Móriah

L.Sumrall: Segítenek vagy akadályoznak az érzelmek? 4.

A halogatás problémája

Egy másik, nagyon gyakorlati következményekkel járó probléma is kinőhet abból, ha valaki az érzelmek sodrában él. A lustaságból adódóan - ez a bűnös emberi természet velejárója - ritkán érzed, hogy meg kellene tenned, ami szükséges. Az eredmény az, hogy sokszor csak azért vallasz kudarcot bizonyos dolgokkal, mert nincs kedved elvégezni azokat.

A legtöbben csak a túléléshez abszolút szükséges teendőkkel boldogulunk el valahogy. Bármelyik hétköznap reggelt vesszük például, amerikaiak milliói, akik szívük szerint inkább ágyban maradnának vagy a tengerpartra ruccannának ki, ehelyett a hivatal vagy a gyár felé veszik az útjukat. Tudják jól: ha azt tennék, amihez épp kedvük szottyant, az az állásukba kerülne, ami viszont azt jelentené, hogy felkopik az álluk, elveszítik az autójukat és az otthonukat, a társadalmi megbecsülésüket és így tovább. Azzal is tisztában vannak, hogy ha munkába menet más autósok feldühítik őket, nem cselekedhetnek az indulataik szerint, s nem puffanthatják le a száguldozókat.

Úgy sejtem, az a több millió ember, aki rákényszeríti magát arra, hogy időben megjelenjen a munkahelyén, azt is tudja, hogy vasárnap a gyülekezetben lenne a helye. A többségük mégsem megy el. Miért ez a különbség? Alapjában véve azért, mert nincs hozzá kedvük, és senki sem kötelezi őket erre, tehát távol maradnak. Ráadásul, hát persze, jövő héten vagy a rákövetkezőn is rendezhetik az ügyüket Istennel.

Hasonlóképp mi keresztények tudjuk, hogy naponta olvasnunk kellene a Bibliát, illene imádkozni és bizonyságot tenni, és így tovább. Tudjuk, hogy meg kellene bocsátani azoknak, akik megsértettek, önként és örömmel adakozni az Úr munkájára, megfelelő nevelést adni a gyerekeknek - és kerülni a kísértéseket. Mindezzel gyakran mégis felsülünk. Miért? Mert kényünkre-kedvünkre élünk, és emiatt halogatók vagyunk a szellemi életben. Majd jövő héten elszánjuk magunkat Isten keresésére. Majd holnap segítünk a gyermekeinknek igeverseket tanulni a Szentírásból. Ráérünk bizonyságot tenni a szomszédnak a következő hónapban is. Majd megkeressük az erőszakos kívánságokból kivezető utat, ha túl kellemetlenné válik az uralmuk.

A Sátánnak igencsak ínyére van, ha a keresztények így gondolkodnak, ebben biztos lehetsz. A világ összes jó szándéka ott duzzadhat benned, szikrányit sem törődik vele. Mindaddig, amíg az érzelmeknek élsz, és húzod-halasztod a dolgaidat, ő boldog. Csak akkor kezd remegni, ha elkezdesz engedelmeskedni Isten parancsainak, és azt teszed, amit kell.

A kísértések idején számítanod kell arra, hogy az érzelmek ellened dolgoznak. Ahelyett, hogy ezen meglepődnél - ahelyett, hogy az érzéseidtől várnád a kötelezettségeid megtételére való sürgetést -, az Isten Igéjében foglalt igazságba kell belekapaszkodnod útmutatásért. Az érzelmeid a körülményektől függően változnak. Nem mindig felügyelheted őket, kapcsolhatod ki vagy be az akaratod szerint. Azonban kis szünetet tarthatsz, és fölteheted magadnak a kérdést: aminek a megtételére ösztökélnek, az megfelel-e Isten akaratának, már amennyire azzal tisztában vagy?

Ha úgy találod, hogy az érzelmeid megfelelnek annak, amiben az Úr örömét leli: pompás. Ám ha nem, döntened kell: bármit is érzel, azt fogod tenni, amiről tudod, hogy Isten akarata - különben mindig a kényszeres vágyak rabja maradsz.

A következő fejezettől azonban megmutatom, hogyan vezet szabadságra az Úr.

Kenneth Hagin: Bibliai hit -Hogyan keletkezik a hit? 6.

Ahogy John Wesley mondta: „Az ördög adott az Egyháznak egy pótszert, amely úgy néz ki, úgy hangzik, mintha hit lenne, és az emberek nem tudnak különbséget tenni a kettő között.” Ezt ő „értelmi elfogadás”-nak nevezte. Ren­geteg ember érti, hogy amit Isten Igéje mond, az valóban igaz, de csak elmé­jükkel, értelmükkel fogadják el. Így azonban nem lehet elérni a szükséges eredményt: Istentől csak szívbéli hitre kaphatod meg a választ.

A Bibliában ez áll: „...szívvel hiszünk az igazságra...” Jézus így szól a Márk 11,23-ban: „...ha valaki azt mondja ennek a hegynek: Kelj fel és ugorjál a tengerbe! és szívében nem kételkedik (egyetlen szó sem hangzik el a fejről), hanem hiszi (ez a hit a szívében van), hogy amit mond, megtörténik, meglesz néki, amit mondott.” Azt kérdezte valaki: „Honnan tudhatom, hogy valóságos hitem van, vagy csak fejemben van az egész?” Nos, az egyszerű értelmi elfogadás vagy értelmi meg­egyezés, így néz ki: „Tudom, hogy Isten Igéje igaz, ismerem az Ő ígéreteit, hogy megígérte a gyógyulást és a Szent Szellemet, de valamilyen okból nem kapom meg. Nem is értem, hogy miért.” Aki így gondolkodik, annak csak ér­telmi belátása van. De ha neked hited van, valóságos hited Isten Igéjében, ak­kor azt mondod: „Ha Isten Igéje valamit állít, az úgy is van. Ez az enyém, ne­kem ez most megvan.” A hit így szól: „Megvan, még akkor is, ha nem látom.” Figyeljetek az Igére: „...a nem látott dolgokról való meggyőződés [bizonyos­ság].”

· Na jó, de az, amiért én imádkozom, nem látható. Az a dolog még nem tör­tént meg.

· Persze, hiszen ha már meglenne, akkor nem kellene hinned, akkor már is­mernéd.

Meg kell tenned a hit lépését, hogy eljuss a tényleges ismerethez. Azonban rengeteg ember először tudni, ismerni akar, és csak azután hinni; azaz a már megvalósult dolgok szempontjából akar mindent látni. Mi viszont azt tudjuk, hogy amit kérünk, azért a miénk, mert Isten Igéje mondja - és így testet ölt a kérésünk.

Figyeljétek meg, hogy Jézus mit mond a Márk 11,24-ben: „Amit könyörgéstekben kértek, higyjétek, hogy mindazt megnyeritek, és meglesz néktek.” A „meglesz” a hit után következik. A legtöbb ember fordítva akarja. Egyszerű, mindennapi nyelven Jézus itt azt mondta: hinned kell, hogy megkaptad, mielőtt valóban megkapod. Nem tudom, te hogy vagy ezzel, de én sohasem let­tem volna képes elfogadni a testem gyógyulását anélkül, ha már előtte nem hit­tem volna el, hogy megvan. Akkor, amikor minden fizikai tünet azt kiáltotta: „Nem vagy egészséges!” egyszerűen így szóltam a testemhez: „A Biblia azt mondja, hogy inkább Isten legyen igaz, és minden ember hazug. Tehát, ha te azt állítod, hogy nem gyógyultam meg, akkor hazug vagy, mert Isten Igéje ál­lítja, hogy meggyógyultam.” És amikor ennek alapján cselekszem, az ered­mény már közel van: ez a módszer 100 esetből 100-ban biztos, hogy beválik. De ha leülsz és várakozol, nyöszörögsz, sóhajtozol, panaszkodsz, keseregsz és arra vársz, hogy valami történjék veled; és ha a betegség minden jele meg­szűnt, minden nagyszerű lesz, majd akkor kezdesz el Istenben hinni; így telje­sen tönkremégy; nem jutsz messzire. Látjátok, a baj az, hogy sok ember olyan, mint Tamás: „Nem hiszem, amíg nem látom Őt, és nem érinthetem meg a ke­zén a szegek helyét, és nem bocsáthatom ujjaimat az oldalán lévő sebbe.” Mi­kor Jézus megjelent, Tamás azt mondta: „Én Uram, és én Istenem!” Jézus pe­dig azt: „Mivelhogy láttál engem Tamás, hittél.” Azaz Tamás nem úgy hitt, mint te vagy én hiszünk Jézus feltámadásában; Tamás azért hitt, mert látta Őt a két szemével. De mi azért hiszünk, mert Isten Igéje állítja, hogy megtörtént.

Sokan mondják: „Én hiszek az isteni gyógyulásban, mert láttam, hogy X. és Y. meggyógyult.” Én nem. Én azért hiszek benne, mert Isten Igéje beszél erről. Nem azért hiszek a nyelveken szólásban, mert néhány ember szintén hisz eb­ben és gyakorolja is, hanem azért hiszek benne, mert Isten Igéje tanítja; és ak­kor is hinném, ha soha senkit nem hallnék nyelveken szólni. Én azt hiszem, amit a Biblia mond, nem azt, amit látok és hallok; nem erre épül az én hitem. Az én hitem arra épül, amit Isten mond. Látjátok, amikor hitünket erre a pontra juttatjuk, akkor igazunk van, mert a megfelelő dolgot hisszük: azt, ami eredmé­nyeket hoz. Tamás azt mondta: „Addig nem hiszek, amíg nem látok.” Jézus ezt: „Mivelhogy láttál engem Tamás, hittél: boldogok [áldottak], akik nem lát­nak és hisznek.” Igen, ők valóban áldottak.

A Róma 4,17-21 verseiben ez áll: „(Amint meg van írva, hogy sok nép atyjá­vá tettelek téged) az előtt, az Isten előtt, akiben hitt, aki a holtakat megelevení­ti, és azokat, amelyek nincsenek, előszólítja mint meglevőket. Aki reménység ellenére reménykedve hitte, hogy sok népnek atyjává lesz, aszerint, amint meg­mondatott: így lészen a te magod. És hitében erős lévén, nem gondolt az ő már elhalt testére, mintegy százesztendős lévén, sem Sárának elhalt méhére; az Is­tennek ígéretében sem kételkedett hitetlenséggel [nem ingott meg hitetlenség miatt], hanem erős volt a hitben, dicsőséget adván Istennek, és teljesen elhitte [teljesen meg volt győződve arról], hogy amit Ő ígért, meg is cselekedheti.”

Figyeljétek meg a különbséget Ábrahám hite és Tamás hite között. Tamásnak egyszerű, természetes, emberi hite volt. Egyszerűen ennyit mondott: Nem hi­szek benne, amíg nem látom, és nem tapintom meg. De Isten Igéje azt mondja, hogy Ábrahám hitt Isten szavának és nem törődött a saját testével, nem tekin­tett a látható dolgokra és a fizikai érzésekre sem. Mire tekintett akkor? Isten Igéjére.

Kenneth Hagin: Bibliai hit -Hogyan keletkezik a hit? 5.

Zsidó 11,1

A hit pedig a reménylett dolgoknak valósága, és a nem látott dol­gokról való meggyőződés.

Egy másik fordítás így szól: „Tehát a hit azt jelenti, hogy bizonyosak vagyunk abban, amiben reménykedünk, meg vagyunk győződve arról, amit nem lá­tunk.” Egy további modern fordítás első része pedig ezt mondja: „A hit valósá­got ad a reménylett dolgoknak.” Isten megmutatja, mi a bibliai hit. Meg kell értenünk, hogy többféle hit van. Mindenkinek van egy természetes, emberi hi­te, akár megtért, akár nem. De itt Isten az igei, a bibliai hitről beszél; arról, amelyet a szívünkkel hiszünk. Hatalmas különbség van a között a hit között, amelyet a szívünkkel hiszünk, és a között, amely az érzéseket követi.

A hit te­hát a reménység irrealitásainak megragadása, és azoknak a realitás területére való átvitele. Ez a hit Isten Igéjéből nő ki. Egy más fordítás azt mondja: „A hit egy meghatalmazó okirat, hogy az a dolog, amelyben végsőkig bíztál, végül is a tiéd.” Más szavakkal: reménykedsz abban, hogy az anyagi javaid fedezni fogják a fizetési kötelezettségeidet. De a hit adja a bizonyosságot, hogy meg­lesz a pénzed, amikor szükséges. „Meggyőződés”, „bizonyosság” - mondja az ige - „a nem látott dolgokról.” Bizakodsz, hogy lesz fizikai erőd, és el tudod végezni azt a munkát, amely előtted áll. De a hit azt mondja: „Az Úr az én éle­temnek erőssége: kitől remegjek [féljek]?” Azaz a hit önmagáról mindazt mondja, amit az Ige mond, mert az Istenben való hit, az hit az Ő Igéjében.

Cso­dálatos lenne, ha az emberek megtanulnák ezt, és ennek alapján cselekedné­nek. Akkor tulajdonképpen Isten valóságos ereje az övék lehetne. Emlékszem, miután fölkeltem a betegágyról, megtanultam, hogy mi a hit. Ne­héz volt munkát találni, a gazdasági válság napjait éltük. 16 hónapig ágyhoz­ kötött voltam, és most szükségem volt ruhákra meg más dolgokra, hogy iskolá­ba járhassak. Állást kaptam egy óvodában; barackfákat kellett a földből kihúzni - kézzel. Egyik fiú az egyik oldalon, másik a másik oldalon, így kellett kihúznunk a földből ezeket a kétéves fákat egymás után, ahogy jöttek. Szeret­ném, ha tudnátok: munka volt ez a javából, különösen annak, aki sokáig csak feküdt, és csak néhány hónapja volt talpon. Reggelente napkelte előtt találkoz­tunk, és az egyik fiú mindennap azt mondta: „Nem hittem volna, hogy ma kibí­rod, hiszen tudod, hogy mennyire kemény volt tegnap is.” Hiszek az Úr mellett való bizonyságtételben, így mindez jó alkalmat szolgáltatott arra, hogy megvalljam: „Fiúk, a helyzet az, ha nem az Úr ereje által dolgoznék, már nem len­nék itt. De láthatjátok, hogy az Ő ereje az én erőm is. A Biblia azt mondja: Az Úr az én életemnek erőssége. És tudjátok: életem éppen úgy áll szellemi való­ságból, mint fizikaiból, és az Úr az én életem erőssége, akit én félek.” Néhány fiút ez megvadított. Csúfolódni kezdtek, de én csak mosolyogtam és azt mond­tam: „Dicsőség az Úrnak! Itt leszek holnap és mindennap, mert az Úr az én erősségem.”

Ha az érzéseim után mentem volna, akkor ki sem kelek az ágyból. Úgy érez­tem, olyan gyenge vagyok, mint soha korábban, és képtelen vagyok felkelni. De mégis kitartottam, és az Ige alapján cselekedtem, mert tudtam, mi a hit. Azt mondtam az Atyának, Jézusnak, a Szent Szellemnek, az ördögnek, magamnak és azoknak, akik kérdeztek: „Az Úr az én erősségem.” De nem kaptam Tőle segítséget addig, amíg dolgozni nem kezdtem. Sok ember meg akarja kapni és azután hisz, ha már megvan, de neked abban kell hinned, hogy már megvan, és akkor megkapod. így aztán elkezdtünk dolgozni, és még mindig nem volt sem­mi erőm, de minden reggel, amikor nekimentünk az első vagy második fának, éreztem, hogy valami megérint a fejem tetején és átjárja az egész testemet a kéz- és a lábujjaim hegyéig, és keményen tudtam egész nap dolgozni. Emlék­szem, hogy végül egy srác, aki vagy 120 kilót nyomott így szólt:

· Ha én a 120 kilómmal kidőlök, akkor már senki más nem marad a színen.

· Miért? - kérdeztem. - Isten súlyosabb a te 120 kilódnál. Amikor te kidőlsz és felmondanak neked, én még mindig itt leszek.

Gúnyolódott, de még aznap délután 3-kor feladta, és az az igazság, hogy én maradtam ott egyedül. Én voltam a leggyengébb és a legsoványabb, de mégis az egyetlen, aki ott maradt az eredeti csapatból, akikkel elkezdtük a munkát. Ezt azért mondtam el, hogy megmutassam nektek, nem riadtam vissza a mun­kától, hiszen véglegesen akartak alkalmazni. Így hát próbára tettem Isten Igé­jét.

Azt mondhatod, tudod, hogy Isten Igéje jó. De amíg nem kezdesz el annak alapján cselekedni, addig nem ismered meg igazán, és nem arathatod le a gyü­mölcseit. Értsd meg, arról szeretnélek meggyőzni, hogy mi a hit. A hit ad való­ságot a reménylett dolgoknak. Valósággá teszi őket. Elmentem dolgozni - Is­ten Igéje alapján cselekedtem. Reménykedtem, hogy lesz fizikai erőm a munka elvégzéséhez, de a hit tette valósággá azt, amiben reménykedtem. A hit -mondja Isten - az én életem erőssége, és amint Isten Igéje alapján cselekedtem, hitem valósággá tette azt, amiben addig reménykedtem. Láthatod, hogy sok ember csak reménykedik, és itt megáll, de így nem érhet el eredményt.

A reménynek önmagában nincs valósága; a hit ad valóságot neki. „Remélem, hogy Isten meghallgatta az imámat.” Ha ez minden, amit teszel, akkor biztos, hogy nem hallgatta meg és válasz sem fog érkezni. Ne felejtsd el, a reménység azt mondja: „Egyszer majd megkapom.” De a hit így szól: „Már most meg­van.”

Tízezren ünnepelték Húsvétkor a Feltámadást

Több mint tízezer fő vett részt világszerte abban a magyar kezdeményezésű akcióban, mellyel a szervezők húsvét vasárnapján a Feltámadásra hívták fel a figyelmet. A világ 22 országában egyedülálló módon, „egyszerre” ünnepelték a résztvevők Jézus Krisztust.

Sikeresen lezajlott az uptofaith.com globális keresztény közösségi oldal világméretű akciója, melynek célja az volt, hogy húsvét ünnepén az újjászületett keresztények ráirányítsák a figyelmet arra a személyre, aki hitük szerint feltámadt a halálból. „22 országból 63 csoport táncolta el ugyanazt a táncot, s a következő napokban elküldik a felvételeket a budapesti szervezőknek” – számolt be a hírről az ötletgazda Pajor Tamás, hozzátéve: Hong Kong-tól, Kaliforniáig és Európától Dél-Afrikáig számos országból a rendezvény sikeres lebonyolításáról értesítették őket.

A magyar tánc a budapesti Hősök terén került megrendezésre; a körülbelül 2600 főnyi részvevő és a nézők teljesen megtöltötték a Műcsarnoktól a Szépművészeti Múzeumig terjedő óriási teret. „A Hit Gyülekezete ezzel az akcióval köszönti Magyarországot húsvét alkalmából, valamint fel szeretnénk emelni hangunkat a faji megkülönböztetés, a gyűlölet, a rasszizmus minden formája ellen” – mondta az emelvényről Pajor Tamás.

A keresztény közösségi oldallá váló uptfaith.com oldalra az elmúlt napokban több mint 1000 fényképet töltöttek fel a világ minden tájáról; a felvételek helyi szinten történő megvágása folyamatban van. A szervezők a beérkezett videókból egy szuperklipet készítenek, melynek helyszínei a lehető legtöbb ország között váltakoznak. Pajor Tamás reményei szerint a videómegosztó oldalakra felkerülő egyedülálló klip újabb személyeket ösztönöz majd Jézus Krisztus követésére.

Forrás: hit.hu

Friss album

Spurgeon: A kétarcú emberekről 2.

Sokan természetüknél fogva képmuta­tók: simák, mint az angolna és tarkák, mint a báró kancája. Ide-oda tántorognak, mint a részegek s akkor se tudnak egyenesen állni, ha szeretnének. Jobbra és balra kanyarog­nak, mint az országút. Júdás vére folyik ere­ikben. A kártyavetés kedvenc foglalkozásuk és a becsületességtől undorodnak a legjob­ban. Méz van a nyelvükön, de epe a szívük­ben. Vegyes fajt képviselnek, mint a cigá­nyok kutyái. Mint a macskalábak, sima láb­nyomot hagynak maguk után, mancsaikban azonban éles karmokat rejtenek. Ha fogaik nem is, de nyelvük rothadt és szívük, mint a sír, tele van holtak tetemével. Ha egyenlő haszonnal járna, hogy igazat mondjanak vagy hazudjanak, akkor a hazugságnak ad­nák az elsőbbséget, mert ez jobban megfelel az ízlésüknek, mint a disznónak a pocsolya. Hízelegnek, farkcsóválva közelednek, ha­sonlók a csigákhoz, amelyek saját nyálukon csúsznak-másznak előre. Emellett szívük mélyéből gyűlölnek és csak arra várnak, hogy a szívedbe tőrt döfjenek.

Óvakodj azoktól, akik Csalásházáról jön­nek! Kétlaki, Széplaki és Kétnyelvű úr szomszédok s legjobb tőlük biztos távolság­ban maradni. Hasonlítanak az evezősökhöz, akik az ellenkező irányba haladnak, mint ahova néznek. Hamisak, mint az ördög ígé­retei és kegyetlenek, mint a halál és a sírve­rem.
Jámbor csalók, a legrosszabb férgekhez hasonlítanak, s attól félek, hogy sokan van­nak, mint patkányok a régi magtárban. Olyanok, mint az ezüst tű: kívül fényes, be­lül homályos. Fekete bőrüket fehér tollakkal takarják. Szombaton is, vasárnap is más emberek. Feljebbvalójuk iránti félelmük sokkal nagyobb, mint Isten iránti tisztele­tük. Jámborságuk a jámborok majmolásából áll, a dolog lényege nem érdekli őket. Énekeskönyvük a zsebükben van, de slágereket énekelnek. A legjobb, ami rajtuk található: az ünneplő ruhájuk. Bárhogy vélekedünk az ilyen emberek hitéről, nekik az a fontos, hogy a kenyerükre vajat kapjanak.
Minél közelebb férkőzik az ember szí­vükhöz, annál több szennyet talál benne. Fecsegni úgy tudnak, mint a papagáj, de szavuk és cselekedetük nem fedik egymást. Némelyik mézes-mázos szavakkal igyekszik vevőt szerezni magának, mert tudja, hogy a nyájas beszéd a legolcsóbb reklám.

Egyes emberek jámbor megjelenésükkel tűnnek ki. Hogy lelkiismeretüket megnyug­tassák, a látszatot sebtapaszként rakják ke­lésükre és ha ezzel a mennyet is olyan könnyen megnyugtatnák, mint magukat, akkor minden rendben is volna.
Láttam olyan embereket, akik csodálat­raméltó buzgóságot tanúsítottak a hitélet­ben csak azért, hogy róluk jó véleménnyel legyenek. A maguk dicsőségére baráti kört alapítottak, akik csodálattal hallgatták előadásaikat és akik előtt, bármit is mondtak, az mindig a tiszta evangélium volt. Azt, hogy jól beszélt-e az igehirdető, ők döntötték el s a legnehezebb ügyekben is ők nyújtottak felvilágosítást. Pincéjükben mindig volt egy kis hordócska a legjobb szellemi borból olya­nok részére, akik valami erőset és csípőset szerettek. De jaj nekik! Szép lenne, ha le- szállnának a magas lóról, és életükkel is mutatnának egy kis hívőséget. Ez hitelt ad­na a beszédüknek! Ezek az emberek olya­nok, mint a bagoly, amely hatalmas állat­nak látszik, pedig csak a tolla sok. A hajnali szürkületben roppant bölcsnek látszanak, de ha pirkad, rögtön ostoba tökfilkóknak mutatkoznak.
A képmutató minden faja undorító. Aki velük érintkezésbe lép, hamar megbánja. Aki megpróbálja megcsalni az Urat, az könnyen megcsalja embertársait is. Ahol nagy a lárma, ott kevés a gyapjú. Sokszor azt gondoljuk, hogy a nagy kéményekben sok a szalonna és a sonka, de ha belené­zünk, nem látunk mást, mint üres gerendát és kormot. Sok ember szélmalmai nem egye­bek, mint kis diótörők, elefántjaik oly kicsi­nyek, mint a szopós malacok. Nem minden­ki imádkozik szellemben és valóságban (Jn 4,23). Nem annak az élete dicséri az Istent, aki a leghangosabban énekel. Nem azok a legkomolyabbak, akik a legsavanyúbb arcot vágják.

Milyen közönségesek a képmutatók! A büdösbanka vagy a görény semmi hozzájuk képest! Inkább légy döglött kutya, mint ele­ven képmutató! Ha az ördög a képmutatók belsejébe néz, örömét leli bennük. A jó hívő­ket megkísérti, de a képmutatókat nem há­borgatja, mert biztos abban, hogy ezek az ő hívei. A béna kacsákat nem kell lelőni, mert a kutya bármikor összeszedheti őket.
Biztosak lehettek abban, ha az egyenes út nem vezet célhoz, akkor a görbe út még úgyse. A csalással szerzett vagyon nagyon veszélyes nyereség. Egy álarc pillanatnyilag megnyugtat, de a szédelgés megbosszulja magát s következménye kiszámíthatatlan. A becsületesség a legjobb politika. Ha a medve bőrével nem boldogultok, ne próbálkozzatok a rókáéval. Legyetek megbízhatók, mint a toronyóra számlapja és mutatója, amely mindig azt mutatja, ami belül történik. In­kább nevessenek ki, mert túl nyíltak vagy­tok, semhogy megdicsérjenek a ravaszságo­tokért.
Lehet, hogy a becsületesség néha kelle­metlen helyzetet teremt, de az így is jobb az álnokságnál. Az őszinték elveszik jutalmu­kat az utolsó napon, de egy csalárd ember épp oly kevésbé juthat a mennyországba, mint az, aki hóna alatt malomkővel akarja átúszni az Atlanti-óceánt.

Kenneth Hagin: Bibliai hit -Hogyan keletkezik a hit? 4.

1953-ban Dallasban szolgáltam egy teljes evangéliumi gyülekezetben. Hét közben többször prédikáltam, emellett naponta volt egy rádióprogramom. Pén­tek este, az összejövetel után egy házaspár akart velem beszélni. Az asszony beteg volt, gyógyulást keresett, így tehát találkoztam velük. A férfi elmondta, hogy egy reggel, munkába menet hallgatta a rádióprogramunkat, és én arról beszéltem, hogy a gyógyulás mindenki számára elérhető. Este elmondta ezt a feleségének, és a következő héten meghallgattak minden adást. A felesége át­esett már két komoly műtéten, és éppen a harmadik előtt állt. Imádkoztak, hogy ha az ő gyógyulása Isten akarata, akkor Isten adjon neki hitet erre. Elmondtam nekik, hogy nem igei úgy imádkozni: „Ha ez Isten akarata.” Ami­kor beteszed a „ha” szót az imádba, akkor már kételkedve imádkozol. Néhány ember azt hiszi, hogy ilyenkor alázatos, de valójában csak tudatlan. Jézus így szólt Lázárhoz, amikor feltámasztotta: „Lázár, jöjj ki!” Isten nem hallgat meg, ha a „ha” szót beteszed az imáidba. Amikor egy odaszánási imát mondasz, ab­ban használhatod ezt a szót, mert nem tudod biztosan, mi Isten akarata, és nem azért imádkozol, hogy valamit megváltoztass. Amikor azonban meg akarsz változtatni egy helyzetet, akkor a „ha” a kétség jelvénye, és nem lehet benne az imádban. Megkérdeztem őket:

· Ha az Újszövetség azt mondja, hogy Jézus elvette a te feleséged erőtlensé­gét és hordozta a betegségét, akkor ez nem azt jelenti, hogy Isten akarata az ő gyógyulása?

· De igen - válaszolta a férfi. Fellapoztuk a Máté 8,17-et, amelyben ez áll: „Hogy beteljesedjék, amit Ézsaiás próféta mondott, így szólván: Ő vette el a mi erőtlenségünket, és Ő hordozta a mi betegségünket!” A férfi akkor felugrott és azt kiáltotta, hogy igenis Isten akarata, hogy a felesége meggyógyuljon.

Bibliánkat az 1 Péter 2,24-hez lapoztuk: „Aki a mi bűneinket maga vitte fel testében a fára, hogy a bűnöknek meghalván, az igazságnak éljünk: akinek se­beivel gyógyultatok meg!” Azután az Ézsaiás 53,45-öt kerestük ki: „Pedig be­tegségeinket Ő viselte, és fájdalmainkat hordozta, és mi azt hittük, hogy osto­roztatik, verettetik és kínoztatik Istentől! És Ő megsebesíttetett bűneinkért, megrontatott a mi vétkeinkért, békességünk büntetése rajta van, és az Ő sebei­vel gyógyulánk meg.” A magyarázó fordításban ezt olvassuk: „Bizonnyal Ő viselte a mi betegségeinket, és hordozta a fájdalmainkat.” A házaspár közölte, hogy már csak a hitre van szükségük. Tudták, hogy a gyógyulás Isten akarata. Megkérdeztem őket, hogyan nyertek üdvösséget. Azt felelték, amikor oltárhoz hívták a megtérőket, előre mentek, letérdeltek és elmondták a bűnösök imáját.

Megkérdeztem, hogy akkor, amikor előrementek az oltárhoz, kérték-e az Urat, hogy adjon nekik hitet a megtérésre? „Nem!” válaszolták, hiszen a prédikátor mondta, hogy megtérhetnek. Ő Isten Igéjét olvasta fel az embereknek. El­mondtam nekik, hogy ugyanúgy megvan a hitük a gyógyulásra, ahogyan a megtérésre is megvolt, anélkül, hogy külön kérték volna, mert hallották erről Isten Igéjét.

Erre azt felelték, hogy ezek szerint most félre kell dobni az első imájukat, hi­szen egyáltalán semmi jó nincs benne. Egyetértettem velük. Ahogy a világos­ság jön, már a hit is ott van. Az asszony rájött, hogy mindössze csak el kell fo­gadnia Jézus Krisztust személyes gyógyítójának. Rátettem a kezem a fejére és imádkoztam. Azután megkérdeztem, hogy meggyógyult-e? Azt felelte: „Bizto­san.” Meggyőződött erről, azért, mert Isten Igéje mondja, hogy ő meggyógyult.

Vasárnap este az istentisztelet alatt a férfi újra ott volt. Szót kért és elmondta, mi történt. Amikor hazamentek, felesége lehúzta a gyógyfűzőjét és így szólt: „Köszönöm Istennek, hogy meggyógyultam.” Másnap, szombaton, amikor a férje hazajött, éppen hajmosás közben, a kád fölé hajolva találta őt, amit aze­lőtt soha nem volt képes megtenni. Ekkor elhozták a férfi édesanyját, aki paralízise miatt tolószékben ült, és miután imádkoztunk érte, az idős hölgy felállt és járni kezdett. Rájuk tettem a kezem, és mindketten elkezdtek nyelveken szólni. Évekkel később találkoztam velük, és az idős hölgy is egészséges volt. Hogyan kapott hitet? Isten Igéjének hallásából.