Kenneth E. Hagin - Õ felmagasztal

Mivelhogy  ragaszkodik  hozzám…  felmagasztalom õt… és megdicsõítem õt.    — ZSOLTÁROK 91,14–15.

Én  inkább  kívánom  magamnak  az  Istentõl  való  felmagasztalást, mint bármilyen dicsõséget, amit e világ felkínálhat.
Mesélnek egy történetet Napóleonról, miszerint egy nap, amint éppen seregszemlét tartott, a lova egyszer csak megbokrosodott. Egy fiatal közlegény elõrelépett, megfogta a ló kantárát, és lecsillapította az állatot. Napóleon azt mondta: „Köszönöm,  kapitány.”  És  ezzel  a  közlegény  kapitánnyá lépett elõ. A többi tiszt azonban nem fogadta be a fiatalembert.  Õk  érdemeik  alapján  kapták  a  rangfokozatukat,  neki viszont úgy ajándékozták. Napóleon észrevette ezt, és elrendelte  a  hadsereg  teljes  díszszemléjét.  A  fiatalembert  lóra ültette maga mellett, és együtt lovagoltak ki a gyakorlótérre. A többi tiszt ezek után azt kezdte mondogatni: „Ez az ember Napóleon kegyeltje.” És elkezdték keresni a kegyeit.

Lehet,  hogy  a  világ  nem  tudja  ezt,  de  közeleg  az  idõ, amikor meg fogja tudni, hogy mi a királyok Királyának és az urak Urának vagyunk a kegyeltjei. És akkor majd azt kívánják, hogy bárcsak keresték volna a kegyeinket. Maga Jézus mondta: „Aki gyõz, megadom annak, hogy az én királyi székembe üljön velem, amint én is gyõztem és ültem az én Atyámmal az Õ királyi székében.” ( J el. 3,21)
Jézus  kegye  messze  felülmúlja  és  túlragyogja  mindazt, amit e világ adhat.


Megvallás: Mivel  ragaszkodom  Istenhez,  Õ  felmagasztal engem, Õ megdicsõít engem. Én a királyok Királyának és az urak  Urának  vagyok  a  kegyeltje.  Kegyeltje  vagyok  annak az Istennek, aki több, mint elegendõ.