Érzelmek és a szellemi élet
Sajnos azonban az érzelmek motiválta tetteink nagyon is gyakran olyan bűnös kényszeres vágyakat lobbantanak fel, mint a kéjsóvárság, a túlköltekezés és a beteges étvágy. És bár az érzelmektől nem kívánunk elszakadni, az sem Isten akarata, hogy a rabszolgáik legyünk. Amint a Galata levélben olvassuk, a Szellem gyümölcseihez a jóság és önuralom tartozik, nem pedig a bűn és az élvhajhászás (Gal 5:22-23).
Minthogy az érzelmek ilyen nagy szerepet játszanak az életünkben, és ennyire fontosak a viselkedésmódunk szempontjából, nem meglepő, hogy a Sátán kemény munkát végzett, csakhogy beadjon valami hazugságot ezen a területen. És sajnos sok keresztény vevő rá. Ez a hazugság pedig így hangzik: ahhoz, hogy Istennek való engedelmességünk "szívből fakadjon", s ekként elfogadható legyen a számára, "őszinte" kell hogy legyen. Más szóval, úgy is kell éreznünk, hogy van kedvünk szót fogadni Neki - az érzéseinknek összhangban kell lenniük helyes viselkedésmódunkkal, különben képmutatók vagyunk. Ha meg is tesszük, ami a dolgunk, de nem szívből fakad - gondolják egyesek -, akkor erőfeszítéseink nem számítanak Istennél.
Vajon akarja-e Isten, hogy szívből szolgáld Őt? Igen. Akarja-e, hogy bensőséges érzéseket táplálj iránta? Természetesen. A Vele való kapcsolatodat - hiszen a gyermeke vagy - a félelem helyett inkább a szeretetnek kell motiválnia? Feltétlenül!
De pontosan miben is áll a szeretet? Még lényegre törőbben fogalmazva: mit ért Isten szeretet alatt? Vajon a mozirománcok szirupos szentimentalizmusáról van szó? Természetesen a legjobb választ a Bibliában találhatod. A szeretetről adott legtisztább magyarázat az 1. Korinthusi levél 13. fejezetében egyetlen utalást sem tartalmaz az érzelmekkel kapcsolatban. Kifejezetten az Isten iránti szeretetről szólva pedig vedd fontolóra a következő állítást: "Ez pedig az Isten szeretete, hogy az Ő parancsait megtartjuk." (1Jn 5:3) Jézus is ezt mondta: "Ha valaki szeret engem, megtartja az én beszédemet: és az én Atyám szereti azt, és ahhoz megyünk, és annál lakozunk." (Jn 14:23)
Miként ezek az igeversek jelzik - és sok másikat is idézhetnék -, az igazság a következő: az Isten iránti szereteted és az, hogy elnyerd a tetszését, nagyrészt a parancsainak való engedelmesség készségén múlik, függetlenül attól, hogy épp az adott pillanatban mit érzel. A meleg, ömlengő érzelmeknek ebben a tekintetben csak alig, vagy egyáltalán nincs jelentőségük. Kockázatos dolog az érzelmek sodrában élni, mert így megtörténhet, hogy pontosan az Isten iránti szeretetedet mutató tetteket hanyagolod el, holott Ő éppen ezeket várja tőled.
Hogy tisztázzam, mire is gondolok, szeretnék most egy hajdan élt kiváló bibliatanítótól idézni, bár úgy tűnhet, a szavai ellentmondanak annak, amit az előbb leírtam. Charles Spurgeon-nek hívták, aki Reggel és este című hitbuzgalmi könyvében a 100. zsoltár 2. verséről ("Szolgáljátok az Urat örvendezéssel") ezt írja: "Akik szomorú ábrázattal szolgálják az Urat, merthogy kedvük ellenére való, amit tesznek, egyáltalán nem is szolgálják Őt - csupán külsődleges hódolattal adóznak, amiből azonban hiányzik az élet. A mi Istenünknek nincs arra szüksége, hogy rabszolgák tiszteljék a trón körül; a szeretet birodalmának Ura Ő, aki szolgáit az öröm ruháiba öltözteti."
Vajon azt akarja Isten, hogy boldogan, s nem pedig kelletlenül szolgáld Őt? Természetesen, efelől a Biblia nem hagy kétséget. Feléd tanúsított szeretetétől, kegyelmétől és jóságától hálára indítva öröm kell hogy betöltsön, és fontos kívánnod, hogy kedvét lelje mindabban, amit gondolsz, mondasz és teszel.
De azért legyél őszinte: megesik hét közben, hogy fáradt, csalódott vagy valami más okból különösen sebezhető vagy a kényszerítő kívánság kísértésével szemben, amellyel küzdesz, nem?
Ilyenkor nagyon is könnyen megeshet, hogy nem akarsz Istennek engedelmeskedni. Érzelmeid szinte sikoltozva próbálnak rávenni, hogy élj a bűn kínálkozó lehetőségével. (Úgy éjféltájt George, akiről a fejezet elején szóltam, már ezernyi érvvel indokolhatja, miért is kell kifosztania a hűtőt.)
Akkor most hadd kérdezzem meg, az ilyen rémesen erőszakos kísértések idején Isten minek örül: annak, hogy az érzelmekre hallgatva alámerülsz a bűnben, mígnem megváltoznak a vágyaid, vagy annak, ha - elismerve, hogy az érzelmeid nincsenek a helyükön - segítségül hívod az Urat, és az Ő ereje által arra a döntésre jutsz, hogy hátat fordítasz a bűnnek? Ha ilyen szemszögből mérlegeled a kétféle választási lehetőséget, úgy gondolom, a válasz nyilvánvaló. Egyszerűen az az igazság, hogy az érzésekben nem bízhatsz, ha ilyenkor döntened kell.
Azok a személyek, akik az Anonim Alkoholisták programját összeállították, szakértők az alkoholizmus kezelésében, részben mert maguk is gyógyulófélben levő alkoholisták. Nagyon idevág, hogy idézzek egy mondást köreikből: "Tégy úgy, mintha szabad lennél - amíg azzá nem válsz!" Más szavakkal, jól tudják, hogy akik éppen most tették le az üveget, gyakran majd' megvesznek egy kortyért. Jobban sóvárognak rá, mint bármi másra a világon; készek lennének bármit odadobni érte, beleértve az önértékelést és a környezetük megbecsülését is.
Ilyenkor úgy kell tenniük - segítséggel persze -, mintha nem is kívánnák az italt. Kilépnek a kísértés vonzásköréből, s valami egészséges tevékenységgel kötik le magukat, mint azok az emberek, akik szabadok az alkoholtól. Végül aztán az érzéseik megváltoznak: fölnőnek felelős tetteikhez - tényleg "megcsinálják". Addig azonban színlelniük kell a szabadságot, és úgy tenniük, mintha nem kívánnák az italt.
Ugyanígy kell történnie mindannyiunkkal, bármire irányuljanak kényszeres vágyaink. Ha megtanulsz rendszeresen nemet mondani a kísértéseknek, előbb-utóbb az érzéseid is egyenesbe kerülnek, és majd téged is eltölt az a boldogság, amelyről a zsoltáros írt. Tehát mindig hajlandónak kell lenned az Isten Igéjében foglalt parancsok követésére, függetlenül attól, hogy az adott pillanatban mit érzel. Mint egy bölcs ember megállapította, sokszor - gyakrabban, mint kellene - a következő a helyzet: "A kísértés az érzelmek fellebbezése, hogy uralhassák az akaratot az igazság ellenében."
