És monda az Úr Mózesnek: Meddig gyaláz Engemet ez a nép? Meddig nem hisznek Nékem, mindama csodatételeim mellett sem, amelyeket cselekedtem közöttük? 12 Megverem őket döghalállal és elvesztem őket; téged pedig nagy néppé teszlek, és őnálánál erősebbé. 13 És monda Mózes az Úrnak: Ha meghallják az egyiptombeliek (mert közűlük hoztad fel e népet a Te hatalmad által): 14 Elmondják majd e föld lakosainak, akik hallották, hogy Te Uram, e nép között vagy, hogy szemtől-szembe megjelentetted magadat Te Uram, és hogy a Te felhőd megállott ő rajtuk, és felhőoszlopban jársz Te ő előttük nappal, éjjel pedig tűzoszlopban. 15 Hogyha mind egyig elveszted e népet, így szólnak majd e népek, amelyek hallották a Te híredet, mondván: 16 Mivelhogy nem vihette be az Úr e népet a földre, amely felől megesküdött nékik, azért öldöste le őket a pusztában. 17 Most azért hadd magasztaltassék fel az Úrnak ereje, amiképpen szólottál, mondván: 18 Az Úr késedelmes a haragra, nagy irgalmasságú, megbocsát hamisságot és vétket, de a bűnöst nem hagyja büntetlenül; megbünteti az atyák álnokságait a fiakban harmad és negyed íziglen. 19 Kérlek, kegyelmezz meg e nép hamisságának a Te irgalmasságod nagy volta szerint, amiképpen megbocsátottál e népnek Egyiptomtól fogva mind eddig. 20 És mondta az Úr: Megkegyelmeztem a te beszéded szerint. 21 De bizonnyal élek Én, és betölti az Úr dicsősége az egész földet. 22 Hogy mindazok az emberek, akik látták az Én dicsőségemet és csodáimat, amelyeket cselekedtem Egyiptomban és e pusztában, és megkísértettek Engemet immár tízszer, és nem engedtek az Én szómnak: 23 Nem látják meg azt a földet, amely felől megesküdtem az ő atyáiknak; senki sem látja azt azok közül, akik gyaláztak Engem. 24 De az Én szolgámat, Kálebet, mivelhogy más szellem volt vele, és tökéletességgel követett Engem, beviszem őt arra a földre, amelyre bement, és örökségül bírja azt az ő magva. IV. Mózes 14:11-24
Amikor a tizenkét felderítő, ill. kém meghozta az Ígéret Földjéről szóló beszámolóját, kettő (Józsué és Káleb) jó beszámolót hozott, tíz azonban rosszat. A nép a rossz tudósítást hitte el. Az emberek többsége a hitetlenségre és az Istennek való engedetlenségre szavazott, valamint azok megkövezésére, akik azt választották, hogy az Úrnak hisznek és Neki engedelmeskednek. Dicsőség Istennek, hogy Ő közbelépett, és megvédte Mózest, Áront, Józsuét és Kálebet. Ezek a férfiak a hit és a bizalom emberei voltak - de nem a saját képességükben bíztak, nem is Izráel fiainak képességében -, hanem Isten Igéjében és az Ő erejében. Nem érthettek egyet a töbséggel, mert akkor Istennel álltak volna szembe! A legtöbb emberrel az a baj, hogy véleményüket arra alapozzák, hogy mit mondanak mások, nem pedig arra, hogy mi a helyes és az igaz. Nagyon kevesen vannak, akik elég bátrak ahhoz - mint Káleb -, hogy szembeálljanak a többséggel és az igazságot szólják!
A legtöbb ember nem olyan, mint a tíz felderítő, akik első kézből hozták gyáván a negatív beszámolót. A többségre az jellemző, hogy a negativizmust és a gyávaságot másodkézből fogadja el. Mindig azt akarják tudni, hogy mit mondanak a "szakértők", vagy mind mondanak a barátaik, és erre alapozzák a véleményüket. Vakon követik a csordát. Elfelejtik megkérdezni a következőt: "Mit mond Isten?" Isten Igéje az egyedüli igazság, az egyetlen út, és az egyetlen élet. Az Ő Igéje uralkodott eddig is, és fog is uralkodni az egész örökkévalóságon át. Ha Isten Igéjére alapozzuk a véleményünket és a döntéseinket, akkor Sziklára alapozunk, amely mozdíthatatlan. Bátornak kell lennünk Isten Igéjét és az Ő hűségét illetően!
Szóla annakfelette az Úr Mózesnek és Áronnak, mondván: 27 Meddig tűrjek e gonosz gyülekezetnek, amely zúgolódik Ellenem? Hallottam Izráel fiainak zúgolódásait, akik zúgolódnak Ellenem! 28 Mondd meg nékik: Élek Én, azt mondja az Úr, hogy éppen úgy cselekszem veletek, amiképpen szólottatok az Én füleim hallására! 29 E pusztában hullanak el a ti holttesteitek, és pedig mindazok, akik megszámláltattak a ti teljes számotok szerint, húsz esztendőstől fogva és azon felül, akik zúgolódtatok Ellenem. 30 És nem mentek be arra a földre, amelyre nézve felemeltem az Én kezemet, hogy lakosokká teszlek abban titeket; Kálebet, a Jefunné fiát és Józsuét, a Nún fiát kivéve. 31 De kicsinyeiteket, akik felől azt mondtátok, hogy prédára lesznek; őket beviszem, és megismerik azt a földet, amelyet megútáltatok. 32 A ti holttesteitek azért a pusztában hullanak el. 33 A ti fiaitok pedig, mint a pásztorok, bujdosnak e pusztában negyven esztendeig, és viselik a ti paráználkodásaitoknak büntetését, míglen megemésztetnek a ti holttesteitek a pusztában. 34 A napok száma szerint, amelyeken megkémleltétek a földet, (tudniilik negyven napon, egy-egy napért egy-egy esztendő), negyven esztendeig hordozzátok a ti hamisságotoknak büntetését, és megismeritek az Én elfordulásomat. IV. Mózes 14:26-32
Azok, akik azt választják, hogy a rossz beszámolót hiszik el és a tömeget követik, és nem akarják meghallani, ill. követni Isten Igéjét, szenvedni fognak és kudarcot fognak vallani. Soha nem fogják megtapasztalni Isten nagyszerű ígéreteinek az életükben való beteljesedését. Ez nem Isten hibája, hanem az övék. Mielőtt engedelmeskednénk Isten Igéjének, ismernünk kell és el kell hinnünk az Ő Igéjét. A probléma és/vagy a kudarc és a bukás oka nem Istenben, ill. az Ő Igéjében van, hanem az Ő Igéje ismeretének a hiányában. A legtöbb ember az ellenség hazugságainak hisz inkább, mert az ördög állandóan a hazugságokat, a hitetlenséget, az engedetlenséget és a kudarcot szólja több forráson keresztül.
Azok, akik az Isten Igéjében való hitet és a Neki való engedelmességet választják, legtöbbször kisebbségben vannak, ill. a negatív vélemények áradatával szemben egyedül állnak. Fel kell bátorodnunk és tudnunk kell, hogy bármit mondjon vagy gondoljon is a többség - mindig Istennél van az utolsó szó. Állj ki Isten Igéje és a helyes dolog mellett - még akkor is, ha ebben egyedül vagy. Isten soha nem fog cserben hagyni, ha az Ő Igéjén állsz! Ha Isten oldalán vagy, te és Ő többségben vagytok!
De az Én szolgámat, Kálebet, mivelhogy más szellem volt vele, és tökéletességgel követett Engem, beviszem őt arra a földre, amelyre bement, és örökségül bírja azt az ő magva. IV. Mózes 14:24
És nem mentek be arra a földre, amelyre nézve felemeltem az Én kezemet, hogy lakosokká teszlek abban titeket; Kálebet, a Jefunné fiát és Józsuét, a Nún fiát kivéve. IV. Mózes 14:30
Isten megtartotta a szavát. A nagy többségből, akik nem engedelmeskedtek Neki, egy sem léphetett be az Ő ígéreteibe és az Ígéret Földjére - csak Józsué és Káleb, akik az Úr Igéje szerint hittek és bíztak.
