LELKIISMERET
Az emberi szellem második funkciója,
amit szemügyre kell vennünk, a lelkiismeret. Ennek működését mindannyian
ismerjük, noha talán még nem jöttünk rá, hogy ez nem azonosítható az elmével.
"...a
megfertőztetetteknek és hitetleneknek semmi sem tiszta; hanem megfertőztetett
azoknak mind elméjök, mind lelkiismeretök." (Titus 1:15.)
A lelkiismeret nem Isten hangja, bár
Isten hangja szól a lelkiismeretünkhöz. A lelkiismeret az emberi szellem
működése. Isten azzal a képességgel teremtette, hogy "lásson"
általános erkölcsi igazságokat (mint például a becsület és a hűség) és
alkalmazni tudja azokat meghatározott esetekre is, úgy hogy igazat mondjunk – még bizonyos áron is - és
megtartsuk ígéretünket –
akkor is, ha az kényelmetlen.
Ahhoz, hogy megértsük működését, meg
kell különböztetnünk a lelkiismeret formáját és tartalmát.
A forma a lelkiismeret működési
módja. Ez minden emberben azonos, tekintet nélkül a bőr színére, nemre,
korra, háttérre és kultúrára. Ebből tudjuk meg, mikor cselekszünk helyesen és
mikor helytelenül.
"...Megmutatják,
hogy a törvény cselekedete be van írva az ő szívökbe, egyetemben bizonyságot
tévén arról az ő lelkiismeretük és gondolataik, amelyek egymást kölcsönösen
vádolják vagy mentegetik." (Róma
2:15.)
A tartalom alapján hozza meg
ítéleteit a lelkiismeret. Közli, hogy mi a helyes és mi a
helytelen. A lelkiismeret tartalma változik a kultúra, a kor, a háttér és a
tanultság szerint, így az egyik embert vádolhatja a lelkiismerete olyasmiért,
amivel szemben a másiké semleges, vagy épp beleegyező.
Másrészt, amikor a Szent Szellem
felébreszti az emberi szellemet és a lelkiismeretnek Isten szentségének és
szeretetének értékrendjét mutatja be, akkor a bűnről való meggyőződés
következik be, ami bűnbánathoz vezethet. Amikor valódi megtérés történik, a
Szent Szellem munkája rámutat, hogy a Golgotán folyt Vér hatékonyan elbánik a
bűntudattal és békét szül a meggyötört lelkiismeretnek.
"Mivelhogy
azért atyámfiai bizodalmunk van a szentélybe való bemenetelre a Jézus vére
által,... Járuljunk hozzá igaz szívvel, hitnek teljességével, mint akiknek
szívök tiszta a gonosz lelkiismerettől." (Zsidók 10:19, 22.)
A lelkiismeret iránti engedelmesség
alapvető az erkölcsös viselkedéshez és a megszentelődés során a Szent Szellem
folyamatos munkával írja Isten törvényét a szívre, így a szellem, amely a
Szabadságnak ezt a dicsőséges törvényét szemléli, egyre érzékenyebbé válik,
minthogy hitelesen tiszta magatartással és indítékokkal él együtt.
A lelkiismeretnek van még egy
rendkívül fontos feladata, amit nem értékelünk eléggé, de ma inkább meg kell értenünk,
mint bármikor azelőtt: a lelkiismeret bizonyságot tesz az igazságról.
Értsük meg, az igazságot és a hamisságot lényegében a lelkiismeret tartja
számon, nem az elme. Hallhatsz egy olyan hihető történetet, ami ellen semmi
kifogásod nem lehet, de valahogyan egyszerűen "tudod", hogy gyanús.
Valaki más egy teljesen levegőben lógó mesét ad elő egészen valószínűtlen vonásokkal,
de "tudod", hogy igaz. Mi ismeri fel az igazságot és a hibát? A
lelkiismeret. A Róma 9:1-ben látunk erre példát, ahol Pál így ír: "Igazságot
szólok Krisztusban, nem hazudok, lelkiismeretem velem együtt tesz bizonyságot
a Szent Szellem által." Az apostoli prédikáció tehát nem a hallgató
elméjét célozta meg, hanem lelkiismeretét. Az apostolok tudták, hogy az
igazságot nem kell bizonyítani, csak kijelenteni, mert az igazságban benne
rejlik megalapozottsága - a lelkiismeret számára.
"Hanem
lemondtunk a szégyen takargatásáról, mint akik nem járunk ravaszságban, és nem
is hamisítjuk meg az Isten Igéjét, de a nyilvánvaló igazsággal kelletjük
magunkat minden ember lelkiismeretének az Isten előtt."
(2Korintus 4:2.)
Emlékszem, egyszer beszéltem a
keresztény üzletemberek egyik összejövetelén, ahova nagyon sok nem keresztényt
is meghívtak. Beszédemet így kezdtem: "Megmutatom nektek, hogyan
tudhatjátok meg biztosan, igazat mondok-e ma este." Erre rögtön
felfigyeltek. Így folytattam: "Csak figyeljétek meg, mit szól
lelkiismeretetek a szavaimhoz!" Szónoklatom közepe táján, szinte
érezhetően kezdték megadni magukat. Azok az ellenvetések és értelmi
fennakadások, amelyeket az emberek az Evangéliummal szemben támasztanak,
legtöbbször a lelkiismeretet hivatottak védeni az igazság támadásával szemben.
Valójában lehetetlen túlhangsúlyozni
a tiszta lelkiismeret fenntartásának fontosságát. Pál azt mondta, ő
gyakorolja magát abban, "hogy botránkozás nélkül való lelkiismerete
legyen az Isten és emberek előtt mindenkor" (Ap. Csel. 24:16.). Csak
az a lelkiismeret tud pontosan bizonyságot tenni az igazságról, amit Jézus vére
tisztán tart. Gyanítom, hogy ha gyökeréig visszavezetnél minden eretnekséget,
ami valaha beszennyezte Isten egyházát, valahol azok kezdetén találnál egy
szennyes lelkiismeretet, amely nem tudta megkülönböztetni az igazságot a
hamisságtól. Az utolsó napok megtévesztései között, amelyekre a Biblia
figyelmeztet minket, valószínűleg egyedül a tiszta lelkiismeret lesz a
támaszunk.
"A
Szellem pedig nyilván mondja, hogy az utolsó időben némelyek elszakadnak a
hittől, hitető és gonosz szellemek tanításaira figyelmezvén. Hazug beszédűeknek
képmutatása által, kik meg vannak bélyegezve a saját lelkiismeretökben." (1Timóteus 4:1-2.)
