2011. szeptember 14., szerda

Scofield: Mózes 5. könyve 1. fejezet

(1,1) „Mezőség" (héberül „arába": Ám 6,14; 5Móz 11,30: síkság; Ézs 33,9: puszta; Ez 47,8: lapály) mind ugyanennek a héber szónak a fordítása. Határozott névelővel azt a völgyet jelenti, amely a Genezáreti-tó és az Akabai-öböl közt húzódik. A Holt-tengertől délre elterülő vidéket még ma is igy nevezik (Vadi-el Arabah).

(1,2) Ez a tizenegy napig tartó út negyvenévi pusztai vándorlássá lett Izráel hitetlensége miatt, amikor a nép nem akart Kánaánba bevonulni, miután a kémek jelentését meghallotta, akiket Mózes küldött el Párán pusztájából az ígéret földjére (4Móz 13,1-14,39).

(1,7) „Hegyes-völgyes föld" (héberül: „sefelá"). A Szentföldnek ezt a részét északon az Ajalon völgye határolja, nyugaton a tengeri síkság, keletről a középfennsík és délen egészen Beérsebáig nyúlik. A táj jellegzetességei az alacsony, kerek mészkő dombok, melyeket több széles völgy választ el egymástól.