Tekinthetünk a próbákra kész örömmel, ha felismerjük, hogy a hitünk próbája kitartást szerez. De a Biblia nyomatékosan figyelmeztet arra, hogy a kitartásban tökéletes cselekedet legyen. Más szavakkal: Egészen addig kell kitartanunk, amíg Isten akarata teljesen meg nem valósul, és be nem fejezi a próbát. Isten csak ritkán jelenti ki nekünk előre, hogy egy próba például 6 hónapig fog tartani. Emiatt lehet, hogy valaki öt és fél hónap után azt mondja: „Ezt már nem bírom. Feladom!” Mily szomorú dolog ez! További 15 napos kitartással Isten akarata teljesült volna. De így ennek a személynek újabb próbán kell átmennie, amely megint ugyanazzal a jellemhibával foglalkozik. Isten mindaddig nem hagyja abba a próbát, amíg nem teljesül az akarata. Minél előbb megtanulunk kitartani (tűrni), annál gyorsabbá válik a szellemi fejlődésünk. Az 1Kor 9,25-ben Pál a Zsidó levél szerzőjéhez hasonlóan az atléta példáját hozza fel.
„Mindaz pedig aki pályafutásban tusakodik, mindenben magatűrtető (uralkodik magán, önuralmat gyakorol; megtartóztatja magát); azok ugyan, hogy romlandó koszorút nyerjenek, mi pedig romolhatatlant.”
Figyeljünk! Mindaz pedig, aki pályafutásban tusakodik, mindenben magatűrtető (önuralmat gyakorol mindenben). Csak akkor lesz erőnk kitartani, ha önuralmat gyakorlunk.
Figyeljünk! Mindaz pedig, aki pályafutásban tusakodik, mindenben magatűrtető (önuralmat gyakorol mindenben). Csak akkor lesz erőnk kitartani, ha önuralmat gyakorlunk.