A hűség próbája
Annak, hogy Isten önkéntes engedelmességet vár tőled, természetes következménye, hogy időnként közel engedi hozzád a kísértést, hogy ilyen módon tényszerűen kiderüljön az igazság: vajon hűséges vagy-e Hozzá? Végtére is könnyű szavakban biztosítani Őt a szeretetedről és örök hűségedről, miközben te magad sem tudod biztosan, tényleg így van-e, és ezt be sem bizonyíthatod - amíg nem élsz át valóságos kísértést, amikor magadnak kell eldöntened, mit is teszel abban a helyzetben. (Fontos ugyanakkor tudni: nem Isten kísért a bűnre, lásd Jakab levél 1:13-14. Viszont megengedi, hogy a Sátán és a világ kísértése belépjen az életünkbe.)
Erre az isteni vizsgáztatásra világos példát találunk Ezékiás történetében, aki Júda egyik jó királya volt, miután Salamon halálát követően Izrael kettészakadt. Ezékiás sokat tett azért, hogy az évekig tartó visszacsúszás után népét újra Isten imádására vezesse. Isten vele volt, és mindenben megáldotta, amit tett. Ám egy alkalommal próbára tette Ezékiás hűségét és alázatát.
A király halálos betegségbe esett - ami azt illeti, csak isteni csoda következtében maradhatott életben. (lásd 2Kir 20:1-11) Részint hogyléte felől érdeklődve, részint pedig a kíváncsiságtól hajtva, mivel hallott mindarról, amit Ezékiás véghezvitt, Babilon királya követek útján ajándékot küldött neki, és átadta jókívánságait. A Biblia azt állítja, hogy amikor a követek megérkeztek, "elhagyta őt az Isten, hogy megkísértse őt, és meglássa, mi van a szívében". (2Krón 32:31)
Eddig Isten vele volt, és bölcs döntésekre vezette, azonban most az Úr Szelleme visszahúzódott tőle, hogy nyilvánvaló legyen: vajon magától miként dönt Ezékiás? Vajon bölcsen bánik-e a pogány, erőszakos földről érkezett követekkel? Vajon megalázza-e magát, és Istennek adja-e a dicsőséget mindazért, amit általa Júdában cselekedett?
Sajnos Ezékiás arrogáns és bölcstelen módon viselkedett: Istentől kapott minden kincsét megmutatta a babiloniaknak. Kevélységet és nem alázatot tanúsított, amikor úgy gondolta, mindezt a maga teljesítőképességének köszönheti. A babiloniak pedig megvitték a hírt a királyuknak: Júda gazdag ország, el kellene foglalni. Sőt, amikor Ézsaiás próféta megmondta Ezékiásnak: egy napon Babilon majd eljön és kifosztja Júdát, egyedüli válaszként a király megnyugvásának adott hangot, amiért ez nem az ő életében fog bekövetkezni - ebben bizonyára nem a népe iránti istenfélő törődés tükröződött! (A teljes történetet lásd 2Királyok 20:12-19.)
Ahogy ezen alkalommal Isten egyértelműen próba elé állította Ezékiást, ugyanúgy a te életedben is felhasználja a kísértést, hogy megvizsgálja mindazt, ami a szívedben van. Semmi sem mutatja jobban, mint az, ahogy a kísértésre reagálsz, hogy mennyire valóságosan szereted Őt, milyen mértékben kötelezted el magadat akarata teljesítésére. És ahányszor csak valami kívánság bűnre akar kényszeríteni, a döntésed újra és újra feltárja a szíved állapotát.
Jézus, az Urunk ugyanilyen próbákon ment át. Idézd csak fel a történetet, amikor negyven napig böjtölt a pusztában, és a Sátán eljött, hogy megkísértse - az egész világot a lába elé dobta volna, ha hajlandó leborulva imádni őt. E szakasz bevezetéseként ezt olvashatod: "Akkor Jézus vitetett a Szellemtől a pusztába, hogy megkísértessék az ördögtől." (Mt 4:1)
Először is figyeld meg: a Szent Szellem vezette Őt oda. Nem véletlenségből történt, hogy Jézus és az ördög ugyanabban az időben éppen ugyanazon a helyen tartózkodott. Azt is figyeld meg, hogy a Szellem azzal a különleges céllal vezette oda Jézust, hogy próbával kerüljön szembe. Nem arról van szó, hogy a Sátán ravaszul a közelébe férkőzött, miközben az Úr valami mással akart foglalkozni. Persze az ördög elég arrogáns ahhoz, hogy erről más legyen a véleménye - valószínűleg úgy gondolta, ő hozta össze a kísértés körülményeit. Csakhogy a mennyei Atya, aki a nyilvános szolgálatra készítette fel a Fiát, tudta: előbb ki kell állnia az ellenséggel való közvetlen konfrontáció próbáját.
Jézus jelesre vizsgázott. Az összes kísértést a Szentírással verte vissza, és bebizonyította: tisztában van az Atya akaratával, és azt hűségesen szolgálja. Figyelj ide, most mondok valamit: ha mennyei Atyánk tudta, hogy Jézusnak kísértést kell szenvednie, mennyivel inkább nekünk!
