(30,5) A Szentírásban semmi mást nem igazoltak a történelmi események oly teljes mértékben, mint az 5Móz 28-30-at. Kr. u. 70-ben a zsidó nemzetet szétszórták a világ minden tájára engedetlensége és Krisztus elvetése miatt. Világméretű szétszórtságában pontosan azokat a büntetéseket szenvedte el, amelyeket Mózes előre megmondott. Másrészt, amikor a nemzet Isten akaratát követte, élvezhette Isten áldását és védelmét. A huszadik században megtörténtek a döntő lépések, hogy ez a száműzött nép visszatérhessen hazájába.
(33,8) A „kegyes" szót (héberül: haszid) A Károli-Bibliában megtaláljuk Zsolt 86,2-ben is, a Zsolt 16,10 és Zsolt 89,19 ugyanezt a héber szót „szent"-nek, a Zsolt 145,17 pedig „kegyelmes"-nek fordítja. A héber erre a fogalomra általában a kodes szót használja, ami azt jelenti: szent vagy félretett.
(33,17) A „szarv" és „szarvak" szókat (az ÓSZ-ben: keren, az ÚSZ-ben: keras) szó szerinti és képletes értelemben használja a Szentírás.
Az utóbbi esetben legalább háromféle értelemben fordul elő:
(1) mint erő, általános értelemben (5Móz 33,17);
(2) mint gőgös kérkedés (Zsolt 75,5-6);
(3) mint politikai és katonai hatalom (Dán 8,20-21).
(34,12) Felmerült a kérdés, hogy maga Mózes írta-e a haláláról szóló jelentést. Amiként teljesen lehetséges, hogy az Úr vezette Józsuét abban, hogy ezt hozzátoldja ahhoz, amit Mózes írt, éppúgy az is lehetséges, hogy az Úr Mózest vezette ennek a tudósításnak a megírásában, hiszen Ő már előre kijelentette neki közelgő halálának körülményeit és idejét.
Hitre Hangolva - Keresztény blog, online magazin
