1905 õszén Parham és Farrow asszony visszatértek Houstonba, és Parham bejelentette, hogy egy rövid Bibliaiskolát indít januárban. Farrow asszony ösztönzésére Seymour is jelentkezett, bár a Texasban érvényben levõ szegregációs törvények értelmében csak az elõszobában foglalhatott helyet. Közben Terry kisasszony visszament Los Angelesbe, és beszámolt Seymourról pásztorának, Julia W. Hutchins asszonynak. Hutchins egy kis gyülekezetet vezetett. Egy földszinti üzlethelyiségben jöttek össze a keleti 9. utca 1604. szám alatt, közel a 9. utca és Santa Fe utca sarkához. Hutchinsnak régi vágya volt, hogy misszionáriusként Libériába utazzon, és csak a megfelelõ utódot várta a maga helyére. Amikor Terry kisasszony elmondta, hogy szerinte Seymour alkalmas lenne erre a posztra, Hutchins meghívta őt Los Angelesbe. Parham nem örült Seymour elutazásának, ugyanis õt (Seymourt) még nem töltötte be a Szent Szellem. Seymour elszántságát látva végül csak elengedte.
Amikor Seymour megérkezett Los Angelesbe, felkereste Hutchins gyülekezetét, és néhány alkalommal hirdette közöttük Isten Igéjét. Hutchins asszony meggyõzõdött róla, hogy Seymour Szent Szellembe való bemerítkezéssel kapcsolatos tanítása nem összeegyeztethetõ a hagyományos szentségmozgalmi tanokkal, és lehívatta a Szentség Szövetség elnökét, hogy vizsgálja ki az ügyet. Végül Roberts elnök döntött: Seymournak megtiltották, hogy a gyülekezetben tanait hirdesse. Miután Seymour munkanélküli lett, és pénze sem volt, hogy visszautazzon Houstonba, Edward S. Lee felajánlott neki egy szobát saját otthonában, ahol március elejétõl Seymour házi bibliatanulmányozó és imaalkalmakat kezdett tartani. A csoport egyre csak gyarapodott, és mivel a Lee-ház hamarosan szűkösnek bizonyult, két háztömbbel arrébb, az Asberry-házba helyezték át az összejöveteleket, az északi Bonnie Brae utca 214. szám alá.
1906. április 9-én a Szent Szellem hatalmas erővel meglátogatta az imaalkalmat, ahol közel tizenöt afroamerikai hívõ volt je-
len. Többen elkezdtek nyelveken szólni; az ébredés elkezdõdött. Április 12-re találtak egy üres épületet az Azusa utcában. Aznap este Seymour is bemerítkezett Szent Szellembe. Április 15-tõl, Húsvéttól már istentiszteleteket kezdtek tartani. Április 17-én a Los Angeles Daily Times egyik riportere elment az összejövetelükre és másnap, április 18-án a San Francisco-i földrengés napján, meg is jelent az első újságcikk a Los Angeles-i sajtóban.
Részvevõk
Az Azusa utcai misszióban többféle kultúra találkozott. Egy újságíró így ír a részvevõkrõl:
„Tegnap este mindenféle társadalmi osztályból voltak ott emberek: tagbaszakadt, ’harcrakész’ négerek és kis tündérkék, akik finom sifon ruhába öltözve álltak a padokon és tágra nyílt kék szemmel figyeltek. Voltak kupakoló munkások az északi Alameda utcából és méltóságteljes hölgyek a nyugati Adams utcából. Képviselve volt minden korosztály, bõrszín, nemzetiség, sőt még a felszabadult rabszolgák is.”
A kupakoló munkások tipikus afroamerikai hordárok voltak Los Angeles belvárosának pályaudvarain, míg a nyugati Adams utcában főleg gazdag fehérek laktak. A The California Eagle, egy kiváló Los Angeles-i afroamerikai újság szerint Seymour azzal a szándékkal érkezett a városba, hogy egy többnemzetiségû közösséget hozzon létre. A fenti beszámolóból világosan kitûnik, hogy éveken át ebben sikeres is volt. Látása a világi sajtó segítségével nyilvánvalóvá vált. Míg ez a beszámoló az afroamerikaiakra és a fehérekre szorítkozik, más forrásokból tudjuk, hogy latin-amerikaiak, japánok, õslakos amerikaiak és egyéb nációk is gyakran megfordultak az ébredési alkalmakon.
1906 és 1909 között több ezerre tehető a látogatók száma. A múltban az Azusa utcai ébredésre csupán úgy tekintettek, mint ahová özönlöttek a tömegek. Helyesebb azonban, ha a Misszió számunkra elsősorban gyülekezet, ahová sok látogató is érkezett. Több mint 500 ember részvételét tudjuk dokumentálni. Közülük közel kétszázan Los Angelesben és a környezõ
településeken éltek. Õk alkották az állandó tagságot. A többiek — mondhatjuk úgy — õszinte keresõk, kritikusok vagy
ébredéspártiak voltak. A kettőszáz rendszeres gyülekezetbe járónak körülbelül a fele volt afroamerikai, egy részük latin-amerikai, a többiek más származásúak, de többségükben fehér emberek voltak. Los Angeles környékérõl leginkább
fehérek jöttek. Sokan közülük miután az Azusa utcában bemerítkeztek Szent Szellembe, szétszéledtek szerte a világban, ahol a saját Apostoli Hit üzenetüket hirdették. Az összeállított névlistám azt mutatja, hogy a Missziónál, egy átlagos összejövetelen a résztvevõk 30 százaléka evangélista, pásztor, tanító vagy misszionárius volt.
A Los-Angeles-i világi sajtó szerint az istentiszteletek látogatottsága 500- 700 fõ közé szökött az elsõ három hónapban. Arthur Osterberg becslése szerint 1906-ban vasárnaponként 1500 fõ gyûlt össze. Úgy tûnik, az alkalmak szünet nélkül folytak, miközben az emberek folyamatosan cserélõdtek.
Forrás: Ceciil M. Robeckk,, Jr.. (PPhD)
A kaliforniai Fuller Teológiai Szeminárium
(Fuller Theological Seminary) egyháztörténelem professzora
Hitre Hangolva - Keresztény blog, online magazin
