39) Tagadhatatlan, hogy ezek az erõk sok szenvedést vagy fájdalmat tudnak okozni Isten gyermekei számára, egy dologra azonban mégsem képesek: elválasztani õket Istentõl. Csupán egyetlen olyan valóság létezik a világmindenségben, amely az embert el tudja választani Istentõl, és ez a bûn. Ha más oldalról is meg akarjuk határozni a bûn fogalmát, mint az eddigiekben, így is definiálhatjuk: a bûn az a szellemi valóság, amely az embert elválasztja Istentõl. Ez is pontosan megragadja a bûn lényegét.
Ezékiel próféta képszerûen mutatta be ezt az igazságot a zsidóknak. Isten megparancsolta neki, hogy építse meg Jeruzsálem egyszerûsített városmakettjét egy téglából, majd vegyen a kezébe egy vasserpenyõt, és tartsa azt erõsen a városmakett és az arca közé, mindeközben pedig haragos arccal nézzen a városra: „És te, embernek fia, végy magadnak egy téglát, tedd azt elõdbe, és véss reá egy várost, Jeruzsálemet, és indíts ellene ostromot, és építs ellene tornyot, tölts ellene sáncot, és indíts ellene táborokat, és állass ellene faltörõ kosokat körös-körül. És végy magadnak egy vasserpenyõt, és állasd fel azt vasfal gyanánt teközted és a város között, és irányozd tekintetedet erõsen reá, és legyen ostrom alatt, és te ostromold. Jel ez az Izrael házának.” (Ez 4:1–3) A vas a bûn szimbóluma a Szentírásban, ez a vastepsi is ezt jelképezi ebben a próféciában, azt fejezi ki, hogy a bûn elválasztja a várost Istentõl. Ézsaiás próféta is ebben látja a bûn lényegét és hatását: „Íme nem oly rövid az Úr keze, hogy meg ne szabadíthatna, és nem oly süket az õ füle, hogy meg nem hallgathatna; hanem a ti vétkeitek választanak el titeket Istenetektõl, és bûneitek fedezték el orcáját ti elõttetek, hogy meg nem hallgatott.” (Ézs 59:1–2) Ézsaiás szerint tehát a bûn egy olyan szellemi falat húz az ember és Isten közé, hogy azon semmi nem tud áthatolni, még az ima sem. Jeremiás szerint Isten néha felöltözi a felhõt, hogy ne jusson hozzá az ima, a bûn miatt (JerSir 3:42–44); és János apostol is felhívja a figyelmet: „Tudjuk, hogy Isten nem hallgatja meg a bûnösöket, hanem ha valaki istenfélõ, és az õ akaratát cselekszi, azt hallgatja meg.” (Jn 9:31) Vagyis létezik olyan ima, amit Isten nem hallgat meg az imádkozók bûnei miatt. De Ézsaiás arról is beszél, hogy nem szükségszerû, hogy Isten rejtõzködjön, sem pedig az, hogy ez a szellemi fal elválasszon bennünket tõle, hanem lehet vele találkozni, meg lehet ismerni, csupán a bûnnek a falát kell lerombolni az útból. Ez pedig a megtéréssel kezdõdik…
