Magányra kárhoztatva
Ismersz olyan embert, aki túl büszke, túl konok, túl vak, vagy egyszerűen csak túl ostoba volt ahhoz, hogy segítséget kérjen, pedig kaphatott volna? Biztosra veszem, hogy igen, mert ez gyakori emberi jellemvonás. Talán te magad is ilyen ember vagy.
Ha az ilyen magatartás szellemi dolgok területén jelenik meg, ez lesz az egyik fő módja annak, ahogy a kényszeres erejű kívánságok rabságban tarthatnak. A kevélység, a tudatlanság vagy az Istentől való rettegés miatt távolságot tartunk az Úrtól, és magunk próbáljuk megoldani a problémáinkat, beleértve a bármiféle függőséggel vívott küzdelmeket is. A Sátán nagyon is tisztában van ezzel a hajlamunkkal, és szüntelenül azon fáradozik, hogy magunkra hagyatva próbálkozzunk.
Tudva azt, hogy az emberek mennyire igyekeznek maguk "kivágni magukat a bajból", "önmagukat hajuknál fogva kihúzni a kátyúból", és látva azt is, hogy a Sátán miképpen tudja felhasználni ezen hajlamunkat a fogságban tartásunk érdekében, Isten ügyelt rá, hogy több világos tanítást is kapjunk erről az Igében.
A János evangélium 15. fejezetében például egy csodálatos képpel illusztrálja, hogy mennyire Rá vagyunk utalva, ha ellene akarunk állni a kísértéseknek, és szolgálni kívánjuk Őt. "Én vagyok az igazi szőlőtő - mondta -, és az én Atyám a szőlőműves... Maradjatok én bennem, és én is ti bennetek. Miképpen a szőlővessző nem teremhet gyümölcsöt magától, hanem ha a szőlőtőkén marad; akképpen ti sem, hanem ha én bennem maradtok. Én vagyok a szőlőtő, ti a szőlővesszők: Aki én bennem marad, én pedig ő benne, az terem sok gyümölcsöt: mert nálam nélkül semmit sem cselekedhettek." (Jn 15:1,4-5, kiemelés a szerzőtől)
Egyedül nem csinálhatjuk végig, ez tény. Szükségünk van az Úr erejére és bölcsességére. (Hogy ezekre miképp támaszkodhatunk, azt könyvünk második részében tárgyaljuk.) Való igaz, Nélküle nincs szellemi győzelem, és minden ennek ellentmondó vélemény hazugság.
Isten tudta: Izrael népének is szüksége volt erre az intelemre, még akkor régen, Mózes idejében. Miközben készültek belépni az ígéret földjére, és jogot is formáltak rá, az Úr tudta: bizony hajlamosak lesznek elbízni magukat és elfelejteni, ki is áll a sikerük és jólétük mögött valójában. Mózesen keresztül tehát erre utasította őket: "Vigyázz magadra, hogy el ne felejtkezzél az Úrról, a te Istenedről, meg nem tartván az ő parancsolatait... Hogy mikor eszel és jóllaksz, és szép házakat építesz, és lakozol azokban..., és minden jószágod megszaporodik..., ne mondjad ezt a te szívedben: Az én hatalmam, és az én kezemnek ereje szerzette nékem e gazdagságot!" (5Móz 8:11-13,17)
Végső fokon az a gondolkodásmód, hogy magunktól is képesek vagyunk végigcsinálni a dolgokat, a Megváltó iránti szükségünket tagadja. Ezzel szemben az az igazság, hogy amiképp lehetetlen megváltani magunkat, ugyanúgy szent életet sem élhetünk, csak ha Őbenne maradunk. Függő lények vagyunk, és minél inkább készek vagyunk ezt elismerni, Ő is annál hathatósabban segíthet felülkerekedni a kényszeres kívánságokon.
Egy Mária nevű hölgy esete jól illusztrálja a frusztrációt, ami a magányos harccal jár. Csillapíthatatlan étvágya volt, de bízott magában: bármikor, ha úgy dönt, változtathat étkezési szokásain, és leadhatja a kilóit. Némi súlygyarapodás azonban bűntudatot okozott benne, tehát eltökélte: most aztán szigorú diétába kezd, és soha többé nem eszi betegre magát, az egyszer biztos!
Kitalálhatjátok, mi történt. Az önuralma újra és újra csődöt mondott, ami azután hatványozott bűntudatot idézett elő benne. Végül minden igyekezetét föladta, ami arra irányult, hogy megpróbálja kordában tartani falánk hajlamát. A pásztorától hallottam először Mária történetét: "Felfedeztem valamit: a megjavulásra tett fogadkozás nemcsak hasztalan, de egyenesen káros a magatartásunk megváltoztatása szempontjából. Ennek egyik oka az, hogy ilyenkor a magunk erejére támaszkodva próbálunk változni. Még ha kérjük is Istent, hogy segítsen betartani, amit ígértünk, nem vagyunk a gyarlóságunk mértékének tudatában."
Amíg ragaszkodunk ahhoz a hamis elképzeléshez, hogy önerőből leküzdhetjük a kényszeres vágyakat, kudarcra vagyunk ítélve.
