LŐJJ!
Elizeus egy várható parancsot nem adott ki. Nem mondta azt, hogy: "Célozz!” Nem volt mire célozni. Isten csak azt akarta, hogy Jóás lőjön. Isten nyilai önmagukat állítják rá a célra, és sosem hibáznak. Olyanok, mint az előre programozott torpedók. Találnak, egy szív sem térhet ki előlük.
Amikor Isten az ismeret beszédét adja, nem kell kitalálnom, hogy az helyénvaló-e, vagy hogy valószínűleg helyes-e. Isten jobban tudja, mint én. Az én feladatom az, hogy kilőjem a nyilat az íjból, és abból a "szabadítás nyila" lesz. Egyedül Isten Szelleme kutathatja ki az emberi szellem mélységeit. Ő nem téved. A Szellem mindenkinek a történetét ismeri, a legtitkosabb gondolatokat is. A mi okoskodó agyunknak nem mindig könnyű csak úgy keresztüllőni a lehetőség nyitott ablakán anélkül, hogy a tényleges célt látnánk. Amikor azonban hajlandóak vagyunk erre, az eredmények meglepőek.
Az egyik ilyen lehengerlő tapasztalatom fivéremmel, Jürgennel volt kapcsolatos. Együtt nőttünk fel istenfélő szülők gyermekeiként, de ő nem akarta Jézust követni. Amikor felnőttünk, ő megtervezte a saját életét és pályáját.
Telt az idő és én nem tudtam, hogy a felesége elhagyta, és a legjobb barátja rákban meghalt. Az élet elvesztette értelmét a számára. Aztán egy éjjelen álmodott. Úgy tűnt neki, hogy egy magas hídon megy át, aztán megcsúszott, és érezte, hogy zuhan. Felkiáltott. Aztán felébredt verejtékben úszva.
Később ezt mondta: "Életemben először volt bennem égő vágy, hogy imádkozzam Istenhez, mert eszembe jutott a gyermekként tanult Ige: "Hívj segítségül engem a nyomorúság idején, én megszabadítlak téged" (Zsolt. 50:15.). Letérdeltem, és így szóltam: "Uram, tudod, hogy én a létezésedben sem vagyok biztos, de a testvérem, Reinhard a Te szolgád. Adj nekem egy jelet őrajta keresztül, hogy élsz!” Azon az éjjelen 10 000 kilométerre voltam tőle Afrikában. Nem tudtam a bajairól, arról sem, hogy azt fontolgatja, véget vet az életének, mén nagyon keveset érintkeztünk.
A kora hajnalt órákban azonban nekem is szörnyű álmom volt. Én is láttam egy magas hidat és fivéremet, Jürgent, amint valamiféle ködben megy a hídon. A hídnak nem volt korlátja és féltem, hogy Jürgen elveszti az egyensúlyát és leesik. Belement abba a ködbe. Álmomban elkeseredetten felkiáltottam: "Jürgen!" A következő hang, amit hallottam, egy kiáltás volt a feneketlen mélységből. A fivérem hangja volt.
Aztán fölébredtem, verejtékben úsztam, és megkérdeztem: "Uram, mi ez?" Ő így felelt: "Jürgen az örökkévalóságba vezető hídon megy. Ha nem figyelmezteted az istenteleneket, a vérüket a te kezedből fogom számon kérni..." Istenfélelem szállt rám. Hogy rövid legyek: levelet írtam a fivéremnek. Igaz, hogy mielőtt ezt megtettem, heves harcok dúltak a szívemben, de megírtam Jürgennek az álmomat. Arra is kértem, hogy fogadja el Jézus Krisztust személyes Megváltójának.
1987-ben a karácsony előtti napon kaptam választ a levelemre. Jézus csodálatosan megmentette fivérem lelkét. Halleluja! Jürgen tudta, hogy bűnei bocsánatot nyertek. Ezt írta: "Minden nap az Úrral járok. Ő minden problémámat megoldotta." Amikor ezt a levelet megkaptam, nem tudtam uralkodni érzéseimen, csak sírtam örömömben.
Milyen csodálatos a Szent Szellem! Milyen hatékonyak az Ő ajándékai! Ezek Isten erőteljes fegyverei. Az ördög malmára hajtjuk a vizet, amikor nem merjük használni ezeket az ajándékokat, vagy kifogásokat keresünk, miért nem használjuk őket. Mi lett volna, ha nem írtam volna meg azt a levelet? Mi lett volna, ha nem nyitom ki az ablakot kelet felé, és nem lövöm ki a nyilat a sötétbe? Nem természeti alapon döntöttem el, hogy megírom azt a levelet, a nyíl mégis eltalálta a célját. Jézus nevében mondom neked: "Nyisd ki az ablakodat! Tedd félre a félelmeidet! Hadd semmisítse meg hit általi engedelmességed minden idegességedet! Hagyd, hogy Isten elvégezze az Ő csodálatos tervét rajtad keresztül! A bölcsességed pedig ne legyen érzéki, hanem mennyből való" (lásd Jakab 4:15.).
Hitre Hangolva - Keresztény blog, online magazin
