I. Ádám bukása következményeinek áttekintése
A. Változás Ádám természetében, amely „romlást” hozott létre
B. Sátán elbitorolta Ádám hatalmi területét
C. Az ádámi faj alárendelődött a démonok zaklatásának és leuralásának
D. Ádám egész valója a „hiábavalóság” alá vettetett
E. Az ádámi faj azonosult a Sátánnal a bűnben és a lázadásban, és ezért Isten ítélete alá került
II. Jézus, az utolsó Ádám
A. 1 Kor. 15:45. Így is van megírva: Lõn az elsõ ember, Ádám, élõ lélekké; az utolsó Ádám megelevenítõ szellemmé.
—Jézust úgy nevezi, hogy „az utolsó Ádám”
B. Az evangéliumokban több mint 80 alkalommal hívja önmagát „Emberfiának” (héberül: Ben Adam = Ádám fia)
C. Zsidó 2:11–17. Mert a megszentelõ és a megszenteltek egytõl valók mindnyájan, a mely oknál fogva nem szégyenli õket atyjafiainak hívni, Mondván: Hirdetem a te nevedet az én atyámfiainak, az anyaszentegyháznak közepette dícséretet mondok néked. És ismét: Én õ benne bízom; és ismét: Ímhol vagyok én és a gyermekek, a kiket az Isten nékem adott. Mivel tehát a gyermekek testbõl és vérbõl valók, õ is hasonlatosképen részese lett azoknak, hogy a halál által megsemmisítse azt, a kinek hatalma van a halálon, tudniillik az ördögöt, És megszabadítsa azokat, a kik a haláltól való félelem miatt teljes életökben rabok valának. Mert nyilván nem angyalokat karolt fel, hanem az Ábrahám magvát karolta fel. Annakokáért mindenestõl fogva hasonlatosnak kellett lennie az atyafiakhoz, hogy könyörülõ legyen és hív fõpap az Isten elõtt való dolgokban, hogy engesztelést szerezzen a nép bûneiért.
1. „A megszentelő” = Jézus
2. „a megszenteltek” = az összes hívő
3. „egytől valók mindnyájan” = Istentől, az Atyától
D. Jézus az összes hívőt Isten „gyermekének”, és önmaga „testvérének” ismeri el (vesd össze: Zsolt. 22:23. Hadd hirdessem nevedet atyámfiainak, és dicsérjelek téged a gyülekezetben.
Ézs 8:18. Ímhol vagyok én és a fiak, kiket adott nékem az Úr jelekül és csodákul Izráelben: a Sion hegyén lakozó seregeknek Urától [vagyunk mi!])
E. Jézus Isten rendelése által az egész ádámi faj képviselőjévé lett.
Ennek a tetőpontja volt a kereszten:
1. Ézs. 53:6. Mindnyájan, mint juhok eltévelyedtünk, kiki az õ útára tértünk; de az Úr mindnyájunk vétkét õ reá veté.
—Az Úr mindnyájunk vétkét ő reá (Jézusra) vetette
2. „vétkét” = lázadását + annak minden gonosz következményét.
3. Jézus, az Isten Fia, magára vette az összes gonoszságot, amely miatt Isten ítélete sújtotta volna Ádám fiait, azért, hogy cserébe Ádám fiai megkaphassák mindazt a jót, amely örök jogon a Jézusé, az Isten Fiáé volt