Spurgeon: A pénzköltés művészetéről 2.

Véleményem szerint a jó gazdálkodás a titka annak, hogy az egyik család tisztessé­gesen megél egy csekély összegből és csupán a rossz beosztás és ésszerűtlen gazdálkodás az oka annak, hogy a másik család ugyanak­kor két-háromszor akkora fizetésből sem tudja magát fenntartani. Vannak családok, ahol szerény kereset mellett oly jól élnek, mint egerek a malátában, míg ugyanakkor kétszer annyi keresettel bíró családok úgy vergődnek, mint patkány a csapdában. Min­denki maga tudja, hol szorít a cipő. De a ta­karékos családnál az a csodálatos, hogy száz garasból többre jut, mint másoknál egy tal­lérból. Sokan a fűből is tudnak jó levest főz­ni, míg mások pecsenyehúsból sem képesek elfogadható ebédet készíteni.

Sokan a piacra csak annyi ésszel men­nek, mint amennyi Sámson vállában volt. Nem értenek a vásárláshoz. Nem tudnak pénzükért jól és olcsón vásárolni. A vevőnek mindig száz szeme kell, hogy legyen - ehe­lyett legtöbbször még félszemük sincs s a legnagyobb baj az, hogy még ezt sem nyitják ki egészen. Azért igaz e mondás: „Ha bolon­dok nem mennének a vásárra, akkor a silány áruk nem találnának gazdára". Ezek sosem jutnak pénzük ellenértékéhez és gyakran csak azért, mert figyelmüket az olcsó áru kelti fel. Elfeledkeznek arról, hogy az olcsó áru gyakran a legdrágább.
Ahol egy garasért öt tojást kínálnak, ott biztos, hogy az ötből legalább négy záp. A szegény ember leginkább kis tételben vásá­rol, de akkor kétszeres áron, mert aki gara­sonként vesz, az tulajdonképpen saját ház­tartása mellett még egy másikról is gondos­kodik. Arra kellene törekednünk, hogy két- három heti szükségletet egyszerre szerez­zük be, mert így az kevesebbe kerül. A készlet nem pazarlás!

Gyakran helytelen módon takarékosko­dunk. A csónakot korhadni hagyjuk, pedig néhány garas árú szurok - amit sajnáltunk megvenni -, megmenthette volna. Mások az apró-cseprő kiadásokkal takarékoskodnak, de pazarolnak a komoly összegeknél. Ezek az emberek bölcsek a garasoknál, de esztele­nek a talléroknál. Takarékosak a cseppeknél, de nyitva hagyják a hordó csapját.
Sokan azért vesznek meg valamit, mert olcsó, holott arra sosem lesz szükségük. Ezek megfeledkeznek arról, hogy ami nem kell, az akkor is drága, ha féláron adják.

A szép ruhák vásárlása a szegény ember költségvetésében súlyos tétel. De minek is törődnének Szántó János és társai - akik két kezük keserves munkájával keresik ke­nyerüket -, a selyemmel és a bársonnyal? Dolgozhat-e a kovácsmester fehér selyemkö­tényben? Mindig furcsának találtam, ha egy szolga vagy egy munkásember lánya úgy föl­cicomázta magát, hogy messziről fel lehetett ismerni az előkelő dáma képében való meg­jelenés hiú erőltetését. Nem sok tudás kell ahhoz, hogy a békaporontyot megkülönböz­tessük a haltól, vagy a mákfejet a rózsától. Egy leány tiszta, magához illő ruhában, sze­rény, üde bájával oly megnyerő, hogy a hiú kisasszonykák nyomába se léphetnek. Ha egy leánynak van egy kis megtakarított pén­ze, okosan teszi, ha azon szükséges dolgokat vásárol, nehogy a Sátán haszontalan piper­kőc dolgok vásárlásával kísértse meg. Csak azt vedd meg, ami hozzád illik s ha ez más­nak nem tetszik, hunyja be a szemét. A nő vagy jóravaló, vagy semmirekellő, és hogy ki hová tartozik, a ruháról legtöbbször megál­lapítható.

Általános vélemény, hogy a pénz gyorsan fogy, bár az is igaz, hogy az a rendeltetése. Jó, ha forog és gazdát cserél, mert nem ér semmit, ha kupacokba rakva őrizzük. Nem az a baj a pénznél, hogy olyan, mint a rossz szolga: hamar megszökik; hanem hogy meg­telepszik, urunkká válik. Törekedjünk arra, hogy megtaláljuk az „arany középutat" s amint egy bölcs mondta: „Ne legyünk se té­kozlók, se fösvények".
A legjobban az adja ki pénzét, akinek a legjobb felesége van. A férfi a pénzt megke­resi, de azzal takarékoskodni az asszony dolga. A családi házat az okos asszony építi, de a rosszul gazdálkodó nő romba is dönthe­ti. Bölcs Salamon szerint a nők építik vagy rombolják le a házakat. A férfinak nincs sze­rencséje, ha feleségével szerencsétlen. A ta­karékos asszony többet ér a nagy jövedelem­nél! Jó feleség és egészség a legnagyobb ér­ték, amelyet az ember e földön kívánhat ma­gának.