Mert valamennyiszer eszitek e kenyeret és isszátok e pohárt, az Úrnak halálát hirdessétek, amíg eljövend.
I. Korintus 11,24-26
"Minden hívőnek meg kell adnia a legszentebb szentségnek [a Krisztus testévé átlényegült ostyának] az igaz Istent megillető tiszteletet, ahogy ez mindig is gyakorlata volt a katolikus egyháznak...
A híveknek a legnagyobb tiszteletet kell tanúsítaniuk az eucharisztia iránt, mert ő [Krisztus] abban lényegileg [fizikailag] Istenként és emberként állandóan jelen van... így a kenyér és a bor átváltoztatását joggal lehet teljes átlényegülésnek nevezni.
Az eukarisztia kenyerének megtörésekor valóságosan részesedünk az Úr testéből...
Az eucharisztiában Krisztus testét venni annyit is jelent mint Krisztus titokzatos testévé is lenni."
A II. vatikáni zsinat dokumentumából
Elérkeztünk a római katolicizmus leglényegesebb eleméhez, ahhoz, ami miatt különbözik minden más vallástól, legfőképpen az evangéliumi kereszténységtől. Ez a különleges elem a mise áldozata. Benne „a kereszt áldozata állandósul. Az eukarisztia minden evangéliumszolgálat forrása és csúcsa.”
Az átváltozás csodája által az oltáron jelen van „Jézus Krisztus valóságos teste és vére, aki valóságosan és átlényegülve jelen van a kenyérben és a borban, hogy újra feláldozza magát a mise áldozata során és úgy kell fogadni, mint szellemi táplálékot”.
Jézus Krisztus azt mondta a kereszten, amikor meghalt, hogy „Elvégeztetett!” (János 19,30), a katolikusok számára azonban a megváltás ennek ellenére nem befejezett mű. Jézus Krisztus áldozata megismétlődik nap mint nap a katolikus oltárokon: „Minden alkalommal a misében Krisztus áldozata ismétlődik meg...”.
Jézus a vérét ontotta ki szenvedése során. Hogyan lehetne akkor ezt úgy megismételni, hogy vérontásról szó sincs? És azt sem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy a Bibliában az áll, hogy „vérontás nélkül nincsen bűnbocsánat” (Zsidókhoz írt levél 9,22). A „vérontás nélküli” mise azonban mégis arra hivatott, hogy bűnbocsánatot közvetítsen - azt a bűnbocsánatot, amit Jézus Krisztus csak kereszthalálával tudott megszerezni. A Bibliában a következő áll:
És vevén a poharat és hálákat adván, adá azoknak, ezt mondván: Igyatok ebből mindnyájan; Mert ez az én vérem, az új szövetségnek vére, amely sokakért kiontatik bűnöknek bocsánatára (Máté 26, 27-28).
Erről a próféták mind bizonyságot tesznek, hogy bűneinek bocsánatját veszi az ő neve által mindenki, aki hiszen ő benne. (Apostolok cselekedetei 10,43)
Az eukarisztia kenyerének megtörésekor valóságosan részesedünk az Úr testéből...
Az eucharisztiában Krisztus testét venni annyit is jelent mint Krisztus titokzatos testévé is lenni."
A II. vatikáni zsinat dokumentumából
Elérkeztünk a római katolicizmus leglényegesebb eleméhez, ahhoz, ami miatt különbözik minden más vallástól, legfőképpen az evangéliumi kereszténységtől. Ez a különleges elem a mise áldozata. Benne „a kereszt áldozata állandósul. Az eukarisztia minden evangéliumszolgálat forrása és csúcsa.”
Az átváltozás csodája által az oltáron jelen van „Jézus Krisztus valóságos teste és vére, aki valóságosan és átlényegülve jelen van a kenyérben és a borban, hogy újra feláldozza magát a mise áldozata során és úgy kell fogadni, mint szellemi táplálékot”.
Jézus Krisztus azt mondta a kereszten, amikor meghalt, hogy „Elvégeztetett!” (János 19,30), a katolikusok számára azonban a megváltás ennek ellenére nem befejezett mű. Jézus Krisztus áldozata megismétlődik nap mint nap a katolikus oltárokon: „Minden alkalommal a misében Krisztus áldozata ismétlődik meg...”.
Jézus a vérét ontotta ki szenvedése során. Hogyan lehetne akkor ezt úgy megismételni, hogy vérontásról szó sincs? És azt sem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy a Bibliában az áll, hogy „vérontás nélkül nincsen bűnbocsánat” (Zsidókhoz írt levél 9,22). A „vérontás nélküli” mise azonban mégis arra hivatott, hogy bűnbocsánatot közvetítsen - azt a bűnbocsánatot, amit Jézus Krisztus csak kereszthalálával tudott megszerezni. A Bibliában a következő áll:
És vevén a poharat és hálákat adván, adá azoknak, ezt mondván: Igyatok ebből mindnyájan; Mert ez az én vérem, az új szövetségnek vére, amely sokakért kiontatik bűnöknek bocsánatára (Máté 26, 27-28).
Erről a próféták mind bizonyságot tesznek, hogy bűneinek bocsánatját veszi az ő neve által mindenki, aki hiszen ő benne. (Apostolok cselekedetei 10,43)
