A 11. században zsidók és keresztények igen szoros közelségben éltek egymással Franciaország északkeleti részén, Troyes-ban. Kapcsolatukat akár barátságosnak is nevezhetjük annak ellenére, hogy a legélesebb kardcsattogtatások színhelye volt a Szajna-parti kisváros. Ezer éves értelmezési viták, kérlelhetetlen álláspontok.
Például Melkisedek papsága kapcsán egy rövid részlet.
Szent Jeromos:
“Pap vagy te örökké, Melkisedek rendjéhez hasonló” Vegyük csak ezt: miért mondja, hogy “rendjéhez hasonló”? Nem a zsidó áldozatok rendjéhez hasonló papnak, hanem Melkisedek rendjéhez hasonló papnak kell lenned! Épp ahogy Melkisedek, Sálem királya kínált bort és kenyeret, így kell neked is felkínálnod testedet és véredet, az igaz bort és igaz kenyeret. Aztán az a Melkisedek, azt mondta: “…aki eszi az én testemet, és issza az én véremet…” Vagyis Melkisedek rendjéhez hasonlóan megosztotta velünk azt, amije volt, megosztotta velünk szentségét.”
Rashi válasza:
“Melkisedek rendjéhez hasonló” (al Melkisedek) - de miért “hasonló (al)”? Nem úgy kellene fordítanunk, hogy “hasonló”, hanem eredeti értelmében: “Melkisedek rendjén felül”. És ugyan melyik papság lehet magasabb, mint a “Legfelsőbb Isten papsága” (Gen 14)? Ez a királyság, ami tekintélyben meghaladja a papságot 30 %-kal! Vagyis akiről itt szó van, az nemcsak pap, hanem király is.”
Én nem is tudtam, hogy ezeket dekára mérik… De egyébként: bingó!
(Forrás: Shereshevsky, Rashi and Christian Interpretations, The Jewish Quarterly Review, Vol. 61, No. 1., 1970, pp. 76-86.)
