"A józan ész számára mindez cégéres ostobaság. Érthetetlen, hogyan keveredhet bele egy intelligens ember egy ilyen ostoba vallásos hóbortba. A helyszínen tett egyetlen látogatás is elég ahhoz, hogy a gondolkodó emberben undort keltsen. Minél több dolog kerül napvilágra, annál többen elriadnak majd, még ha bibliailag vagy más szempontból képzetlen, egyszerű emberekről van is szó." – Los Angeles Daily Times
Az Azusa utcai ébredés és Misszió centenáriumának évében is még meglepõdök az ellenséges érzelmek intenzitásán, melyeket az ébredés a Los Angeles-i lakosság körében kavart fel 1906-ban. A nyitó idézet írója a Los Angeles Daily Times napilap szerint jól-informált úriember. Nem tudjuk ki volt; nem tudjuk, miért volt jólinformált; mindössze annyit tudunk róla, hogy véleménye szerint az ébredés cégéres ostobaság és vallásos mánia volt.
Egészen mostanáig keveset tudtunk az Azusa utcai misszióról és magáról az ébredésrõl, amely azt életre hívta. Amit eddig tudtunk, az többnyire Frank Bartleman írásaiból származott. 1925-ben kiadott könyvének címe, „Hogyan jött el Pünkösd Los Angelesbe” (How Pentecost Came to Los Angeles) azt sejteti, hogy az Azusa utcai misszió és ébredés történetét írja le. A könyv tíz fejezetébõl viszont csak egyetlen egy foglalkozik az Azusa utcával. Ezen kívül két-három fejezet tartalmaz még rövid utalásokat.
1906 és 1909 között, amikor az ébredés fénykorát élte, mások is írtak róla. Nagyon sok ránk maradt történet viszonylag kevés szóbeli és írásbeli be számolón alapul, s ezek közül is a legtöbb erõsen elfogult. A történetírók ebbõl használtak fel néhányat, hogy az alaptörténetet felvázolják, de az elmúlt száz év során kevés használható új anyagra történt hivatkozás. Ennek következtében egészen napjainkig az ébredés mélységérõl és hatásáról ismereteink igen-igen korlátozottak voltak.
Az elmúlt 35 évben Dél-Kaliforniában éltem, itt szolgáltam. Az utóbbi 30 évben történelmi kutatásaim fókuszában az Azusa utca állt. Olyan forrásanyagokat fedeztem fel, melyek felkutatására a legtöbb történésznek nem lett volna ideje: hivatalos okmányok özönét tanulmányozhattam át (többek között térképeket, városi címjegyzékeket, bírósági iratokat, népszámlálási adatokat, újságcikkeket, születési-, házassági- és halálozási adatokat, magánlevelezéseket és személyes naplókat). Ugyanakkor jó néhány olyan személlyel készítettem interjút, akik ott voltak a kezdeteknél.
Amikor összeraktam a forrásokból kinyert sok ezer kis részletet, összeállt a kép. Ellentétben névtelen írónk bírálatával, mely szerint az ébredés lényege „cégéres ostobaság” és „vallásos
hóbort” volt, az Azusa utcai események egy olyan világméretû mozgalmat szültek, amely örökre megváltoztatta a kereszténység arculatát. Ellentétben egy korabeli Los Angeles-i prédikátor meggyõzõdésével — aki az Azusa utcai misszióról azt tartotta, hogy „az egy olyan hely, ahol az emberek csak fecsegnek, ugrálnak, táncolnak, dülöngélnek; ahol gyalázatos módon keveredik a fekete-afrikai mágikus babona a fehérbõrûek õrületével; nem több hisztérikus lidércnyomásnál, ami hamarosan szertefoszlik” — én értékelni tudtam azt a sokféle reakciót, amellyel az emberek Isten mély, személyes érintésére válaszoltak.
Az Azusa utcai ébredés akkor kezdõdött, amikor William Seymour a Kalifornia állambeli Los Angelesbe érkezett 1906. február 22-én. Seymour 1870. május 2-án született, Simon és Phillis Seymour fiaként, akik korábban rabszolgák voltak. Williamet a római katolikus egyházban keresztelték meg, és katolikusként nevelték. 1895 után Seymour megtért, és elõször a metodistákhoz, majd az Evening Light Saints csoporthoz csatlakozott, ami ma Church of God (Isten Gyülekezete) néven ismert (Anderson, Indiana, USA). 1900-ban beiratkozott az Isten Bibliaiskolájába (God’s Bible School) és a Misszionáriusképzõ Otthonba (Missionary Training Home), mely egy metodista szentségmozgalmi iskola volt Cincinnatiben (Ohio, USA). Seymour itt ismerte fel elhívását. Cincinnatibõl Houstonba (Texas), Jacksonba (Mississippi), majd nyugat-Louisianába ment, ahol pásztorokat látogatott és összejöveteleket tartott. 1905 körül visszatért Houstonba, és megismerkedett Lucy F. Farrow asszonnyal, aki elõtte egy afroamerikai szentségmozgalmi gyülekezetet alapított.
1905 júliusában Charles Parham egy szolgáló csoporttal Houstonba érkezett, hogy az Apostoli Hit üzenetét hirdessék. Parham heteken keresztül hirdette a városban az Igét, Farrow asszony pedig a csoport szakácsa volt. Amikor véget értek a houstoni összejövetelek és Parham visszaindult Kansas államba, hívta Farrow asszonyt is, hogy csatlakozzon családjukhoz, mint dada. Farrow asszony elfogadta az ajánlatot, és Seymourra bízta a gyülekezetét.
Farrow asszonyt betöltötte a Szent Szellem, míg Parhammel Kansasban volt. Ez alatt az idõ alatt Seymour állt helyt a szószéken, és egy Los Angeles-i fiatalasszony, Neely Terry is besegített a gyülekezet gondozásába.
Forrás: Ceciil M. Robeckk,, Jr.. (PPhD) A kaliforniai Fuller Teológiai Szeminárium (Fuller Theological Seminary) egyháztörténelem professzora
Hitre Hangolva - Keresztény blog, online magazin
