A Misszió életére és istentiszteletére számottevõ befolyást gyakorolt az afroamerikai közösség is. Ha valaki elment az Azusa utcába, teljesen egyértelmű volt számára, hogy egy afroamerikai gyülekezet istentiszteletén vesz részt.
Frank Bartleman szerint Seymour — egy afroamerikai — volt a „megbízott vezető”, és senki sem tagadhatta a tényt, hogy gyakorlatilag az istentisztelet minden részlete afroamerikai jelleggel bírt. A különböző nemzetiségek között megnyilvánuló gyakori testvéri csók és ölelés még Los Angelesben sem volt elképzelhető akkoriban egy fehér vezetés alatt álló fehér gyülekezetben. Ez nemcsak hogy lehetséges, de elfogadott, sõt szinte bátorított dolog volt az Azusa utcában.
Nem volt akkoriban természetes, hogy egy pásztor afroamerikai legyen. A ránk maradt prédikációtöredékekből és Seymour igehirdetési stílusáról szóló beszámolókból egyértelmûen tetten érhető az afroamerikai hatás. Kérdés–felelet formájában hirdette az Igét. Felolvasott néhány szót, részletesen kifejtette, megint felolvasott néhányat, azokat is kifejtette. Meg-megállt közben, hogy a jelenlévők is kifejthessék álláspontjukat, lelkes egyetértésüket. A legügyesebbekkel fennhangon kommunikált.
A rendszeres látogatók közül sokan a szentségmozgalomból jöttek, ahol rendszerint hangszeres kíséret nélkül, több szólamban énekeltek. Legalább egy évig az Azusa utcában is így folyt az éneklés. Voltak olyan jellemvonások is — mint
például a ritmus bensõséges szeretete —, melyekkel elsõsorban a déli határvidéken találkozunk, különösen a régi afroamerikai közösségek fekete hívei között. Szemtanúk beszámolója szerint életes tapsolás, combcsapdosás, dobbantások és rikkantgatás kísérte az éneklést. A gyülekezet éneklését — különösen a „Szellem általi éneklés” néven elterjedt zenei megnyilvánulást — általában afroamerikai asszonyok vezették. Ezek a jelenségek mélyen megérintettek minden jelenlévőt. Parham arra panaszkodott, hogy ez csupán a Délvidék néger énekstílusának egy sajátos változata. Véleményével viszont egyértelműen kisebbségben maradt.
A legtöbb csúfolódni érkezõ világi újságíró hangnemet váltott a nyelveken éneklés hallatán. Egyikük így ír: „A nyelvek kórusa ugyancsak értelmetlen, de olyan furcsán gyönyörû. Az egyik színes bőrű asszony, olyan nyelven kezdett gyönyörűen énekelni, amelyet valószínűleg még senki sem hallott a föld színén. Őt alt kórus kísérte egy másik nyelven. Mások is beszálltak, mindegyik a maga hallása és ’nyelve’ szerint, míg az épület meg nem telt a bársonyos hangzattal. Azt mondják, hogy a Szent Szellem adja nekik a hangzást.”
Hitre Hangolva - Keresztény blog, online magazin
