Nem szűnöm meg hálát adni tiérettetek, említést téve rólatok az én imádságaimban. — EFÉZUS 1,6.
Az Efézus 1,17–23 és a 3,14–21 Szellem adta imák, amelyek az egyetemes egyházra vonatkoznak. Akkor következett be a fordulópont az életemben, amikor ezeket ezerszer vagy még többször is elimádkoztam magamért. Letérdeltem, kinyitottam a Bibliámat, és azt mondtam:
— Atyám, ezeket az imákat magamért mondom most. Mivel ezek Szellem adta imák, biztos, hogy a Te akaratod ez az én számomra, éppúgy, ahogy az efézusi gyülekezet számára. — Majd úgy folytattam az imámat, hogy felolvastam ezeket az igerészeket, azzal a különbséggel, hogy magamra vonatkoztattam, ily módon:
“Hogy a mi Urunk Jézus Krisztusnak Istene, a dicsőségnek Atyja, adjon nekem bölcsességnek és kijelentésnek szellemét az Ő megismerésében; és világosítsa meg az értelmem szemeit, hogy tudhassam, mi az Ő elhívásának a reménysége, mi az Ő öröksége dicsőségének a gazdagsága a szentek között [a szentekben].
És mi az Ő hatalmának felséges nagysága irántunk, akik hiszünk, az Ő hatalma erejének ama munkája szerint, amelyet megmutatott a Krisztusban, mikor feltámasztotta Őt a halálból, és ültette Őt a maga jobbjára a mennyekben…” Körülbelül hat hónap múlva, elkezdett megtörténni az első dolog, amiért imádkoztam: Kezdtem kijelentéseket venni Isten Igéjéből!
Megvallás: (Imádkozd el az Efézusi levél első fejezetében lévő imát saját magadért.)
Hitre Hangolva - Keresztény blog, online magazin
