(6,2) A nazireus (elkülönített v. elválasztott) olyan személy, aki teljesen az Úrnak szentelte (különítette el) magát. Tartózkodnia kellett a bortól, ami a természetes örömök jelképe (Zsolt 104,15), és ez olyan átadott életet jelképez, amelynek minden öröme az Úr (vö. Zsolt 97,12; Hab 3,18; Filippi 3,1; Filippi 4,4.10). A hosszú haj – a természet tanítása szerint – szégyent jelent egy férfi számára (1Kor 11,14), de egyszersmint látható jele volt a nazireus elkülönítettségnek, és bizonysága annak, hogy kész a szégyent is elviselni Urának kedvéért. Az előképet Jézus töltötte be tökéletesen, aki „szent, ártatlan, szeplőtlen és a bűnösöktől elválasztott" (Zsid 7,26), tökéletesen el volt különülve az Atya számára (Jn 1,18; 6,38), és aki nem engedte, hogy bármi akadályozza vagy eltérítse (Mt 12,46-50).
(11,31) Helyesebben: „mintegy két sing (kb. 0,8 méter) magasságnyira a föld színe fölött", tehát olyan magasan, hogy a nép elérhesse, leölhesse és ehesse. Az Ige nem azt mondja, hogy a fürjek két sing magasságban elborították a földet, hanem hogy két sing magasságban röpködtek a föld felett.
Hitre Hangolva - Keresztény blog, online magazin
