Kenneth E. Hagin - Isten dicsõsége nélkül

Mert mindnyájan vétkeztek, és az Isten dicsõségének szûkében vannak. — RÓMA 3,23.

Az ember megtette az elképzelhetetlent! Hatalmat kapván Isten kezének minden munkája felett, Ádám eredetileg e világ istene  volt.  Ádám  azonban  tudatos  felségárulást  követett  el Isten ellen azzal, hogy átadta a sátánnak azt a hatalmat, amelyet  Isten  eredetileg  neki  adott.  Ádám  a  felségárulást  saját jogán  követte  el,  így  Isten  nem  tudta  semmissé  tenni  a szerzõdést,  amelyet Ádámmal  kötött,  Ádám  pedig  az  õt megilletõ helyet átadta a sátánnak. Ettõl fogva a sátán — nem pedig Ádám — lett e világ Istene. (2Kor. 4,4) Ezzel kezdetét vette a sátán pusztító uralma. Így jött az emberre a szellemi halál — ami az Istentõl való elkülönülés.  Amikor  Isten  lejött  a  hûvös  alkonyatkor,  hogy
Ádámmal legyen és társalkodjon vele, szólította õt: „Ádám, hol vagy?” Ádám így felelt: „Elrejtõztem.” Elkülönült Istentõl!

A szellemi halál másik oldala — a sátán természetébõl való részesedés — szintén öröksége lett az embernek. Az ördög lett az ember szellemi atyja. Emlékszel, Jézus azt mondta a farizeusoknak: „Ti az ördög atyától valók vagytok…” ( J án. 8,44) Az ember szellemileg az ördög gyermeke. Részesedik atyja természetébõl.  Ez  magyarázza,  hogy  az  ember  miért  nem üdvözülhet megfelelõ életvitel által. Nem tud megállni Isten jelenlétében  amint  van,  mert  atyjának,  az  ördögnek  a  természete van benne.
Ha üdvözül is az ember, valaki által kell üdvözülnie, aki kifizeti a bûneiért a büntetést, és valakitõl kapnia kell egy új természetet.


Megvallás: Köszönöm  neked,  Atyám,  az  új  természetemet. Köszönöm neked, Atyám, hogy Te gondoskodtál felõlem, és én az „isteni természet részesévé” lehettem. (2Pét. 1,4)