Átváltozunk Krisztus képmására
Tény tehát: Jézusnak is ki kellett állnia a próbát. Ez pedig elvezet a következő okhoz, ami miatt úgy hiszem, Isten megengedi, hogy esetleg kényszerítő vágyakkal küszködj. Nevezetesen: abban, hogy segíti keresztény növekedésedet, Őt elsősorban nem az a cél vezérli, hogy boldoggá tegyen, vagy tartósan kényelembe helyezzen. Nem, amit Ő mindenekelőtt látni akar az életedben, az az, hogy egyre inkább az Ő Fiához hasonlíts. A Krisztus hasonlatosságára történő elváltozásod egyik legjobb módja pedig éppen az a fájdalom és küszködés, amely a kísértéssel való birkózás során ér.
Gondolj csak vissza életed utóbbi néhány évére! Amikor minden jól ment - a családban mindenki egészséges és boldog volt, és az összes számla kifizetése után is maradt pénz a zsebedben -, milyen közel érezted magadat Istenhez? Mennyire voltál tudatában annak, hogy Tőle függsz?
A legtöbb ember - a keresztényeket is beleértve - elbizakodottá válik, amikor jól megy a sora. Ó persze, járunk tovább a gyülekezetbe, és kegyesen élünk, sőt még hálát is adhatunk, de belül hajlamosak vagyunk úgy gondolkodni, mintha minden a mi irányításunk alatt állna. Megfelelően nagy bankbetéttel a háttérben, úgy tűnik, nem igényeljük annyira Isten mindennapos áldását.
Azután gondolj vissza azokra az időkre, amikor nem mentek olyan jól a dolgaid - valamelyik családtagod súlyosan megbetegedett, vagy nem volt munkád, vagy egy tizenéves gyermeked lázadozott. Akkor milyen rendszeresen imádkoztál? Mennyire érezted azt, hogy szükséged van Isten jelenlétére és erejére?
Jézus alázatos volt. "És mikor olyan állapotban találtatott mint ember, megalázta magát, engedelmes lévén halálig, még pedig a keresztfának haláláig." (Fil 2:8) A kísértéssel való küzdelem neked is segít megmaradni az alázatban. Ha félóra leforgása alatt már tizedszer kell szembenézned ugyanazzal a bűnös kívánsággal, az teljesen egyértelművé teszi, hogy még távol állsz a szentségtől.
Jézus az Atyától függött. Üldözőinek ezt mondta: "A Fiú semmit sem tehet önmagától, hanem ha látja cselekedni az Atyát... Én semmit sem cselekedhetem magamtól... nem a magam akaratát keresem, hanem annak akaratát, aki elküldött engem, az Atyáét." (Jn 5:19,30) Sohasem érzed át jobban az Atya iránti szükségedet, mint amikor bűnös szokásokkal viaskodsz. Az ilyen időszakok fájdalmasan tudatosítják benned, hogy Isten ereje és bölcsessége nélkül mennyire alkalmatlan vagy rá, hogy Neki tetsző életet élj. Minden kísértés lehetőséget teremt arra, hogy Isten felé menetelve közelebb juss a Tőle való teljes függéshez - ez az igazság!
Jézus hihetetlenül türelmes volt. Harminc évig az Atyától rendelt tökéletes időzítésre várva ácsként dolgozott, mielőtt Megváltónkként az emberiség elé lépett. Elszenvedte tanítványainak határtalan kevélységét, tudatlanságát és szellemi vakságát, csak hogy fölkészítse őket arra, hogy amikor velük töltött ideje majd véget ér, elvigyék az evangéliumot az akkor ismert világ minden zegzugába. Ahelyett, hogy angyali légióit kirendelte volna ellenségei elpusztítására - pedig bármikor könnyen megtehette volna! -, engedte, hogy hamis vád alá helyezzék, ütlegeljék, köpdössék és kivégezzék. Azért tett így, hogy megfizessen bűneinkért, és megváltson bennünket.
Hasonlóképpen te is hasznot húzhatsz a kísértésekből: elősegíthetik a krisztusi türelem fejlődését az életedben, ha ezt lehetővé teszed. "Teljes örömnek tartsátok, atyámfiai, mikor különféle kísértésekbe estek, tudván, hogy a ti hiteteknek megpróbáltatása kitartást szerez" - írja Jakab apostol. (Jak 1:2-3) Ennek az önmagad felé tanúsított türelem is része, hogy nem adod fel a harcot kétségbeesetten az ismétlődő kudarcok ellenére sem, és a mások iránti türelem is, amikor elesnek. Hozzátartozik még az is, hogy Istennel is türelmes vagy... - amikor nem az általad elvárt ütemtervet követve végzi a munkáját.
