Józanok legyetek, vigyázzatok; mert a ti ellenségetek, az ördög, mint ordító oroszlán szerte jár, keresve, kit nyeljen el: akinek álljatok ellen, erősek lévén a hitben… — 1PÉTER 5,8. 9.
1942-ben küzdelmet folytattam a testemben levő tünetekkel. Imádkoztam, igényt tartottam Isten ígéreteire és kitartottam. Néha azonban úgy tűnt, hogy nem fog sikerülni.
Az egyik ilyen éjszakán volt egy álmom. Azt álmodtam, hogy én és egy másik férfi valami gyakorlótéren voltunk, ami úgy nézett ki, mint egy futballpálya. Lelátók voltak mindkét oldalról. Ahogy ott sétáltunk és beszélgettünk, a férfi hirtelen hátranézett és felkiáltott: “Vigyázz!”, és elkezdett futni. Én megfordultam és észrevettem, hogy két vad oroszlán már majdnem odaért hozzám. Körülbelül két lépést futottam, aztán odakiáltottam a másiknak: “Nem érdemes futni, gyorsabbak nálad!” Megálltam, megfordultam és szembenéztem velük. Reszkettem. Az egész testem libabőrös volt. Mégis azt mondtam: “Én ellenállok nektek, nem megyek sehova, Jézus nevében.” Az oroszlánok megálltak, közel jöttek hozzám, körbeszaglászták a lábamat, majd sietősen eltávoztak. Felébredtem és eszembe jutott az 1Péter 5,8. Tudtam, hogy a tünetekkel folytatott harcomat megnyertem. Azonnal megkaptam a gyógyulásomat. Már majdnem elfutottam, de aztán mégis megálltam a helyemet. Használtam a hatalmamat.
Megvallás: Én ellenállok az ördögnek, erős vagyok a hitben és kitartok. Használom a hatalmamat, az ördög pedig reszketve elfut tőlem.