Reinhard Bonnke - A sikerhez vezető hét lépés 6.

Nézzünk meg néhány Igét a félelemről, és lássuk, hogyan kell bánnunk vele.

"Mikor félnem kellene is, én bízom te benned "(Zsolt. 56:4.).
"Az igazak pedig, mint az ifjú oroszlán, bátrak"(Péld. 28:1.).
"Nagy bátorsággal tanítván az Úr Jézusnak nevében" (Ap.Csel. 9:29.).
Pál és Barnabás "bátran prédikálva az Úrban" (Ap.Csel. 14:3.).
"Kezde nagy bátorsággal szólni a zsinagógában" (Ap.Csel. 18:26.).
"Bátorsággal szól vala, három hónapon át" (Ap.Csel. 19:8.).
"Látták Péternek és Jánosnak a bátorságát” (Ap.Csel. 4:13.).
"Urunk adjad a te szolgáidnak, hogy teljes bátorsággal szólják a te beszédedet" (Ap.Csel. 4:29.).
"Isten beszédét bátorsággal szólják vala ” (Ap.Csel. 4:31.).

Ezek a férfiak nem szuperemberek voltak, akik nem tudják, mi a félelem. Ők érezték a félelem remegtető kínját. Illés is ugyanilyen volt, akiről Jakab azt mondta, hogy hozzánk hasonlóan alá volt vetve indulatoknak. Ők azonban legyőzték a félelmeiket. Hogyan? Arra gondoltak, hogy Isten küldte őket. Ők engedelmeskedtek, és Istenre hárították a felelősséget. "Nem parancsoltam-é meg néked?" Ez csengett a fülükben. Ebben az esetben miért féljünk az emberektől, "akiknek lélegzetük az ő orrukban van"?

Pál sosem kérte, hogy a testvérek azért imádkozzanak, hogy a Szellem ereje rajta nyugodjon. Tudta, hogy az már az övé (Róma 15:29.). Isten vele volt, csak azt kérte, “hogy adassák nékem szó számnak megnyitásakor, hogy bátorsággal (ismertessem meg az evangélium titkát, amelyért követséget viselek láncok között; hogy bátran szóljak arról, amiképpen kell szólnom" (Ef. 6:19-20.). Figyeld meg az "amiképpen kell szólnom" kifejezést, hiszen ő Isten követe volt, akit az Úr azért küldött el, hogy szóljon.

Ez a siker ötödik titka: bátorság Krisztusban. Wesley ezt mondta: Túlzottan félek Istentől ahhoz, hogy emberektől féljek". Az istenfélelem kiűzi az emberektől való félelmet. Jézus azt mondta: "Ne félj, csak higgy" (Mk. 5:36.); szó szerint: "Ne legyen szorongásod, legyen hited!" A félelem ellentéte nem a bátorság, hanem a hit.
"Mindent ama törvény szerint cselekedjél, amelyet Mózes, az én szolgám szabott elődbe; attól se jobbra, se balra ne hajolj, hogy jó szerencsés lehess mindenben, amiben jársz! El ne távozzék e törvénynek könyve a te szádtól, hanem gondolkodjál arról éjjel és nappal, hogy vigyázz és mindent úgy cselekedjél, amint írva van abban, mert akkor leszel jó szerencsés a te utaidon és akkor boldogulsz."(7-8. vers).

Ez az Ige minden titkot tartalmaz. Elolvashatod a legtudósabb könyveket a Bibliáról. A tanultság nagyszerű dolog, de "az Úr titka azokkal van, akik félik Őt." Isten rejtett dolgait nem ismeri az értelem. Ezek a titkok közölhetetlenek. Kikelnek és virágoznak a lelkünkben, amint olvassuk az Igét. A Biblia nem rejtélyes titkok könyve. Elég egyszerű a szövege, de csak a hit keze ragadhatja meg.

Amikor Krisztus imádkozni tanított minket: "a mi mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma", akkor is Isten Igéjére gondolt. Olvasd a Bibliát naponta! Akkor az Atya majd megmagyarázza nekünk, és naponta táplálja lelkünket. A Biblia nem tudálékosoknak való. Némelyek ki akarják javítani mások mondatszerkesztését és szavait, de elszalasztják Isten szívdobbanását.

A prédikátornak egy feladata van: az Ige, amint Pál írta Titusnak. Hirdesd az Igét, elmélkedj rajta állandóan (éjjel, nappal), vedd el az üzenetedet az Igéből! Mondd azt, amit az Ige! Sose válogass, ne igazítsd az evangéliumot a közízléshez!

"Itt találhatnak a nyomorult fiak kimeríthetetlen gazdagságot.”
Sosem fogysz ki a szolgálatból, amíg telve vagy az Igével. Olvasd, amikor nem tudod tanulmányozni! Téged és másokat sem a mély dolgok gyújtanak lángra, amelyeket egy egész szókönyvtár áttanulmányozása után ásol ki, hanem a legegyszerűbb kijelentés. Az egész világon nyilvánvaló, hogy az igeszolgálat szükséges. Rengeteg prédikátor van tele történetekkel, tréfákkal, "gondolatokkal”, pszichológiával, hangzatos beszédekkel és jótanácsokkal. Némelyek a szép szónoklattani előkészítésen kívül, amit a megfelelő bevezetéssel és tárgyalással ékítenek, semmit sem tudnak ajánlani. Olyan ez, mint egy szép képkeret kép nélkül.

Az Ige prófétává teszi az embert, nem csak szónokká. Az Ige megértése létfontosságú. Mindenki, aki rászánja magát az Ige tanítására és hirdetésére, éhesen várakozó tömegeket fog találni, mint madárfiókákat a fészekben.
Isten erejét leginkább az evangélium szabadítja fel, ami Isten Igéje (1. Pét. 1:25.). Valahányszor hirdettetik az Ige, teremt. Csodálatos az a pillanat, amikor a Szent Szellem cselekszik, ahogy kénytelen cselekedni. Ilyenkor nem kell bizonyítani a Szentírást. Az igazolja önmagát.