Megkísérelni a lehetetlent
Amiről azt állítják, hogy a „mise áldozata” (nevezzék akár megújításnak, ismétlésnek, újra bemutatásnak), nem más, mint maga a lehetetlenség. Jézus Krisztus keresztáldozata egy bizonyos időpontban történt, és el is érte a célját. Erről a történelmi eseményről meg lehet emlékezni és tisztelni lehet, de ugyanúgy nem lehet „állandóvá tenni”, megismételni vagy újra bemutatni, ahogyan a tegnapi híreket vagy bármilyen más múltbeli eseményt sem. De miért is kellene, hiszen Jézus Krisztus „egyetlen áldozatával örökre tökéletesekké tette a megszentelteket”!
A keresztény hit Jézus Krisztus kereszthalálára tekint. Egy katolikus abban hisz, hogy egyháza állítólag képes megismételni az áldozatot oltárain. Azonban még a pápa sem tudja megmondani, hogy hány ilyen ismétlésre van szükség. így aztán sok katolikus óriási pénzösszegeket hagy végrendeletében az egyházra, hogy haláluk után misék százait vagy akár ezreit lehessen értük mondani. Ez a doktrína inkább bizonytalanságot ébreszt, nem pedig azt a belső bizonyosságot, amit Jézus Krisztus ígér a Szentírásban. A Katolikus Zsebszótár (Pocket Catholic Dictionary) ezt írja: ...minél többszöri a [misej áldozata, annál több hasznot közvetít. Mennyi „haszon” van egy misén? Azt senki sem tudja.
Mindemellett van még valami, amiről nem szabad elfeledkezni: Jézus Krisztus most feltámadt, megdicsőült és halhatatlan testben van az Atya jobbján, és soha többé nem hal meg. Nem lehet újra „feláldozni” egyetlen misén sem. Jézus Krisztus azt mondta: „...én vagyok... az Élő; pedig halott valék, és ímé élek örökkön örökké”. (Jelenések 1,17-18) Testében „enyészhetetlen életnek ereje” (Zsidókhoz írt levél 7,16) van, és nincs ereiben vér, amiben van a halandó test élete. Feltámadott teste tökéletesen halhatatlan.
Hitre Hangolva - Keresztény blog, online magazin
