És visszatérének a föld megkémleléséből negyvennap múlva. 27 És menének és jutának Mózeshez és Áronhoz, és Izráel fiainak egész gyülekezetéhez Párán pusztájába, Kádesbe; és hírt vévének nékik és az egész gyülekezetnek, és megmutaták nékik a földnek gyümölcsét. 28 Így beszélének néki és ezt mondák. Elmentünk arra a földre, amelyre küldöttél minket, és bizonyára tejjel és mézzel folyó az, és ez annak gyümölcse! Csakhogy erős az a nép, amely lakja azt a földet, és a városok erősítve vannak, és felette nagyok; sőt még Anák fiait is láttuk ott. 30 Amálek lakik a dél felől való földön, és Khitteus, Jebuzeus és Emoreus lakik a hegyekben; a tenger mellet és a Jordán partján pedig Kananeus lakik. 31 És jóllehet Káleb csendesíté a Mózes ellen háborgó népet és azt mondta: Bátran felmehetünk és elfoglalhatjuk azt a földet, mert kétség nélkül megbírunk azzal; 32 Mindazáltal a férfiak, akik felmentek vele, azt mondták. Nem mehetünk fel az ellen a nép ellen, mert erősebb az nálunknál. 33 És rossz hírét vivék annak a földnek, amelyet megkémleltek Izráel fiaihoz, mondván. Az a föld, amelyen általmentünk, hogy megkémleljük azt, olyan föld, amely megemészti az ő lakóit; az egész nép is, amelyet láttunk azon, szálas emberekből áll. 34 És láttunk ott óriásokat is, az óriások közűl való Anáknak fiait, és olyanok voltunk a magunk szemében, mint a sáskák, és az ő szemeikben is olyanok voltunk. IV. Mózes 13:26-34
Mózes kiválasztott tizenkét kémet - Izráel minden törzséből egyet -, hogy kikémleljék az Ígéret Földjét. Először mindnyájan azzal a jó hírrel tértek vissza, hogy az valóban "tejjel és mézzel" folyó föld, bizonyságul pedig egy hatalmas szőlőfürtöt hoztak. Azonban tíz kém közűlük azonnal egy rossz - negatív, félelemmel teli - beszámolóval állt elő arról, hogy milyen nagy, erős és megfélemlítő volt a lakosság. Csak ketten, Józsué és Káleb tértek vissza jó beszámolóval.
Káleb lecsendesítette a megrémült tömeget és magabiztosan a következőt mondta: "Bátran felmehetünk és elfoglalhatjuk azt a földet, mert kétség nélkül megbírunk azzal!" Káleb bizodalma nem önmagában vagy Izráel fiaiban volt, hanem a mindenható Istenben, Aki megígérte, hogy nekik adja azt a jó földet. Sajnos a tömeg lekiabálta Józsuét és Kálebet, és úgy döntöttek, hogy nem hódítják meg a földet. Azonnal jajgatni, siránkozni, panaszkodni kezdtek, és azt kívánták, bárcsak Egyiptomban lennének. Milyen hamar elfeljtették, hogy mennyire rossz sorsuk volt Egyiptomban - nem emlékeztek, hogy mennyire vágytak az egyiptomi rabságból való szabadulásra, és tulajdonképpen ez volt az oka annak, amiért Isten elküldte Mózest, hogy KIHOZZA őket onnan. És máris elfelejtették Egyiptomból való szabadulásuk nagy csodáját. Most azért sírnak, mert Isten BE akarta őket vinni az Ígéret Földjére! Micsoda léha, nyafogós kisgyerekhad!
És felemelé szavát az egész gyülekezet és síra a nép azon az éjszakán. 2 És mindnyájan zúgolódának Mózes ellen és Áron ellen Izráel fiai, és monda nékik az egész gyülekezet: Vajha meghaltunk volna Égyiptom földén! Vagy ebben a pusztában vajha meghalnánk! 3 Miért is visz be minket az Úr arra a földre? Hogy fegyver miatt hulljunk el? Feleségeink és a kicsinyeink prédára legyenek? Nem jobb volna-é nékünk visszatérnünk Égyiptomba? 4 És mondának egymásnak: Szerezzünk előttünk járót, és térjünk vissza Égyiptomba. 5 Akkor arccal leborulának Mózes és Áron Izráel fiai gyülekezetének egész közössége előtt. 6 Józsué pedig, a Nún fia, és Káleb, a Jefunné fia, akik a földnek kémlelői közűl valók voltak, meghasogaták ruháikat. 7 És szólának Izráel fiai egész gyülekezetének, mondván: A föld, amelyen általmentünk, hogy megkémleljük azt, igen-igen jó föld. 8 Ha az Úrnak kedve telik bennünk, akkor bevisz minket arra a földre és nékünk adja azt, mely tejjel és mézzel folyó föld. 9 Csakhogy ne lázongjatok az Úr ellen, se ne féljetek annak a földnek népétől; mert ők nekünk csak olyanok, mint a kenyér; eltávozott tőlük az ő oltalmuk, de az Úr velünk van: ne féljetek tőlük! 10 Mikor pedig az egész gyülekezet azon tanakodék, hogy megkövezze őket. megjelenék az Úrnak dicsősége a gyülekezet sátorában Izráel minden fiának. IV. Mózes 14:1-10
Mózes, Áron, Józsué és Káleb könyörögtek a népnek, hogy ne lázadjanak Isten ellen, és azt kérték tőlük, hogy bízzanak az Úr Igéjében. Ehelyett Izráel fiai szívükben árulást követtek el Isten ellen, és arra készültek, hogy megkövezzék ezeket a vezetőket. Isten maga jelent meg, hogy megakadályozza Mózes, Áron, Józsué és Káleb megölését. Végül Isten nem engedte, hogy ezek a lázadó egyének bemenjenek az Ígéret Földjére. Megmondta nekik, hogy ott fognak maradni a sivatagban, amíg mindnyájan meg nem halnak - kivéve Józsuét és Kálebet -, és a gyerekeiket, akik a pusztában nőttek fel, Isten meg fogja tanítani arra, hogy engedelmeskedjenek Neki, végül pedig bemehetnek, elfoglalhatják a földet és élvezhetik azt a saját generációjukban. Ez nem Isten választása volt - ők választották ezt az utat. A többség döntött így, de sajnos a többség végzetesen rosszúl választott!
Hajlamosak vagyunk arra, hogy a többségnek bizalmat szavazunk és megengedjük, hogy a többség uralkodjon és döntse el, hogy mi a helyes, de ebből a példából láthatjuk, hogy a többség véleménye nem megbízható mérőszalag arra, hogy mi a helyes és mi a helytelen. A kisebbség szava el van folytva, és rendszerint nem veszik figyelembe, ill. nem hallgatják meg. De az IGAZSÁGOT nem lehet számmal mérni, és az esetek többségében az igazság szemben áll a többség véleményével. Az ördög megpróbálja meggyőzni az embereket arról, hogy nincs abszolút igazság, és hogy te találhatsz ki magadnak "igazságokat" és aszerint élhetsz. Azonban az igazság olyasvalami, amit nem lehet megmásítani, ill. kifordítani. Csak egy IGAZSÁG létezik, amely változhatatlan, mert Isten személye garantálja azt! Isten MAGA az igazság, és az Ő Szava az utolsó szó mindenben! Legtöbbször magadra kell, hogy maradj azért, hogy az igazság oldalán állj, de bátorodj fel a szívedben és tudd, hogy nem vagy egyedül, mert ugyanakkor Isten oldalán is állsz! És ha Isten oldalán állsz, a te ellenségeid Isten ellenségei! Ha Isten veled, kicsoda ellened!
