2014. július 18., péntek

Kenneth E. Hagin - Engedelmesség pénzügyekben 3.

ENGEDELMESSÉG ÉS GYÓGYULÁS

Évekkel ezelőtt lent, Kelet-Texasban prédikáltam és amikor egy bizonyos férfi beállt a gyógyító sorba, Isten Szelleme hirtelen rám szállt. Addig nem tudtam, hogy a legkisebb felkenetés is lett volna rajtam: csak Isten jelenlétéről tudtam, (A Biblia tanítja, hogy a hívők a betegekre vetik a kezüket és azok meggyógyulnak.) Valójában, ha érzéseim után mentem volna, sose kértem volna senkit, hogy imádkozzon értem! De tudod, nem érzéseink szerint járunk, hanem hit szerint.
Ez a testvér tehát előttem állt és hirtelen az Úr keze rám szállt. Először megkérdeztem, mi a baja. Elmondta, hogy az orvosok szerint gyomrában darázsfészek nagyságú fekélyköteg van, meg akarták műteni. Két éve nem evett mást, csak bébi papit és nagyrészt azt sem tudta megemészteni elmondása szerint.

Amikor az Úr keze rám szállt, szememet tágra nyitottam, ahogy a férfira néztem. Ehelyett azonban, hogy őt láttam volna, azt a házat láttam, ahol élt. Leírtam azt neki.
Azt mondtam: „Tegnapelőtt éjjel ön nem tudott aludni, de nem akarta zavarni a feleségét, tehát éjfélkor felkelt és a ház elülső részéből a hátsó alvó verandára ment." (Az elmúlt években, lent Texasban a légkondicionálás bevezetése előtt azt használtuk, amit alvó verandának hívtunk - rácsozott hátsó veranda volt ez.) Azt mondtam: „Ott volt önnek egy ágya, tehát végigdőlt azon az ágyon és ott volt, fogta a gyomrát és úgy égett, mint a tűz. Nemcsak ez volt a baj, hanem lelkiismerete is zavarta Önt, mert ehhez a gyülekezethez tartozik - ön megváltozott és bemerült Szent Szellembe - de ön sose fizetett tizedet, sosem támogatta a gyülekezetet." Az a testvér nagy szemekkel nézett rám és azt mondta: „Ön vagy jós vagy gondolatolvasó, pontosan ez történt."
Azt feleltem: „Én nem jósolok önnek és gondolatait sem olvasom. Isten Szelleme által szolgálok. Az ön külön esetében, mielőtt szolgálni tudok önnek, el kell határoznia, hogy abban a fényben fog-e járni, amit Isten sugárzott az életében. Mit fog tenni a tizedfizetés és a gyülekezet támogatása ügyében?" Azt mondta: „MEG FOGOM TENNI."
Rátettem a kezemet és amikor ezt tettem, a Szellem újabb megnyilvánulása jött. A Szent Szellem által tudtam, hogy ezt a testet egy szellem szállta meg. (Nos nem mindenki testével van így, de ő így járt.) Megparancsoltam annak a démonnak, hogy hagyja el a testét Jézus nevében.
Nem nyilvánult meg ez a dolog különösebben, de tudtam, hogy elment.Azt mondtam neki: „Nos, ön azt mondta, egy falat kemény eledelt sem evett két éve. Menjen haza és egyen egy kis kenyeret."

Másnap visszament az orvosához, megröntgenezték a gyomrát és egy rossz dolgot sem találtak nála. A hét vége előtt még újra munkába állt.Valaki azt mondta nekem: „Nem értem ezt." „Mit nem ért?" „Nos, ön szolgált ennek a testvérnek és megmondta neki, hogy nem fizeti a tizedet, ő volt a harmadik ember, akinek azon az estén szolgált és a többieknek egy szót sem szólt a tizedfizetésről. Nos, ha Ön tudta ezt Őróla, miért nem tudta ezt a többieknél?" Feleltem: „Nos, látja, ezt az ajándékot nemcsak úgy hurcolássza az ember és működteti tetszése szerint. A Szellem akarata szerint történik minden."
Azt mondta: „Nos, hogyan siklanak el az egyik ember ilyen hiányossága fölött, a másiknál pedig nem nézik el?" Azt mondtam: „Nos, igen, szeretnék kérdezni öntől valamit: „Vannak gyerekei?" „Óh, igen." „Nos" - folytattam - „hogyhogy elnézünk egy 4 éves gyereknek olyasmiket, amiket egy 14 évesnek nem?" így felelt: „Mert a nagyobb többet tud."

Azt mondtam: „Némely keresztény ezért nem tehet dolgokat." Ámen. Isten némelyektől többet vár. Valaki azt mondta nekem egyszer: „Nem sportszerű, hogy Isten némelyektől többet vár. " Válaszoltam: „Na igen, többet vár az a 14 éves gyerekétől, mint a 4 évestől?" „Igen." „Nos" folytattam - „sportszerűtlen ön ezzel?" „Nem." „Az Atya Isten sem sportszerűtlen" - fejeztem be.

Hála Istennek, Szellemének megnyilvánulásáért. Hála Istennek a felkenetésért. Isten az Ő nagy kegyelmében és nagy jóságában leereszkedik, hogy lejöjjön és találkozzon az emberekkel a saját szintjükön.