Zsidó 11,1
A hit pedig a reménylett dolgoknak valósága, és a nem látott dolgokról való meggyőződés.
Egy másik fordítás így szól: „Tehát a hit azt jelenti, hogy bizonyosak vagyunk abban, amiben reménykedünk, meg vagyunk győződve arról, amit nem látunk.” Egy további modern fordítás első része pedig ezt mondja: „A hit valóságot ad a reménylett dolgoknak.” Isten megmutatja, mi a bibliai hit. Meg kell értenünk, hogy többféle hit van. Mindenkinek van egy természetes, emberi hite, akár megtért, akár nem. De itt Isten az igei, a bibliai hitről beszél; arról, amelyet a szívünkkel hiszünk. Hatalmas különbség van a között a hit között, amelyet a szívünkkel hiszünk, és a között, amely az érzéseket követi.
A hit tehát a reménység irrealitásainak megragadása, és azoknak a realitás területére való átvitele. Ez a hit Isten Igéjéből nő ki. Egy más fordítás azt mondja: „A hit egy meghatalmazó okirat, hogy az a dolog, amelyben végsőkig bíztál, végül is a tiéd.” Más szavakkal: reménykedsz abban, hogy az anyagi javaid fedezni fogják a fizetési kötelezettségeidet. De a hit adja a bizonyosságot, hogy meglesz a pénzed, amikor szükséges. „Meggyőződés”, „bizonyosság” - mondja az ige - „a nem látott dolgokról.” Bizakodsz, hogy lesz fizikai erőd, és el tudod végezni azt a munkát, amely előtted áll. De a hit azt mondja: „Az Úr az én életemnek erőssége: kitől remegjek [féljek]?” Azaz a hit önmagáról mindazt mondja, amit az Ige mond, mert az Istenben való hit, az hit az Ő Igéjében.
Csodálatos lenne, ha az emberek megtanulnák ezt, és ennek alapján cselekednének. Akkor tulajdonképpen Isten valóságos ereje az övék lehetne. Emlékszem, miután fölkeltem a betegágyról, megtanultam, hogy mi a hit. Nehéz volt munkát találni, a gazdasági válság napjait éltük. 16 hónapig ágyhoz kötött voltam, és most szükségem volt ruhákra meg más dolgokra, hogy iskolába járhassak. Állást kaptam egy óvodában; barackfákat kellett a földből kihúzni - kézzel. Egyik fiú az egyik oldalon, másik a másik oldalon, így kellett kihúznunk a földből ezeket a kétéves fákat egymás után, ahogy jöttek. Szeretném, ha tudnátok: munka volt ez a javából, különösen annak, aki sokáig csak feküdt, és csak néhány hónapja volt talpon. Reggelente napkelte előtt találkoztunk, és az egyik fiú mindennap azt mondta: „Nem hittem volna, hogy ma kibírod, hiszen tudod, hogy mennyire kemény volt tegnap is.” Hiszek az Úr mellett való bizonyságtételben, így mindez jó alkalmat szolgáltatott arra, hogy megvalljam: „Fiúk, a helyzet az, ha nem az Úr ereje által dolgoznék, már nem lennék itt. De láthatjátok, hogy az Ő ereje az én erőm is. A Biblia azt mondja: Az Úr az én életemnek erőssége. És tudjátok: életem éppen úgy áll szellemi valóságból, mint fizikaiból, és az Úr az én életem erőssége, akit én félek.” Néhány fiút ez megvadított. Csúfolódni kezdtek, de én csak mosolyogtam és azt mondtam: „Dicsőség az Úrnak! Itt leszek holnap és mindennap, mert az Úr az én erősségem.”
Ha az érzéseim után mentem volna, akkor ki sem kelek az ágyból. Úgy éreztem, olyan gyenge vagyok, mint soha korábban, és képtelen vagyok felkelni. De mégis kitartottam, és az Ige alapján cselekedtem, mert tudtam, mi a hit. Azt mondtam az Atyának, Jézusnak, a Szent Szellemnek, az ördögnek, magamnak és azoknak, akik kérdeztek: „Az Úr az én erősségem.” De nem kaptam Tőle segítséget addig, amíg dolgozni nem kezdtem. Sok ember meg akarja kapni és azután hisz, ha már megvan, de neked abban kell hinned, hogy már megvan, és akkor megkapod. így aztán elkezdtünk dolgozni, és még mindig nem volt semmi erőm, de minden reggel, amikor nekimentünk az első vagy második fának, éreztem, hogy valami megérint a fejem tetején és átjárja az egész testemet a kéz- és a lábujjaim hegyéig, és keményen tudtam egész nap dolgozni. Emlékszem, hogy végül egy srác, aki vagy 120 kilót nyomott így szólt:
· Ha én a 120 kilómmal kidőlök, akkor már senki más nem marad a színen.
· Miért? - kérdeztem. - Isten súlyosabb a te 120 kilódnál. Amikor te kidőlsz és felmondanak neked, én még mindig itt leszek.
Gúnyolódott, de még aznap délután 3-kor feladta, és az az igazság, hogy én maradtam ott egyedül. Én voltam a leggyengébb és a legsoványabb, de mégis az egyetlen, aki ott maradt az eredeti csapatból, akikkel elkezdtük a munkát. Ezt azért mondtam el, hogy megmutassam nektek, nem riadtam vissza a munkától, hiszen véglegesen akartak alkalmazni. Így hát próbára tettem Isten Igéjét.
Azt mondhatod, tudod, hogy Isten Igéje jó. De amíg nem kezdesz el annak alapján cselekedni, addig nem ismered meg igazán, és nem arathatod le a gyümölcseit. Értsd meg, arról szeretnélek meggyőzni, hogy mi a hit. A hit ad valóságot a reménylett dolgoknak. Valósággá teszi őket. Elmentem dolgozni - Isten Igéje alapján cselekedtem. Reménykedtem, hogy lesz fizikai erőm a munka elvégzéséhez, de a hit tette valósággá azt, amiben reménykedtem. A hit -mondja Isten - az én életem erőssége, és amint Isten Igéje alapján cselekedtem, hitem valósággá tette azt, amiben addig reménykedtem. Láthatod, hogy sok ember csak reménykedik, és itt megáll, de így nem érhet el eredményt.
A reménynek önmagában nincs valósága; a hit ad valóságot neki. „Remélem, hogy Isten meghallgatta az imámat.” Ha ez minden, amit teszel, akkor biztos, hogy nem hallgatta meg és válasz sem fog érkezni. Ne felejtsd el, a reménység azt mondja: „Egyszer majd megkapom.” De a hit így szól: „Már most megvan.”
