Tom Marshall - A felszabadult én 4.

HOGYAN FOGLALJA EL AZ ÉN A MAGA HELYÉT

            Az én valójában ekkor kerül a saját helyére. Jusson eszedbe, hogyan írtuk le az ént: mint egy célra irányuló mechanizmust. Rátapad egy tárgyra vagy célra, aminek aztán bennünk való létrehozásán dolgozik. Isten célja velünk az, hogy az Ő Fiának képmására alakuljunk át. Hogyan történik ez meg valójában?

Az én végzi el a feladatot. Az én, amely oly sok problémánk forrása volt – mert nem a helyén volt és olyan feladat terhelte, amire teljesen alkalmatlan –, most nekünk dolgozik. Krisztusra irányulva éjjel, nappal, tudatosan és tudat alatt, bármilyen és minden eszközzel azon dolgozik, hogy Krisztus képmását hozza létre bennünk. Nem fantasztikus?! Isten nem csak életünk célját választotta meg, nemcsak a beteljesedésre való törekvést teremtette belénk, hanem megteremtette az ént is, amely képes az Ő célját megvalósítani. Ehhez az egyetlen követelmény az, hogy folyamatosan Jézusra nézzünk.

"Mi pedig az Úrnak dicsőségét mindnyájan fedetlen arccal szemlélvén, ugyan­azon ábrázatra elváltozunk dicsőségről dicsőségre, úgy mint az Úrnak Szel­le­mé­től." (2Korintus 3:18.)

Ez így működik. Ha az ént a félelemre, kétségre, bűnre és bukásra össz­pon­to­sít­juk, akkor azt fogja létrehozni bennünk. Nem tehet mást. Ha Jézusra irányítjuk, az Ő ha­sonlatosságát hozza létre bennünk. Nem tehet másként.

"Félretéve minden akadályt és a megkörnyékező bűnt, kitartással fussuk meg az előttünk levő küzdő tért. Nézvén a hitnek fejedelmére és bevégezőjére Jézusra..." (Zsidók 12:1-2.)

Az én, ami úrnak csapnivaló, hatékony, fáradhatatlan és eredményes szolgának bizonyul, miután felszabadul arra, hogy a neki való szerepet játssza.

Kiderül, hogy a Krisztus-képűséget nem küszködve érjük el, úgy, hogy tudatosan utánozni próbáljuk az életét, hanem egyszerűen úgy, hogy Krisztusban felszívódunk. Amint életünk legbenső magját Jézusra irányítjuk, amint az Ő cselekedeteit szemléljük és szavain elmélkedünk – anélkül, hogy észrevennénk – olyanná alakulunk, amilyen figyelmünk középpontja.

            

Egyre inkább átéljük, hogy ha Isten szerint cselekszünk, minden nekünk dolgozik. Az egész élet minket támogat. Belépünk a mindenség áramlásába és Isten Országának életébe. Hosszú távon csak sikerünk lehet. Ha a magunk módján tesszük a dolgokat és en­gedjük, hogy az én újra elfoglalja a vezetőülést, minden ellenünk fordul. A legjobb, leg­szabadabb, legkielégítőbb út – mivel összhangban van valódi, megváltott ter­mé­sze­tünk­kel – az Istennel való járás. Isten úgy teremtett minket, hogy beleilljünk az Ő út­jai­ba. A Maga képére és hasonlatosságára alkotott minket A szellemi dolgok egyre ter­mészetesebbé válnak és a természetiek egyre szellemibbé.