Derek Prince - Isten titkos terve kibontakozik - Jézus megízlelte a halál minden fokozatát

I. Bevezetés

A. A kereszten végbement helycsere hat területének áttekintése:

1. Jézust ítélték el a mi törvényszegéseinkért és vétkeinkért, hogy nekünk békességünk lehessen (bűnbocsánat, megbékélés)
2. Ő hordozta a betegségeinket és fájdalmainkat, hogy mi meggyógyulhassunk
3. Ő lett bűnné a mi bűnösségünk miatt, hogy mi igazakká lehessünk az ő igazsága miatt
4. Ő lett beteggé a mi betegséggel teljességünk miatt, hogy mi egészségesek lehessünk az ő egészségével
5. Ő lett átokká, hogy mi megkaphassuk az áldást
6. Ő lett szegénnyé a mi szegénységünkkel, hogy mi meggazdagodhassunk az ő gazdagságával

B. Zsidó 2:9. Azt azonban látjuk, hogy Jézus, a ki egy kevés idõre kisebbé tétetett az angyaloknál, a halál elszenvedéséért dicsõséggel és tisztességgel koronáztatott meg, hogy az Isten kegyelmébõl mindenkiért megízlelje a halált.

—hogy az Isten kegyelméből mindenkiért megízlelje (Jézus) a halált

C. Jakab 1:15. Azután a kívánság megfoganván, bûnt szûl; a bûn pedig teljességre jutván halált nemz.

—A bűn végső következménye a halál. Nincsenek „kis bűnök”

II. Jézus megízlelte a halál mindhárom egymást követő fokozatát:

A. Megszakadt az Atyával való egysége és közössége:

1. János 6:57; 10:30. A miként elküldött engem amaz élõ Atya, és én az Atya által élek: akként az is, a ki engem eszik, él én általam.
Én és az Atya egy vagyunk.

—Jézus az Atyával való egységén keresztül élte a szellemi életét

2. Máté 27:46. Kilencz óra körül pedig nagy fenszóval kiálta Jézus, mondván: ELI, ELI! LAMA SABAKTÁNI? azaz: Én Istenem, én Istenem! miért hagyál el engemet?

—Amikor az Atya elhagyta, elveszítette ezt az életet.

3. Ézs. 59:1–2. Ímé, nem oly rövid az Úr keze, hogy meg ne szabadíthatna, és nem oly süket az õ füle, hogy meg nem hallgathatna;
Hanem a ti vétkeitek választanak el titeket Istenetektõl, és bûneitek fedezték el orczáját ti elõttetek, hogy meg nem hallgatott.

—Csak a bűn képes elszakítani egy lelket Istentől

4. Hab. 1:13a. Tisztábbak szemeid, hogysem nézhetnéd a gonoszt, és a nyomorgatást nem szemlélheted.

—Isten nem nézheti (nem fogadhatja, nem nézheti el) a gonoszt

B. Fizikai halál:

1. Máté 27:50. Jézus pedig ismét nagy fenszóval kiáltván, kiadá lelkét.

—Jézus kilehelte a lelkét (meghalt fizikailag)

2. A fizikai halál elválasztja a lelket a testtől, de nem változtatja meg egyik állapotát sem

C. Száműzetés Isten jelenlétéből:

1. 3 Móz. 16:22. Hogy vigye el magán a bak minden õ hamisságukat kietlen földre, és hogy bocsássa el a bakot a pusztában.

—hogy vigye el magán a bak minden ő hamisságukat kietlen földre (az elkülönítés földjére)—Jézus betöltötte a bak szerepét

2. Zsolt. 16:8–11. Az Úrra néztem szüntelen; mert jobb kezem felõl van, meg nem rendülök. Azért örül az én szívem és örvendez az én lelkem; testem is biztosságban lakozik. Mert nem hagyod lelkemet a Seolban; nem engeded, hogy a te szented rothadást lásson. Te tanítasz engem az élet ösvényére, teljes öröm van tenálad; a te jobbodon gyönyörûségek vannak örökké.

Efé. 4:9. Az pedig, hogy fölment, mit jelentene mást, mint hogy elõbb le is szállott a föld alsóbb részeire?

—Jézus lelke alászállt a Seolba (Hádész), de nem maradt ott

3. ApCsel 2:25–31. Mert Dávid ezt mondja õ róla: Magam elõtt láttam az Urat mindenkor, mert õ nékem jobb kezem felõl van, hogy meg ne tántorodjam. Annakokáért örvendezett az én szívem, és vígadott az én nyelvem; annakfelette az én testem is reménységben nyugszik. Mert nem hagyod az én lelkemet a sírban, és nem engeded, hogy a te szented rothadást lásson. Megjelentetted nékem az életnek útait; betöltesz engem örömmel a te orczád elõtt. Atyámfiai férfiak, szabad nyilván szólanom ti elõttetek Dávid pátriárkáról, hogy õ megholt és eltemettetett, és az õ sírja mind e mai napig minálunk van. Próféta lévén azért, és tudván, hogy az Isten néki esküvéssel megesküdött, hogy majd az õ ágyékának gyümölcsébõl támasztja a Krisztust test szerint, hogy helyheztesse az õ királyi székibe, Elõre látván [ezt,] szólott a Krisztus feltámadásáról, hogy az õ lelke nem hagyatott a sírban, sem az õ teste rothadást nem látott.

—Miközben a sírban feküdt, a teste nem látott rothadást

4. 1 Pét. 3:18-19. Mert Krisztus is szenvedett egyszer a bûnökért, mint igaz a nem igazakért, hogy minket Istenhez vezéreljen; megölettetvén ugyan test szerint, de megeleveníttetvén szellem szerint; Amelyben elmenvén, a tömlöczben lévõ lelkeknek is prédikált.

— Megöletett test szerint, de megeleveníttetett szellem szerint (a feltámadása előtt), és a tömlöcben (Hádész) levő lelkeknek prédikált (bejelentést tett)

5. Zsolt. 71:20–21. A ki sok bajt és nyomorúságot éreztettél velünk, [de] ismét megelevenítesz, és a föld mélységébõl ismét felhozol minket. Megsokasítod az én nagyságomat; hozzám fordulsz [és] megvigasztalsz engem.

—Miután „sok bajt és nyomorúságot” elszenvedett, újra életre kelt, felhozatott a föld mélységéből, és helyreállíttatott a méltósága és az Atyával való közössége

6. Zsolt. 88. —Ez a zsoltár Jézus Hádészban átélt megtapasztalásának egyedi beszámolója. Figyeljük meg különösen:

a. 4–5. v.—Betelt a lelkem nyomorúságokkal, és életem a Seolig jutott. Hasonlatossá lettem a sírba szállókhoz; olyan vagyok, mint az ereje vesztett ember. (Lelkem a Seolba, a holtak országába érkezett. Olyanná lettem, mint egy Isten nélküli ember. angol fordítás)

b. 6. v.—A holtak közt van az én helyem, … akikről többé nem emlékezel, mert elszakasztattak a te kezedtől

c. 7. v.—Mély sírba vetettél be engem, sötétségbe, örvények közé

d. 8–9. v.—Haragod rám nehezedett, és minden haboddal nyomtál engem (bezárattam a börtönbe. angol fordítás)

e. 14. v.—„jó reggel” várom a feltámadást

f. 16–17—Nyomorult és holteleven vagyok ifjúságomtól kezdve („halálra születtem”). Viselem rettentéseidet, roskadozom (Isten haragja alatt)

g. 18. v.—Elszakasztottál tőlem barátot és rokont; (most) ismerőseim - a sötétség (és a sír)

Ilyen módon Jézus teljesen kiitta azt a kupát, amelyet az Atya adott neki (lásd: János 18:11)

h. 10–12—Mind a hat itt felsorolt kérdésre az Újszövetség válasza: „Igen”

7. 1 Pét. 3:18–19. —Jézus az egykor engedetlen lelkeknek ezt a bejelentést tette: „Nálam vannak a pokolnak és a halálnak kulcsai” (lásd Jel. 1:18)

8. 1 Pét. 4:6. Mert azért hirdettetett az evangyéliom a holtaknak is, hogy megítéltessenek emberek szerint testben, de éljenek Isten szerint szellemben.

—Az igaz hívők lelkeinek pedig ezt a jó hírt hozta: „A megváltásotok most már teljes!”

9. Róm. 6:23. Mert a bûn zsoldja halál; az Isten kegyelmi ajándéka pedig örök élet a mi Urunk Krisztus Jézusban.

—Cserébe az Isten ajándéka a hívőknek élet az élet mindhárom fokán:

a. Egyesülés és közösség Istennel

1 Kor. 6:17. Aki pedig az Úrral egyesül, egy szellem õ vele.

—Szellemi egyesülés az Úrral (vesd össze: 1 Kor. 1:9; 1 János 1:3; Zsidó 13:5)

b. Fizikai élet

(1) Róm. 8:11. De ha Annak a Szelleme lakik bennetek, a ki feltámasztotta Jézust a halálból, ugyanaz, a ki feltámasztotta Krisztus Jézust a halálból, megeleveníti a ti halandó testeiteket is az õ ti bennetek lakozó Szelleme által.

2 Kor. 4:10–11.  Mindenkor testünkben hordozzuk az Úr Jézus halálát, hogy a Jézusnak élete is látható legyen a mi testünkben. Mert mi, a kik élünk, mindenkor halálra adatunk a Jézusért, hogy a Jézus élete is látható legyen a mi halandó testünkben.

—Jelenleg, a feltámadott élet munkálkodik a halandó testben

(2) 1 Kor. 15:51–54. Ímé titkot mondok néktek. Mindnyájan ugyan nem aluszunk el, de mindnyájan elváltozunk. Nagy hirtelen, egy szempillantásban, az utolsó trombitaszóra; mert trombita fog szólni, és a halottak feltámadnak romolhatatlanságban, és mi elváltozunk. Mert szükség, hogy ez a romlandó test romolhatatlanságot öltsön magára, és e halandó test halhatatlanságot öltsön magára. Mikor pedig ez a romlandó test romolhatatlanságba öltözik, és e halandó halhatatlanságba öltözik, akkor beteljesül amaz ige, mely meg vagyon írva: Elnyeletett a halál diadalra.

—A feltámadás után pedig a halhatatlan testben folytatódik az élet

c. Örökkévalóság Isten jelenlétében

1 Thessz. 4:17—... és ekképpen mindenkor az Úrral leszünk (vesd össze: Jel. 21:1–5. Ezután láték új eget és új földet; mert az elsõ ég és az elsõ föld elmúlt vala; és a tenger többé nem vala. És én János látám a szent várost, az új Jeruzsálemet, a mely az Istentõl szálla alá a mennybõl, elkészítve, mint egy férje számára felékesített menyasszony. És hallék nagy szózatot, a mely ezt mondja vala az égbõl: Ímé az Isten sátora az emberekkel van, és velök lakozik, és azok az õ népei lesznek, és maga az Isten lesz velök, az õ Istenök. És az Isten eltöröl minden könyet az õ szemeikrõl; és a halál nem lesz többé; sem gyász, sem kiáltás, sem fájdalom nem lesz többé, mert az elsõk elmúltak. És monda az, a ki a királyiszéken ül vala: Ímé mindent újjá teszek. És monda nékem: Írd meg, mert e beszédek hívek és igazak.)