3. Viselkedési szélsőségek
Isten a sokféleség Istene! Elég
egyetlen pillantást vetni a teremtett világra ahhoz, hogy lássuk a teremtett
élőlények rendkívüli sokféleségét. Sok milliárd ember él a földön, de nincs
közöttünk két egyforma, vagy akiknek ajándékai vagy érdeklődési köre teljesen
azonos lenne. Ez a sok, egymástól rendkívül különböző ember olyan viselkedéseket
tanúsít, amelyek a közöttük fennálló különbözőségek elfogadható kifejeződései,
de vannak olyan viselkedésmódok is, amelyek túllépnek az elfogadhatóság
határain.
Isten úgy alkotta meg az embert,
hogy tartalmas kapcsolatokban éljen. A Sátán mindig arra törekszik, hogy
szembeszegüljön Isten terveivel és céljaival. Nem meglepő tehát, hogy a
Sátánnak az az egyik módszere, hogy megpróbálja olyan szélsőségekbe taszítani
az embereket, hogy viselkedésük elfogadhatatlan legyen mások számára, ami miatt
aztán elszigetelődnek és a társadalom elutasítja őket. Vagy –
a helyi gyülekezet viszonylatában – a közösség peremére szorulnak, és nem igazán
lesznek kapcsolataik a többiekkel.
Nagyon sok olyan viselkedési
minta létezik, amely elidegeníti az embert a barátaitól és embertársaitól. Az
ilyen jellegű viselkedéseknek általában van egy démoni dimenziója. Ha ezért
részben vagy teljes egészében démonok a felelősek, akkor általában vagy egy
elromlott kapcsolatot használtak ki, vagy pedig valamilyen generációs bűn
következménye az ilyen viselkedés.
4. Keserűség és meg nem bocsátás
Tanításai során Jézus mindig
rámutatott a megbocsátás fontosságára. De nemcsak annyit mondott, hogy ez
nagyon fontos, hanem kategorikusan kijelentette, hogy ha nem vagyunk hajlandók
megbocsátani másoknak azokat a dolgokat, amelyeket ellenünk elkövettek, akkor
az ő mennyei Atyja sem fogja nekünk megbocsátani azokat a dolgokat, amelyeket
mi elkövetünk (Máté 6:15). Ezek a szavak a Biblia leghasznosabb szavai közé
tartoznak.
Amikor valaki felismeri a megbocsátás
fontosságát és megérti Jézus szavainak jelentőségét, akkor általában hajlandó
még azoknak is megbocsátani, akik szörnyű dolgokat követtek el ellene, mert
megérti, hogy az őt bántalmazó emberek viselkedése gyakran annak a
következménye, hogy velük is ugyanígy bántak. De miután valaki meghozza azt a
döntést, hogy megbocsát, megkezdődik a harc az érzelmeivel. Nem könnyű
leküzdenünk magunkban azokat a fájdalmas érzéseket, amelyeket a bántalmazások
kiváltottak belőlünk.
Amikor valaki megérti, hogy meg
kell bocsátania, de úgy érzi, hogy képtelen meghozni ezt a döntést, akkor fel
kell tennünk a kérdést: vajon nem a meg nem bocsátás és a keserűség szelleme
tartja kötelékében azt az embert? A szabadító szolgálat megértése nélkül az
ilyen embereket lehetetlenség elvezetni a gyógyulásra, amely ott kezdődik, hogy
megbocsátunk azoknak, akik bántottak minket.
5. Kényszeres viselkedési minták
A „kényszeres
viselkedési minták” kifejezéssel az egyébként normális
tevékenységek kényszeres ismételgetésére utalok. Ennek tipikus példái a
kézmosás, annak ellenőrzése, hogy az ajtók be vannak-e zárva, vagy hogy el
van-e zárva a gáz. Azok az emberek, akik ilyen dolgokat tesznek, nagyon
szeretnének megszabadulni szokásuktól, és csak ritkán gondolják úgy, hogy az,
amit tesznek, elfogadható vagy tolerálható. Általában átoknak tekintik
állapotukat, és a gyakorlatban szinte mindig pontosan erről van szó!
A kényszerítés a démonok egyik fémjelzése.
