A Biblia megmutatja, hogy az Úr félelmére szüksége van azoknak, akik mások felett tekintélyt gyakorolnak: „Izráelnek Istene szólott, Izráelnek kősziklája mondá nékem: Aki igazságosan uralkodik az emberek felett, aki Isten félelmével uralkodik…” (2 Sám 23,3) Ahhoz, hogy szellemi vezető lehessen valaki, két feltétel szükséges. Az első az Isten szeretete, és a második az Úr félelme. Amikor Jézus elhívta Pétert, hogy legeltesse a juhait, azt kérdezte: „Szeretsz engem?” (Lásd Jn 21,15-19) Ezt pedig háromszor kérdezte meg! Akkor ezt mondta: „Ha szeretsz engem, akkor legeltesd a juhaimat.” Az Úr juhait feltétlenül szükséges szeretni. De ha csak az emberek iránt való szeretetből fakadóan próbál tevékenykedni, akkor valamikor találkozni fog olyan emberrel, aki annyira problémás lesz, hogy az iránta való szeretete nem lesz elégséges. Csak az Úr szeretetével lesz képes arra, hogy egy ilyen esetben szükséges módon kitartson.
És ha a szolgálatát az emberek iránti szeretet határozza meg, akkor ezen kívül előbb vagy utóbb kísértésbe fog esni, hogy úgy tegyen, ahogy ezek az emberek elvárják, ahelyett, hogy úgy cselekedne, ahogy Isten akarja. Ebben különbözik az igazi pásztor a bérestől. A béres azt adja az embereknek, amit azok elvárnak tőle; de az igazi pásztor azt adja nekik, amit Isten bíz rá. De erre csak az Úr félelme tudja őket képessé tenni.
És ha a szolgálatát az emberek iránti szeretet határozza meg, akkor ezen kívül előbb vagy utóbb kísértésbe fog esni, hogy úgy tegyen, ahogy ezek az emberek elvárják, ahelyett, hogy úgy cselekedne, ahogy Isten akarja. Ebben különbözik az igazi pásztor a bérestől. A béres azt adja az embereknek, amit azok elvárnak tőle; de az igazi pásztor azt adja nekik, amit Isten bíz rá. De erre csak az Úr félelme tudja őket képessé tenni.
Nézzük meg most az Úr félelmét Jézus életében és szolgálatában!
Az Ézs 11,1-2 ezt mondja Jézusról: „És származik egy vesszőszál Isai törzsökéből, s gyökereiből egy virágszál nevekedik. Akin az Úrnak lelke (szelleme) megnyugoszik: bölcseségnek és értelemnek lelke (szelleme), tanácsnak és hatalomnak lelke (szelleme), az Úr ismeretének és félelmének lelke (szelleme).”
A Szent Szellem legmagasabb szintre besorolható jellemzője az Úr félelmének a szelleme. Megnyugodott Jézuson, az Atya egyszülöttjén. Teljesen egyértelmű, hogy Jézus az Isten félelmében járt. Ezt mondta például az Atyjáról: „..mert én mindenkor azokat cselekszem, amelyek néki kedvesek.” (Jn 8,29) „Én semmit sem cselekedhetem magamtól.” (Jn 5,30) „A Fiú semmit sem tehet önmagától, hanem ha látja cselekedni az Atyát.” (Jn 5,19) Az Ézs 11,3 így folytatja: „És gyönyörködik az Úrnak félelmében..”
Amikor a Szent Szellem leszállt Jézusra, különösen érzékennyé tette az Atya akaratára és útjára. Nekünk hívőknek is mindennél inkább erre van szükségünk ezekben e mostani időkben – erre a Szent Szellemtől való érzékenységre az Atya akaratával és útjaival kapcsolatban. A Zsid 5,7–ben ez áll Jézusról: „Ki az ő testének napjaiban könyörgésekkel és esedezésekkel, erős kiáltás és könnyhullatás közben járult ahhoz, aki képes megszabadítani őt a halálból, és meghallgattatott az ő istenfélelméért.”
Isten azért hallgatta meg Jézus imáit, mert azok istenfélelemből fakadtak. Aligha találunk ennél világosabb utalást arra vonatkozóan, hogy Jézus Isten félelmében tevékenykedett! Azt hiszem, ez az igehely Gecsemánéra utal. Ott található a legvilágosabb mondat, amely megmutatja az Úr Jézus istenfélelmét: „Ne az én akaratom legyen meg, hanem a tiéd!” (Lk 22,42) Ha Te így imádkozol, a Te imád is meghallgatásra fog találni!
