Egy római csoda

Egy protestáns, csinos lány férje lett egy katolikus férfi.
A lány szerette az igazságot, olyan volt, mint aki a Bibliát érti.
Férje szívét elkeserítette, hogy nem volt hajlandó engedni:
Nem lépett át Róma Anyaszentegyházába és az „eretnekeket” nem akarta elvetni.
Bár férje nap mint nap hízelgett őneki, nem látta annak semmi értelmét,
Hogy fából faragott bálványoknak hajtsa meg a fejét.

A mise, az ostya, a csodák csalása,
Az átváltozással együtt –őreá nem volt semmi hatása.
A férj elment, hogy panaszkodjon papjának,
Remélvén, hogy hitetlen felesége hinni fog szavának.
„A feleségem utálja a maga minden római csodáját,
Ha maga mutatna neki csodát, talán beadná derekát.”

Elment a pap a férjjel győzelmet remélve,
„Majd én áttérítem őt az igaz egyház hitére!”
Megérkezvén házába bement a férj hangosan kiáltva:
„Eljött a pap vacsorára!” „Üdvözlöm!” – hangzott a feleség válasza.

Mikor a vacsora véget ért, a pap rögtön elkezdte.
Hogy elmondja, hogyan történt a bűnnek esete.
„A Megváltónak szeretetét el kell fogadni,
Aki magát adta bűneinkért és hajlandó volt meghalni.”
„Visszajövök holnap, süss kenyeret, szerezz bort,
A szentséges csoda segít majd, hogy elkerüld a pokolt.”
„Megsütöm a kenyeret” – a feleség válaszolt –„ne legyen gondja,
Eljöhet holnap, meglátjuk, mit tesz majd a szentséges csoda.”

El is jött a pap áldani a kenyeret és a bort.
„Már át is változott?” – a feleség tudakolt.
„Egyszerű kenyérből, borból igazi test és vér lett,
Teringettét, micsoda erőm van, ez aztán isteni tett!”
Istenné téve a kenyeret és bort, leültek enni.

„Nagy szerencse, hogy átváltozott a természete” – kezdte a feleség mondani.
„Mivel arzént tettem bőséggel a tésztába,
De hisz’ ez már nem kenyér, ehetünk bátran.”

Elnémult a pap és arca elsápadt, mint a halál,
Kiesett kezéből kenyér és bor, „Ez szíven talált!”
„Átkozott ez a ház, hozzátok lovamat” kiáltott szentsége,
„Te vagy az, ki Róma átkát terjeszted” válaszolt a férfi felesége.

A férj is meglepve ült és először egy szót sem bírt beszélni.
Majd végül megszólalt, „Elfutott a pap, ne keresse senki.
Veled tartok kedvesem, nem hiszek én többé az ilyen csodákban,
És búcsút mondok ezennel a Római Katolikus Egyháznak.”