Józanok  legyetek, vigyázzatok; mert a ti  ellenségetek, az ördög, mint ordító  oroszlán szerte jár, keresve, kit  nyeljen el: akinek álljatok ellen,  erősek lévén a hitben…   — 1PÉTER 5,8. 9.
1942-ben küzdelmet folytattam a testemben levő tünetekkel.  Imádkoztam,  igényt tartottam Isten ígéreteire és kitartottam. Néha  azonban úgy tűnt,  hogy nem fog sikerülni.
Az egyik ilyen  éjszakán volt egy álmom. Azt álmodtam, hogy én és egy  másik férfi  valami gyakorlótéren voltunk, ami úgy nézett ki, mint egy  futballpálya.  Lelátók voltak mindkét oldalról. Ahogy ott sétáltunk és  beszélgettünk,  a férfi hirtelen hátranézett és felkiáltott: “Vigyázz!”,  és elkezdett  futni. Én megfordultam és észrevettem, hogy két vad  oroszlán már  majdnem odaért hozzám. Körülbelül két lépést futottam,  aztán  odakiáltottam a másiknak: “Nem érdemes futni, gyorsabbak nálad!”   Megálltam, megfordultam és szembenéztem velük. Reszkettem. Az egész   testem libabőrös volt. Mégis azt mondtam: “Én ellenállok nektek, nem   megyek sehova, Jézus nevében.” Az oroszlánok megálltak, közel jöttek   hozzám, körbeszaglászták a lábamat, majd sietősen eltávoztak.   Felébredtem és eszembe jutott az 1Péter 5,8. Tudtam, hogy a   tünetekkel folytatott harcomat megnyertem. Azonnal megkaptam a   gyógyulásomat. Már majdnem elfutottam, de aztán mégis megálltam a   helyemet. Használtam a hatalmamat.
Megvallás: Én ellenállok az ördögnek, erős vagyok a hitben és kitartok. Használom a hatalmamat, az ördög pedig reszketve elfut tőlem.
 
