Tom Marshall - A Szellemből fakadó élet 2.

AZ EMBERI SZELLEM SZEREPE

            Az emberben az Isten képére és hasonlatosságára teremtett emberi szellemnek kettős feladatot kell betöltenie.

1.  Az emberi szellem szerepe volt az, hogy az embert Istenhez kapcsolja és így képessé tegye az embert arra, hogy Istentől életet és bölcsességet kapjon.

A Biblia az Istennel való kapcsolatot nevezi "élet"-nek. Amikor a Biblia életről és halálról beszél, akkor mindig egy kapcsolatról szól, nem létezésről. Az Élő Istenhez való helyes kapcsolódás élet, a Tőle való elszakadás halál. Ebben a halott állapotban tovább létezhetünk, járkálhatunk, nevethetünk, harcolhatunk, sírhatunk és dolgoz­hatunk; de halottak vagyunk, mert már nincs kapcsolatunk Istennel, az élet Forrásával.

            

Az ember szellemének kellett lehetővé tennie azt is, hogy az ember hozzáférjen az isteni bölcsességhez, ami elrendezi és irányítja életét. Nagyon fontos felfognunk azt, hogy Isten sosem úgy tervezte, hogy az emberben magában – Tőle füg­get­le­nül – legyen a bölcsesség forrása életének sikeressé tételéhez. A bölcsesség hiá­nya az ember nagy problémája ma. Az ember roppantul okos, de bölcsesség nélkül okos­sága romboló erővé válik. Ezért jellemezte egy világi író nemrégiben elég szo­mo­rú módon így az emberiséget: Az emberi nem végülis, nem több, mint egy rend­kí­vül okos és pajkos majomfajta."

            

Mi a bölcsesség? A bölcsesség az a képesség, hogy a helyes és igazi célokat kiválasszuk és hogy ezeket a célokat a legjobb eszközökkel érjük el. A Biblia két dolgot mond erről. Először is, a bölcsesség forrása egyedül Isten.

"...Áldott legyen az Istennek neve örökkön örökké: mert Övé a bölcsesség és az erő."  (Dániel 2:20.)

"Az Úr azért bölcsességet ada Salamonnak, amint megmondotta vala néki." (1Királyok 5:12.)

Másodszor: mivel Istentől származik és Tőle kell megkapnunk, a bölcsesség az emberben mindig a szívben helyezkedik el, nem a fejben; a szellemben, nem pedig az elmében. Ezért nem függ szükségszerűen sem az értelmi képességektől, sem a tanultságtól.

"Józsué, a Nún fia pedig beteljesedék bölcsességnek Szellemével..." (5Mózes 34:9.)

"Hogy a mi Urunk Jézus Krisztusnak Istene, a dicsőségnek Atyja adjon néktek bölcsességnek és kijelentésnek Szellemét az Ő megismerésében." (Efézus 1:17.)

 2.  Az emberi szellem, mivel hozzáfért az isteni bölcsességhez, az ember lényének az a része volt, amely az ember életét uralta és irányította.

A bukás előtti Ádámnak elméje irányította testét, szelleme uralta elméjét és a Szent Szellem kormányozta szellemét. Ebben az isteni rendben az ember tökéletesen ép lény volt, nem volt természetében olyan rés, amin keresztül a betegség és bűn be tudott volna hatolni. Ádám nem csak hogy ép teremtmény volt, hanem Istenközpontú is és ezért teljesen kiegyensúlyozott. Mivel szelleme irányította, összekapcsolva őt az Univerzum Élő Központjával, minden képessége és törekvése tökéletes össz­hangban és gyönyörű egyensúlyban volt.

Az Egyházban az egyik állandó probléma mindig az egyensúllyal volt. Ez ma is létezik, még a Szent Szellem jelenlegi mozdulásában is, mert oly sok keresztény már nem ismeri fel, hogy szelleme egyéni élete irányító központja és ezzel együtt már a Szent Szellem jelenlétére sem ébred rá, aki a Test együttes életének alkotó központja és kiegyensúlyozója.

AZ EMBERI LÉLEK SZEREPE

            A "mélyebb élet" tanítás képviselői néha hajlamosak lekezelni az ember lelkét. Némely dolgokat "lelki"-nek neveznek, mintha a lelki szükségszerűen gonosz lenne. Ezzel azt sugallják, hogy a lélek annyi problémát okoz a szellemi életnek, hogy mindent összevéve sokkal jobb lenne nélküle. Valójában gyakran emiatt az a benyomásunk, hogy lehetséges teljesen kikerülni a lélek hatása alól és egészen szellemben élni. Ez viszont nem csak lehetetlen, hanem végzetes félreértése is a Biblia valódi tanításának. Igaz, hogy a léleknek vannak problémái és a lélek okoz is gondokat, mert a bűn megrontotta, de Isten teremtette és valójában az ember olyan alkotórésze, amely Isten szívének különösen kedves.

A lélek feladata az emberben az, amint azt az 1Mózes 2:7-ben láttuk, hogy az ember belső, szellemi lényét az ember külső, hús-vér lényéhez kapcsolja. Más szóval, a lélek az ember szellemi életét testi formába önti és testi kifejezést ad neki. A megtestesülésnek ez az alapelve csak az embernél található meg. Vannak teremtett lények, melyek a szellemi világban élnek: az angyalok, a gonosz szellemek stb. Vannak az anyagi világban is teremtett lények: az állatvilág különböző csoportjai. Csak az ember él az anyagi és a szellemi világban egyaránt. Az ember lelki képességei kötik össze a szellemet a testtel, ezért a lélek dicsőséges rendeltetése volt az, hogy a szellemi világ értékrendjét és valóságait bevezesse a természet világába. Isten azért alkotta ilyennek az embert, hogy megoszthassa Saját Szeretet-természetét a teremtettséggel és ezért kapott az ember uralmat is.

"Mert nem angyaloknak vetette alá a jövendő világot, amelyről szólunk. Sőt bi­zonyságot tett valahol valaki, mondván: Micsoda az ember, hogy meg­em­lé­ke­zel őróla, avagy az embernek fia, hogy gondod van reá? Kisebbé tetted őt rövid időre az angyaloknál, dicsőséggel és tisztességgel megkoronáztad őt és úrrá tetted kezeid munkáin."  (Zsidók 2:5-7.)

Amikor az angyalok elbuktak, a kinyilatkoztatás szerint Isten nem gondoskodott nekik megváltásról. Amikor azonban az ember vétkezett, Isten annyira elkötelezte Magát ezek iránt az apró, az Ő képére alkotott teremtmények iránt, hogy hihetetlen mértékben összekapcsolódott velük: kezük által meghalt, hogy megváltsa őket.

"Mivel tehát a gyermekek testből és vérből valók, ő is hasonlatosképen része­se lett azoknak, hogy a halál által megsemmisítse azt, akinek hatalma van a halálon, tudniillik az ördögöt, és megszabadítsa azokat, akik a haláltól való félelem miatt teljes életökben rabok valának." (Zsidók 2:14-15.)

Az ember büszke lelki élete képességeire; és amint látni fogjuk, gyakran ez a leg­na­gyobb problémája. Ugyanezek a képességek jelentik azonban az ember dicsőségét is, azért halt meg Isten Fia, hogy ezeket megváltsa. Csak egyszer mutatkozott meg, mi­lyennek is szánta Isten ezeket a képességeket. Az utolsó Ádámban Maga az Örök­ké­való Fiú vett fel emberi testet és emberi természetet.

"Azért a világba bejövetelekor így szól: Áldozatot és ajándékot nem akartál, de testet alkottál nékem." (Zsidók 10:5.)

Az ebben a testben megmutatkozó lelki élet késztette Jánost arra, hogy leírja: "És az Ige testté lett és lakozék mi közöttünk (és láttuk az ő dicsőségét, mint az Atya egy­szülöttjének dicsőségét), aki teljes vala kegyelemmel és igazsággal." (János 1:14.).