Összegyűlének azért Izráelnek minden vénei és elmentek Sámuelhez Rámába. 5 És mondának néki: Ímé te megvénhedtél és fiaid nem járnak útaidon; most azért válassz nékünk királyt, akit ítéljen felettünk, mint minden népnél szokás. 6 Azonban Sámuelnek nem tetszék a beszéd, hogy azt mondák: Adj nékünk királyt, aki ítéljen felettünk. És könyörge Sámuel az Úrhoz. 7 És monda az Úr Sámuelnek: Fogadd meg a nép szavát mindenben, amit mondanak néked, mert nem téged útáltak meg, hanem Engem útáltak meg, hogy ne uralkodjam felettük. 1 Sámuel 8:4-7
Sámuel érezte, hogy a nép visszautasítja Sámuel vezetését, mert azt akarták, hogy egy király uralkodjon felettük, azonban Isten arról biztosította Sámuelt, hogy nem őt utasítják vissza, hanem valójában Istent és az Ő vezetését! Körűlbelül 1400 évig - Ábrahámtól Sámuelig - Ábrahám gyermekei: Izsák és Jákób teokráciában éltek, amelyben egyedül Isten uralkodott. Most azonban a nép királyt akart - ahogy azt a körülöttük levő népeknél látták -, aki összefogja és vezeti az országukat, aki bíráskodik felettük és harcaikat vezeti. Tudták, hogy Sámuel fiai nem voltak alkalmasak a vezetésre, ugyanakkor nem elégedtek meg azzal, hogy Isten támasszon számukra vezetőt. Törvényeket, hadsereget és olyan királyságot akartak, amelyben egy ember uralkodik felettük, nem pedig Isten.
A nép azt akarta, hogy isteni erő helyett emberi erő vezesse az országot - amely döntés eleve kudarcra van ítélve. Új kormányrendszert akartak - hogy valaki más vállaljon felelősséget értük; aki megmondja, mit tegyenek. Eladták szabadságukat az emberalkotta vezetői rendszer "kényelméért és biztonságáért". Azt gondolták, hogy egy király minden problémájukat meg fogja oldani és pozitív változást fog hozni az országukban, de mivel az alapvető probléma a nép Isten iránti engedetlensége volt, bajaik egy új vezetés alatt sem tűntek el. Nem látták meg, hogy Isten vezetése alatt szabadok voltak. Ahelyett, hogy teher emelkedett volna fel róluk, még több terhet raktak magukra. Nem egységes vezetésre, hanem egységes hitre lett volna szükségük! Ha azt kérjük Istentől, hogy legyen vezetője a családunknak vagy személyes életünknek, de továbbra is a világ rendszere és értékei szerint élünk, ez azt jelenti, hogy engedelmességünk gyenge. Istenben való hitünknek életünk minden gyakorlati területét érintenie kell.
Isten nem akarta, hogy Izráel fiainak királya legyen, mert tudta, hogy emberre fognak figyelni, azt pedig el fogják felejteni, hogy Isten az ő vezetőjük. Isten azt akarta, hogy szabadok legyenek - hogy csak Neki tartozzanak elszámolással. El akarta kerülni a rabszolgaságot, amely a lelkiismeretlen veetőknek való szolgálatból származik. Ha a nép alávetetette volna magát Isten vezetésének, felvirágoztak volna. Isten meg akarta adni azt a szabadságot, hogy csak Őt szolgálják, hogy csak Neki dolgozzanak, hogy csak Istennek és maguknak termeljenek. Azonban ha egy népnek királya van, az azzal jár, hogy az emberek elveszítik személyes szabadságukat, és a királynak és a kormánynak kell dolgozniuk és fizetniük.
Az 1 Sámuel 8:8-17-ben az Úr a következőt mondta Sámuelnek: Mindama cselekedetek szerint, amelyeket véghez vittek attól a naptól kezdve, amelyen kihoztam őket Égyiptomból, egészen a mai napig (hogy elhagytak Engem és idegen isteneknek szolgáltak): veled is aszerint cselekesznek. Most azért hallgass szavukra; mindazáltal tégy ellenük bizonyságot, és add tudtukra a király hatalmát, aki uralkodni fog felettük. És Sámuel megmondá az Úrnak minden beszédeit a népnek, mely tőle királyt kért. És monda: A királynak, aki uralkodni fog felettetek:
1. Fiaitokat elveszi és szekér vezetőivé és lovasaivá teszi őket, és szekere előtt futnak.
2. Ezredesekké teendi őket, és hadnagyokká ötven ember felett.
3. Velük szántatja meg barázdáit, és velük végezteti aratását.
4. Készítteti hadi szerszámait és harci szekereihez az eszközöket.
5. Leányaitokat pedig elviszi kenőcskészítőknek, szakácsnéknak és sütőknek.
6. Elveszi legjobb szántóföldeiteket, szőlőhegyeiteket és olajfás kerteiteket, és szolgáinak adja.
7. Veteményeitek és szőlőiteket megdézsmálja, és főbb embereinek és szolgáinak adja.
8. Elveszi szolgáitokat, szolgálóitokat, legszebb ifjaitokat és szamaraitokat, és a maga dolgát végezteti azokkal.
9. Barmaitokat megdézsmálja, és ti szolgái lesztek néki.
Kettő között választhatunk: vagy Istenben bízunk, vagy emberben. Isten tizedet kér abból az áldásból, amelyet kiáraszt a számunkra, és azt ígéri, hogy továbbra is bőségesen meg fog áldani bennünket, ha szolgáljuk és tiszteljük Őt. A tizeden kívül kezünk minden munkája a miénk. Ugyanakkor, az emberalkotta állam egyre többet követel javainkból, és azért ad munkát a számunkra, hogy a családunk helyett őket tartsuk el. Az újkori történelemben is láthatjuk, hogy minél jobban támaszkodnak az emberek az államra, hogy támogassa és fenntartsa őket, annál többet adnak fel szabadságukból és jólétükből. Az emberalkotta állam az embereket saját perselyének tekinti - akik szükségeiket betöltik. Az emberek tárgyakká válnak, akiket kihasználnak és kizsákmányolnak.
Ezzel szemben Isten drága, értékes gyermekeinek tekint bennünket, akiket meg szeretne áldani és védelmezni! A mi döntésünk, hogy kit szolgálunk. Nemzetünkben szolgálhatjuk, tisztelhetjük Istent, és engedelmeskedhetünk Neki, vagy emberi erőbe vethetjük bizalmunkat, és a rendszernek való kiszolgáltatottakként élhetünk, mint a többi bűnös, a szabadságnak csupán illúzióját dédelgetve magunkban. Ha azt választjuk, hogy csak emberekre fogunk figyelni, és Isten vezetését és uralkodását, felcseréljük a kormánnyal, akkor ne várjuk, hogy Isten áldása legyen az életünkön, mert sajnos, nem lesz rajta.
És panaszkodni fogtok annak idejében királyotok miatt, kit magatok választottatok, de az Úr nem fog meghallgatni akkor titeket. 19 A nép azonban nem akart Sámuel szavára hallgatni, és mondának: Nem! hanem király legyen felettünk. 20 és mi is úgy legyünk, mint a többi népek, hogy királyunk ítéljen minket is, és előttünk járjon és vezesse a mi harcainkat. 21 és miután Sámuel meghallgatta a népnek minden szavát, megmondta azokat az Úrnak. 22 És monda az Úr Sámuelnek: Hallgass szavukra és adj nékik királyt. És Sámuel monda Izráel férfiainak: Menjetek el haza, ki-ki az ő városába. 1 Sámuel 8:18-22
