Kenneth E. Hagin - Alázatosság

Aki [Jézus Krisztus], mikor Istennek formájában volt, nem tekintette zsákmánynak azt, hogy Õ az Istennel egyenlõ, hanem Önmagát megüresítette,
szolgai  formát  vett  fel,  emberekhez  hasonlóvá lett;  és  mikor  olyan  állapotban  találtatott  mint ember, megalázta magát, engedelmes lévén halálig, mégpedig a keresztfának haláláig.
— FILIPPI 2,6–8.

Krisztus mindig is létezett Isten mivoltában. Õ azonban  kiüresítette  Önmagát,  és  szolgai  formát  vett  fel, emberekhez hasonlóvá lett. Ez a természetes nemzéstõl teljesen elkülöníthetõ, Istentõl való mûveletre utal: Ez csoda.
Elõször, Isten kivette a Krisztust a mennyei Istenségbõl — majd behelyezte egy szûz méhébe, hogy egyesüljön a hústesttel egy egyedülálló fogantatás során.

Azért a világba bejövetelekor így szól: Áldozatot és ajándékot nem akartál, de testet alkottál nékem… (Zsid. 10,5)
Isten  alkotott  egy  testet  —  egy  különleges  testet  — ennek a Lénynek, akit Isten Fiának neveznek. A megtestesülés során a Krisztus emberré lett!


Megvallás: Köszönöm  Neked, Jézus,  hogy  Te  kiüresítetted magadat  és  az  emberekhez  hasonlóvá  lettél.  Ez  volt  a  mi egyedüli  reménységünk.  Köszönöm,  hogy  Te  megaláztad magadat, engedelmes voltál a halálig, mégpedig a keresztfának haláláig. Neked pedig köszönöm Atyám, hogy hatalmasan felmagasztaltad Õt, és ajándékoztál Néki oly nevet, mely minden név felett való. E névre valóban meghajol az én térdem, és az én nyelvem valóban vallja, hogy Jézus Krisztus Úr, az Atya Isten dicsõségére. (Fil. 2,9–11)