2014. július 14., hétfő

Derek Prince - Egy szív, amely tökéletes Isten előtt 2.

4. Emberektől való félelem

Ez a fajta félelem a Példabeszédek 29,25-ben található: „Az emberektől való félelem csapdát vet; de aki bízik az Úrban, kiemeltetik (a németben: biztonságban van)." Figyeld meg az ellentétet: ha emberektől fél, akkor nem bízik az Úrban; ha az Úrban bízik, nem kell emberektől félnie. „Az emberektől való félelem csapdát vet.”
Néha papok/lelkészek jönnek oda hozzám, és ezt mondják: „Prince testvér, megkereszteltettem Szent Szellemben. Még rendelkezem szellemi ajándékokkal is, de valahogyan kötelék van rajtam.” Ezt szoktam válaszolni: „Talán emberektől való félelemről van szó! Attól fél, hogy mit mond a gyülekezet vezetősége, vagy mit gondol a zsinat, mit fog tenni az egyház vezetősége vagy mit fognak mondani a gyülekezeti tagok.” Péter azt mondta: „Istennek kell inkább engedni, hogynem az embereknek.” (ApCsel 5,29)
Ha előáll egy világos lehetőség, hogy vagy Istennek, vagy embereknek engedelmeskedjünk-e, Isten Igéjében már megszületett a döntésünk. Egyáltalán nincs problémánk a döntéssel kapcsolatban. Véleményem szerint az összes hívőnek legalább a fele nem szabad teljesen, mert még mindig meg vannak kötözve az emberektől való félelemmel.
Láthattuk, hogy a természetes félelem, a démonikus félelem, a vallásos félelem és az emberektől való félelem a félelem négy fajtája, melyeknek nincs köze az istenfélelemhez. Láttuk, hogy a természetes félelemnek, a démonikus félelemnek, a vallásos félelemnek és az emberektől való félelemnek nincs köze az istenfélelemhez. Ma azt akarjuk megvizsgálni, hogy mi is valójában az Úr félelme. Sokféleképpen le lehet írni, és ezek közül néhányat meg fogunk nézni a Bibliában.
De már most megállapíthatjuk röviden, hogy az Úr félelme teszi az Urat a te Isteneddé. Ez egy hódolattal, teljes odaadással és Istennek való alárendeltséggel teljes szívbeli állapot.
A Zsoltárokban és a Példabeszédekben az Úr félelmének két vonatkozását találjuk: „Jőjjetek fiaim, hallgassatok rám, megtanítlak (a németben: meg akarlak tanítani) titeket az Úr félelmére!” (Zsolt 34,12)
Figyeld meg: az Úr félelmét tanítani kell. Azt hiszem, a Szent Szellem az, aki a Zsoltárban ezt mondja: „meg akarlak tanítani titeket az Úr félelmére!”