Másodszor is, az istenfélelem előrelépést biztosít. Figyeld meg, mit tett Isten Józsefért, amiért hű maradt Hozzá. Igen, eladták fogságba. Igen, börtönbe vetették. Isten viszont megáldotta őt Egyiptomban. Rendszerint az ember keserűvé válna több börtönben eltöltött év után. Mivel viszont József hű volt, Isten előléptette Őt és kora legnagyobb nemzetének miniszterelnökévé tette.
Megéri hűnek lenni? Kifizetődik az Istenfélelem? Megéri nemet mondani a gazda feleségének, amikor a nő megpróbálta elcsábítani? Igen!
Emlékezz erre: József körülbelül 14 évet töltött börtönben. A legtöbb ember feladta volna akkorra. Erre is emlékezz azonban! Isten nem minden szombat este egyenlíti ki a számlát. Isten nem minden hónap elején fizet vagy minden év első napján. Akarom azonban, hogy tudd testvérem: közeledik a fizetés napja!
Ezt a szöveget a Galata 6:7-ből vesszük: „Amit vet az ember, azt aratándja is." Evangelizáció prédikációt csinálunk ebből. Pál mégsem írta ezt soha bűnösnek, kereszténynek írta. Azért írta, hogy felolvassák Galácia összes gyülekezetében. Ugyanezt mondja ő a Galatáknak, amit a korintusi gyülekezetnek mondott, amikor bátorította őket, hogy legyenek hűek. Bátorította a Galatákat, hogy ne lankadjanak, hanem tudják, hogy előbb vagy utóbb meg fogják kapni a jutalmat - az előléptetést - az Úrban végzett munkájukért. „A jótéteményben pedig meg ne restüljünk." Pál azt mondta: „Mert a MAGA IDEJÉBEN aratunk, ha el nem lankadunk." (Gal 6:9) Ez az egyetlen módja, hogy szolgálatodba állítsd a dolgokat, ha nem restülsz meg a jótéteményben.
1981 augusztusában volt 46 éve, hogy szolgálatban állok. Minden lehető okom megvolt arra, hogy kimerüljek. Egyszerűen visszautasítottam azonban, hogy belefáradjak a jótéteménybe. Voltak alkalmak, amikor nem úgy nézett ki, hogy működik a dolog. Úgy értem, a hitet prédikáltam, amikor nem úgy tűnt, hogy ez nekem is működik.
Bátran prédikáltam a hitet, hála Istennek, anélkül, hogy egy fillér lett volna a zsebemben. Hitet és felvirágzást prédikáltam bátran, mikor körülöttem mindenütt számlák halmozódtak fel.
Prédikáltam a Bibliát, mert tudtam, hogy ez Isten Igéje. Tudtam, hogyha mellette maradok, előbb vagy utóbb a csúcsra fogok emelkedni. Ha azt gondolod, hogy csak a könnyedség virágágyásain fogsz végiglebbenni az életen, minden ezüsttálcán jön majd eléd és valaki ezüstkanállal fog etetni téged, akkor valami más gondolkodás kezd beléd fészkelődni.
Isten előléptet majd téged. Biztosan így lesz. Neked azonban fel kell szentelned magad, odaajánlani magad. Neked kell majd döntened. Meg kell lennie benned a belső állhatatosságnak, amit néhányan rámenősségnek hívnak, hogy azt mondd: „Isten arra hívott el, hogy ezt tegyem és tenni fogom, jöjjön pokol vagy árvíz, elsüllyedjek vagy ússzak vagy haljak, győzzek vagy elbukjak, égjen bár le minden híd mögöttem, dicsőség Istennek."
Feleségemmel ugyanezt a fajta felajánlást tettük. Úgy látszott, hogy meg is fog történni velünk minden. Úgy tűnt, hogy elsüllyedünk. Úgy tűnt, hogy megbukunk. Úgy tűnt, hogy meg fogunk halni. Komolyan gondoltam azonban, amikor azt mondtam: „Nem fogok visszafordulni", mert Jézus azt mondta: „VALAKI AZ EKE SZARVÁRA VETI KEZÉT ÉS HÁTRA TEKINT, NEM ALKALMAS AZ ISTEN ORSZÁGÁRA. (Luk 9:62)
Dicsőség Istennek, tudtam, hogy ez az. Tudtam, Isten azt akarja, hogy ezt tegyem akkor is, amikor úgy tűnik, hogy senki sem figyel. Akkor is így prédikáltam, amikor fiatal voltam. Az emberek azt mondják: „Tudja, hogy Hagin testvér szokatlan jellem. Furcsa." Barátaim pedig azt felelték: „Nos, magam sem értem őt." Látod, furcsaság vagy másoknak, amikor hit által jársz és ők látás által. Furcsaság vagy az embereknek, amikor engedelmeskedsz Istennek és prédikálod, hogy Isten elő fog léptetni téged és el kell adnod autódat bagóért és talpra kell esned. Amikor ez történt, azt mondtam magamnak: „Dicsőség Istennek, nem fogok megállni akkor sem, ha el kell kótyavetyélnem ezt a régi autót. Még mindig megyek. Ha gyalog kell is tovább mennem, folytatom, mert előbb vagy utóbb ő előléptet engem!"
Bátran prédikáltam a hitet, hála Istennek, anélkül, hogy egy fillér lett volna a zsebemben. Hitet és felvirágzást prédikáltam bátran, mikor körülöttem mindenütt számlák halmozódtak fel.
Prédikáltam a Bibliát, mert tudtam, hogy ez Isten Igéje. Tudtam, hogyha mellette maradok, előbb vagy utóbb a csúcsra fogok emelkedni. Ha azt gondolod, hogy csak a könnyedség virágágyásain fogsz végiglebbenni az életen, minden ezüsttálcán jön majd eléd és valaki ezüstkanállal fog etetni téged, akkor valami más gondolkodás kezd beléd fészkelődni.
Isten előléptet majd téged. Biztosan így lesz. Neked azonban fel kell szentelned magad, odaajánlani magad. Neked kell majd döntened. Meg kell lennie benned a belső állhatatosságnak, amit néhányan rámenősségnek hívnak, hogy azt mondd: „Isten arra hívott el, hogy ezt tegyem és tenni fogom, jöjjön pokol vagy árvíz, elsüllyedjek vagy ússzak vagy haljak, győzzek vagy elbukjak, égjen bár le minden híd mögöttem, dicsőség Istennek."
Feleségemmel ugyanezt a fajta felajánlást tettük. Úgy látszott, hogy meg is fog történni velünk minden. Úgy tűnt, hogy elsüllyedünk. Úgy tűnt, hogy megbukunk. Úgy tűnt, hogy meg fogunk halni. Komolyan gondoltam azonban, amikor azt mondtam: „Nem fogok visszafordulni", mert Jézus azt mondta: „VALAKI AZ EKE SZARVÁRA VETI KEZÉT ÉS HÁTRA TEKINT, NEM ALKALMAS AZ ISTEN ORSZÁGÁRA. (Luk 9:62)
Dicsőség Istennek, tudtam, hogy ez az. Tudtam, Isten azt akarja, hogy ezt tegyem akkor is, amikor úgy tűnik, hogy senki sem figyel. Akkor is így prédikáltam, amikor fiatal voltam. Az emberek azt mondják: „Tudja, hogy Hagin testvér szokatlan jellem. Furcsa." Barátaim pedig azt felelték: „Nos, magam sem értem őt." Látod, furcsaság vagy másoknak, amikor hit által jársz és ők látás által. Furcsaság vagy az embereknek, amikor engedelmeskedsz Istennek és prédikálod, hogy Isten elő fog léptetni téged és el kell adnod autódat bagóért és talpra kell esned. Amikor ez történt, azt mondtam magamnak: „Dicsőség Istennek, nem fogok megállni akkor sem, ha el kell kótyavetyélnem ezt a régi autót. Még mindig megyek. Ha gyalog kell is tovább mennem, folytatom, mert előbb vagy utóbb ő előléptet engem!"
