A II. vatikáni zsinat dokumentuma ugyancsak megerősíti azt a nézetet, hogy az üdvösségnek vannak „eszközei”, és ezeket az egyháznak áll jogában szétosztania:
"Az egyház közösségébe azok épülnek be teljesen, akik Krisztus Lelkét hordozva magukban, elfogadják az egyház egész rendjét és az üdvösségnek az egyházban létesített minden eszközét; és a hitvallás, a szentségek, az egyházkormányzat és az egyházi közösség kötelékei által, vagyis látható szervezettségén át kapcsolódnak össze Krisztussal, aki az egyházat a pápán és a püspökökön át kormányozza."
Ahelyett, hogy egyedül Jézus Krisztust tartaná szem előtt, és Vele lenne személyes kapcsolata, egy katolikus hívő egyházára tekint, és számára az a fontos, hogy azzal legyen jó a kapcsolata, amikor majd meghal, ugyanis ez dönti majd el, hogy üdvözül, vagy sem. Ezt tanítják a katolikusoknak már gyermekkortól kezdve, ez olvasható az összes katekizmusban, és ezt mondatják el első áldozáskor is.
"A szentírás és a hagyomány alapján azt tanítja, hogy ez a földön vándorló egyház szükséges az üdvösségre... Ő [Krisztus] maga világosan... hangsúlyozta, hogy az egyház is szükséges, hiszen a keresztségen mint ajtón át az egyházba lépnek be az emberek."
A Vatikán új, egyetemes katekizmusa teljesen világosan kimondja, hogy az üdvösség Jézus Krisztustól az egyházon keresztül folyik.
A 992. egyházi törvény a római katolikus egyházat „a megváltás szolgájának” nevezi.
Római katolikus apologéta azt is állíthatná, hogy nem szükséges az egyháztagság ahhoz, hogy valaki üdvözüljön, és ugyancsak a II. vatikáni zsinat dokumentumát idézhetné. Azt is állíthatná ez alapján, hogy még a bálványimádók is elnyerhetik az üdvösséget anélkül, hogy az egyház tagjává kellene válniuk:
"Azoktól sincs távol az igaz Isten, akik homályos képekben keresik az ismeretlen Istent... az Üdvözítő is azt akarja, hogy minden ember üdvözüljön. Elnyerhetik ugyanis az örök üdvösséget mindazok, akik önhibájukon kívül nem ismerik Krisztus evangéliumát és egyházát, de őszinte szívvel keresik Istent, és a kegyelem hatása alatt arra törekszenek, hogy teljesítsék akaratát, amelyet lelkiismeretük szavában ismernek fel."
Ez előző részekből azonban világosan kitűnik az, hogy „Isten népének ebbe a katolikus egységébe tartoznak vagy ehhez vannak rendelve mind a katolikus hívők, mind Krisztus más hívei, mind pedig általában az összes emberek, akiket az Isten kegyelme meghívott az üdvösségre.
A következő bekezdésben arról olvashatunk, hogy „nem üdvözülhetnek tehát azok, akik nem akarnak belépni az egyházba, vagy nem akarnak megmaradni benne, noha jól tudják, hogy Isten, Jézus Krisztus által az üdvösség szükséges intézményének alapította meg a katolikus egyházat”. Más szavakkal, pogány bálványimádók az egyház tagjainak tekinthetők bizonyos szempontból még akkor is, ha ennek nincsenek tudatában, így az egyház üdvösséget szerezhet az ő számukra is. A protestánsokat és különösen az ex-katolikusokat azonban a kiátkozás sújtja.
Hitre Hangolva - Keresztény blog, online magazin
