A feltételezések szerint
valószínűtlen, hogy egy gonosz szellem és a Szent Szellem együtt lakhatna
ugyanabban a személyben. Még ennél is valószínűtlenebbnek tűnik azonban, hogy
Isten bűntelen Fia eljöjjön egy összetört és démonizált világba, amely Sátán
uralma alatt áll, és amelyet ő gonosz szellemek egész hadserege segítségével
kormányoz!
János mondja ki legtömörebben az egyetlen okot, amiért
Jézus eljött egy szellemileg ilyen ellenséges környezetbe az egész Biblia
valószínűleg legismertebb igeversében: "Mert
úgy szerette Isten a világot, hogy elküldte Fiát..." (János 3:16.).
Mindig a szeretet volt és mindig az lesz az indítéka annak, ahogyan Isten
viselkedik az emberi fajjal szemben.
Isten szeretetből küldte el Jézust; Jézus szeretetből
jött el; a szeretet adta Jézusnak azt az odaszántságot, hogy ne riadjon vissza
a kereszttől Gecsemáné kertjében; a szeretet tette képessé Jézust arra, hogy
átadja életét kegyetlen katonáknak, akik szegeket vertek a kezébe; szeretet...,
szeretet..., szeretet. A szeretet az egyetlen erő, amely mindig is motiválta
Isten szívét, aki szeretet.
Az Atya szeretetére válaszolva jött Jézus a földre.
Belépett egy olyan világba, amely teljes mértékben ki volt szolgáltatva a
Sátánnak. Együtt élt a Sátánnal és démonaival a földön, annak ellenére, hogy ő
az Isten bűntelen fia. Nem utasította el a föld meglátogatását, miután
lepillantott a földre, és meglátta az uralkodó szellemeket. Nem mondta ezt:
"Ez a hely túlságosan démonizált ahhoz, hogy én ebbe belekeveredjek".
Nem, ő valóban vállalt minden kockázatot az elveszett emberiség megmentése
érdekében. Hasonló módon a háromság harmadik tagja, a Szent Szellem, folytatja
a megmentés munkáját, belép emberekbe megtérésükkor, és elkezdi visszafoglalni
azt a földet, amelyet az ellenség olyan hosszú időn át uralma alatt tartott.
Hadd tegyek fel még egy kérdést, amely segíthet
kitisztítani az összezavart gondolkodást. A következő dolgok közül melyik
valószínűtlenebb: az, hogy a Szent Szellem ottmarad valakiben, aki saját
akarata alapján úgy dönt, hogy vétkezik, és megszentelt ajkaival átkokat mond,
vagy abban fog maradni, aki harcol egy benne lakó démon támadásai és kísértései
ellen, de úgy dönt, hogy nem engedi meg, hogy ajkait bűnös módon használja?
Jakab elmondja nekünk, hogy ugyanabból a szájból
származhat áldás és átok (Jakab 3:9-10.). Megtért emberek ajkairól, akikben
Isten Szelleme lakozik! De a Szent Szellem bizonyára úgy megszomorodik a bűn
elkövetése miatt, hogy nem tud tovább ottmaradni egy ilyen bűnösben? Nem, nem
így van. János keresztényekhez beszélve azt mondja, hogy ha ők vétkeznek, Isten
hű és igaz (az ár ki lett fizetve a kereszten), és megbocsátja nekik azt, amit
tettek (1János 1:9.). Nem azt mondja, hogy ha ők bűnt követnek el, akkor az
annak a bizonyítéka, hogy a Szent Szellem nincs bennük.
Ugyanilyen módon, és számomra ugyanilyen fontossággal azt
sem mondhatjuk, hogy ha valakinek van egy démona, akkor az annak a
bizonyítéka, hogy a Szent Szellem nincs benne. Hasonlóképpen, és ez talán még
ennél is fontosabb, azt sem mondhatjuk, hogy mivel a Szent Szellem ott van
valakinek az életében, ezért egy gonosz szellem nem lehet ott jelen.
Egyedül Isten szeretetéből fakad az, hogy ő kegyelmében
nem vonja teljesen vissza tőlünk Szent Szellemét, amikor vétkezünk. Számomra
még ennél is nagyobb csoda az, hogy Isten az ő kegyelmében megengedi, hogy a
Szent Szellem olyan emberbe költözzön, és benne maradjon, aki még nem szabadult
meg minden démoni erőtől. Dávid, miután házasságtörést követett el Betsabéval,
félve gondolt erre a lehetőségre (Zsolt. 51:11.), és hálás volt Isten
szeretetéért és kegyelméért.
Amikor valaki keresztény lesz, a Szent Szellem, aki
először kérlelte az embert, hogy kötelezze el magát, jogosan lép be az életébe,
mert Jézust már behívta oda, hogy ő legyen ott az Úr. De a megszentelődés nem
egy azonnali dolog, és gyakran sok év eltelik (és néha soha nem is történik ez
meg), mire valaki eljut odáig, hogy megengedje, hogy Jézus úr volta valóság
legyen életének minden egyes területén.
Például szolgálunk sok keresztény felé, akik gyakran
fontos vezető pozícióban vannak, de még mindig alapvető szexuális problémákkal
küszködnek. Zavarban és bűntudatban vannak azzal kapcsolatban, hogy
beszéljenek problémájukról, de eljutottak egy olyan pontra, amikor nem
tudnak tovább megbirkózni az önkielégítésben és néha a nyílt paráznaságukban
való bűnösségük érzésével. Teljesen egyértelmű, hogy Jézus nem ura szexuális
életüknek, bár életük minden más területén keresztény viselkedésük és
tanúbizonyságuk gyakran mintaszerű.
Néhány ilyen ember soha nem ébredt tudatára annak, hogy
ők nemcsak a test ellen küzdenek, amellyel valamennyiünknek meg kell küzdenünk,
hanem egy szellemmel, amely elfoglalta a testüket, és folyamatosan bűnre
kényszeríti őket. Jézus úr volta bizonyára nem lett valóság életüknek ezen a
területén, de ha ott van a szívükben a szabadság utáni vágy, akkor lehetséges
szabadító szolgálatot végezni feléjük, hogy szabadok lehessenek arra, hogy
tisztán járjanak Isten előtt. Igazi problémák akkor vannak a szolgálatban, amikor
az ember a szívében annyira élvezi a bűnt, hogy nem akar megszabadulni!
Hála legyen Istennek, hogy a Szent Szellem életünkbe jön
és elkezdi szabadító munkáját. Ha csak akkor léphetne be életünkbe, amikor már
minden démont kiűztek belőlünk, közülünk senki nem menekülhetne vagy
szabadulhatna meg, és egy Krisztus nélküli örökkévalóságra lennénk szánva!