Kenneth E. Hagin - A közbenjáró

Mert  egy  az  Isten,  egy  a  közbenjáró  is  Isten  és emberek között, az ember Krisztus Jézus.
— 1TIMÓTHEUS 2,5.

Az ember elveszett állapota elkerülhetetlenné tette a megtestesülést — az ember szellemileg halottá lett, és nem tudott Istenhez  közeledni.  Az  istenség  emberben  való  megteste sülésével Isten gondoskodott valakirõl, aki megállhat, mint az  ember  közbenjárója.  Egyrészrõl  egyenlõ  Istennel,  másrészrõl pedig egyesült az emberrel. Ez a valaki képes vállalni a felelõsséget az ember felségárulásáért, és ki tudja elégíteni az igazságosság követelményeit, ezáltal áthidalván a szakadékot Isten és ember között.

Isten az embert a saját képére teremtette, és csak kevéssel tette kisebbé Önmagánál. Mivelhogy az ember annyira hasonló Istenhez; ez tette lehetõvé, hogy Isten és az ember örökre egyesüljön egy személyben!
Amikor a Krisztus emberré lett és fizikai testet öltött a megtestesülés során, ez örökre szólt. Ily módon, a megtestesülés  folytán,  van  ma  egy  Istenember  a  mennyben,  az  Atya jobbján. Lehetõvé vált, hogy Isten és az ember egyesüljön!
Isten ebben a mi emberi testünkben lakozhat, Isten belehelyezheti  az  Õ  életét  és  természetét a  mi  szellemünkbe.  Ez történik meg az újjászületéskor. A szellemi halál kitöröltetik a szellemünkbõl, és Isten odaadja az embernek az Õ életét!


Megvallás: Ma  az  Atya  jobbján  van  egy  Istenember,  a  mi közbenjárónk,  Jézus Krisztus.  Jézus áthidalja a szakadékot értem.  Õ  tette  lehetõvé,  hogy  a  szellemi  halál  eltávozzék  a szellemembõl,  és  a  helyét  Isten  élete  és természete  vegye  át a belsõ emberben. Ezért, most már Isten lakozik a szellememben. Isten él bennem!